Persze, hogy nosztalgikus, mert a "kaláka" és kölcsön miatt vissza kellett mennem. Azt kellene megérteni, hogy voltak jó dolgok, amiket nem kellene kiforgatni és nem csak a sz@r dolgokat hangsúlyozni.Ez szép de inkább nosztalgikus amit leírsz ! Ez a mai világ már piaci alapú ! Azt meg tudomásul kell venni , hogy az a múlt rendszer már nincs ! Mert életképtelen volt !
Az meg szubjektív , hogy ki mikor érezte jól magát én speciel most érzem jobban magam . Sok mindent elértem amit a szüleim nem tudtak de akkoriban nem is álmodhattam róla . Pedig csak tettem a dolgomat és mindig a fejlődésre figyeltem ! Most van egy állásom ahol annyi a fizetésem mint édesanyámnak 5 havi nyugdíja plusz van egy kis cégem ami ha nem is sokat de azért hozzá tesz az életemhez ! Hála a jelen helyzetnek nem okoz gondot édesanyámnak megvennem a téli tüzelőjét , segíteni neki ha valamije tönkre megy és így nyugdíjasként nem kell rettegnie , hogy anyagi gondjai lesznek !
Édesapám nyugodjon békében jó ember volt és jó apa de ő is istenítette az átkost pedig ott szívatták ahol tudták mert nem lépett be a pártba !
Talán utána kellene olvasni, hogy a szocializmus, mint olyan, valójában mit jelent és mi is kellene hozzá. Nem tisztem és nem is akarom elmondani, kicsit hosszú lenne. Messze nincsenek meg a valós feltételei, sem anyagilag, sem társadalmilag. Nem tudom, mikor lehet majd elérni (50, 100, 200 év), mikor lesz az emberi társadalom annyira fejlett és gazdag, hogy észre sem veszik az emberek a változásokat, mert annyira folyamatos. Szerintem egy biztos, nem forradalommal és nem szegénységgel. Nem is tudom, hogyan gondolták, akik meg akarták csinálni a feltételek hiányában, hogy a semmiből majd felépítik. Mondjuk a HIT(vakhit) MINDENEK FELETT.
Jól írod, szubjektív. Örülök, hogy neked sokkal jobb és megy a szekér. Azért a sok szegény embernek ne nagyon hangoztasd, mert még zokon veszik.
Nekem is van egy idén 20 éves kis vállalkozásom, viszont a főállásomban sajnos sikerült bizonyos nagy emberek lábujjára rálépnem, a bizniszüket rontanom, így nem igazán jól sikerültek a dolgaim. Kétszer kezdtem újra, majdnem a semmiből, nagyon sokat vesztettem, ennek ellenére nam vagyok se gazdag, se szegény, a magam erejéből, tudásomból, munkámból. Ettől függetlenül, alapvetően nem anyagi természetű, amiért nem tetszik ez az egész, hanem maga az, ahogyan megváltozott minden. Embertelenség, kapzsiság, csak a pénz imádata, a másik ember semmibe vétele, kihasználása, érdek emberek sokasága, a normális emberi kapcsolatok hiánya, stressz, rohanó élet, egyre silányabb termékek és még lehetne sorolni. (Már az idejét sem tudom, mikor ultiztam egy jót). Sajnos ez már nem szubjektív. Azért a pénzzel nem lehet mindent megvenni és nem is boldogít, de kell annyi, ami a normális élethez szükséges. Mondjuk az már relatív, hogy kinek, mi a normális élet.