A háborút a katona saját magáért vívja, amibe beleértendő a családja és javai védelme is. A haza ott van, ahol a katona lakik, ahol a családja biztonságban van addig, amíg harcol. Háborúban az állampolgárnak egyetlen jellemzője van: harcol. A huszadik század tapasztalatai után ez nem azt jelenti, hogy milliókat kényszerítünk fegyverbe, hanem azt, hogy háború esetén milliókat nem tekintünk állampolgárnak, ha már jóval a háború előtt nem kötelezték el magukat önként a haza védelmére. Sanyarú ez a tapasztalat, de már Hitler levonta a konklúziót, amikor megállapította a bunkerjában, hogy a német nép alkalmatlannak bizonyult arra a feladatra, amit kitűzött elé. Sokan mások is így járta és az a fő tanúlság, hogy nincsenek nemzeti célok és nincs nemzet sem a bajban. Magáncélok vannak és hozzá magánhadseregek, akik megfelelő fizetség és előnyök révén elkötelezték magukat e célok mellett, ha és mivel ezek a célok összefügnek a saját biztonságukkal és maguk, meg családjuk jólétével.
Az eszméknek, hitnek, elveknek nevezett illúziók a dilinyósoknak valók.