Magyarországnak nincs szüksége a Bayraktar TB2-nél komolyabb támadódrónra.
Az
új tüzérségi eszközök közül zászlóaljtüzérségnek van szüksége századszinten (a támogató szakaszban):
Switchblade 300-ra és zászlóaljtüzérségnek ütegként
Warmate-re. A dandártüzérségnek minden dandárba osztályként
Orbiter 1K-ra és a dandár szintje fölött pedig az összes dandárunk harcának támogatására egy vegyes osztály (2xcirkálódrón üteg, 1xGLSDB üteg)
Harop vagy
Harpy drónokra és
GLSDB-re is kvázi hadosztálytüzérségként (az utóbbi a kemény célok ellen, minimalizáljuk a Gripenek csapásmérő feladatkörét a SEAD-ra, az ellenséges repülőterek és legfontosabba vezetési pontok elleni cirkálórakétás támadásokra, a CAS a drónok feladata kell legyen). A jelenleg elérhető drónok közül pedig ezek szerintem a legalkalmasabb eszközök jelenleg.
Felderítődrónokból minden szinten szükségünk van valamire. A rajoknak például
Black Hornet és innentől kezdve sorolni lehetne, hogy a szakasz, század, zászlóalj, dandár és hadosztály szinten milyen megfelelő eszközök vannak! Ugyanakkor műholdas kommunikáció nélkül már a magyar hadvezetés nem lenne képes ésszerűen kiaknázni a dandár és hadosztályszintű drónok képességeit! Valami módon SATCOM-ot kell biztosítanunk magunknak úgy, hogy az a szuverenitásunkat ne korlátozza. A dróntüzérség megvan a földi bázisú átjátszókkal, hiszen már a LOS kommunikáció is kiterjeszti a hatókörét adott esetben száz-százötven kilométerre, ami ötszöröse a hagyományos tüzérségének, így ők boldogok és ilyen mélységre nincs is nagyon szükségük. De a haderő egészének felderítést biztosító vagy csapásmérést kivitelező eszközei azért jó lenne, ha mélységben is tudnának operálni!