Persze, hogy nosztalgikus, mert a "kaláka" és kölcsön miatt vissza kellett mennem. Azt kellene megérteni, hogy voltak jó dolgok, amiket nem kellene kiforgatni és nem csak a sz@r dolgokat hangsúlyozni.
Talán utána kellene olvasni, hogy a szocializmus, mint olyan, valójában mit jelent és mi is kellene hozzá. Nem tisztem és nem is akarom elmondani, kicsit hosszú lenne. Messze nincsenek meg a valós feltételei, sem anyagilag, sem társadalmilag. Nem tudom, mikor lehet majd elérni (50, 100, 200 év), mikor lesz az emberi társadalom annyira fejlett és gazdag, hogy észre sem veszik az emberek a változásokat, mert annyira folyamatos. Szerintem egy biztos, nem forradalommal és nem szegénységgel. Nem is tudom, hogyan gondolták, akik meg akarták csinálni a feltételek hiányában, hogy a semmiből majd felépítik. Mondjuk a HIT(vakhit) MINDENEK FELETT.
Jól írod, szubjektív. Örülök, hogy neked sokkal jobb és megy a szekér. Azért a sok szegény embernek ne nagyon hangoztasd, mert még zokon veszik.
Nekem is van egy idén 20 éves kis vállalkozásom, viszont a főállásomban sajnos sikerült bizonyos nagy emberek lábujjára rálépnem, a bizniszüket rontanom, így nem igazán jól sikerültek a dolgaim. Kétszer kezdtem újra, majdnem a semmiből, nagyon sokat vesztettem, ennek ellenére nam vagyok se gazdag, se szegény, a magam erejéből, tudásomból, munkámból. Ettől függetlenül, alapvetően nem anyagi természetű, amiért nem tetszik ez az egész, hanem maga az, ahogyan megváltozott minden. Embertelenség, kapzsiság, csak a pénz imádata, a másik ember semmibe vétele, kihasználása, érdek emberek sokasága, a normális emberi kapcsolatok hiánya, stressz, rohanó élet, egyre silányabb termékek és még lehetne sorolni. (Már az idejét sem tudom, mikor ultiztam egy jót). Sajnos ez már nem szubjektív. Azért a pénzzel nem lehet mindent megvenni és nem is boldogít, de kell annyi, ami a normális élethez szükséges. Mondjuk az már relatív, hogy kinek, mi a normális élet.
'78-'83.
