Amikor a Bükki Nemzeti Parknál dolgoztam, egyszer a körzet őrével felmentünk a Mátraszőlős feletti a hegyekbe egy lopás bejelentése után. A terepjárónk félúton azt mondta, hogy inkább gyalog menjünk, utána még cirka fél óra egyre nehezebb hegyi úton felfelé kaptatás után elértük a célt. Egy régi kőbánya volt, ahol a szoci időkben felhúztak pár kiszolgálóépületet, 25-50 cm-es vasbetonból. Na, az elkövetők, természetesen sötétfehérek voltak, ezeket a gyenge szerkezeteket csákányozták szét, hogy a bennük levő vasat ellophassák. Mi az kollégával csak abba gondoltunk bele, hogy a mindennapi hegyeket járó rutinunkkal is ínszakasztó jellege volt az útnak odáig, de ezek utána még szétverték ezeket a lágy struktúrákat, aztán lehordták azt az x tonna vasat.

Ha rendesen dolgoztak volna, szerintem ma is kapnának egy Rendkívüli Arany Sztahanov Megacsillagot Ujjnyi Aranyfuxxal És Gyémántberakással. Szóval mehet ez, hogy a munka becsülete, meg a hasonlók, de a néplélek ami bennük dolgozik, mást mutat. Van egy kis részük, aki törekszik a jobbra, mert belátást is kapott, esetleg elég intelligenciát, de a többi, mégha képes is lenne valami nagyra, inkább csak akkor teszi, ha érzi, hogy most aztán rafináltan kijátszott valami ellenállást.