Vers mindegy kinek..
·
„Mi soha le nem térdelünk, / gőgünkben oly gangosan állunk, / hajlást magunkban soha nem, / mindig csak másokban találunk. // Mi réges-mindent elvesztettünk, / de térdet soha, mégse hajtunk, / ha fölöttünk nem nyílik ég, / és nem nő a fű sem alattunk. // Mi állva csókoljuk vadul / gróf Tisza István szép hátsóját, / állva fog a halálba menni / ez a gyönyörű Magyarország. // Mi soha le nem térdelünk, / elveink tekintetes elvek – / más letérdelhet, mi soha, / öngyilkos keleti fejedelmek. / Állva állunk a sírban is, / amíg a göröngy lezuhog ránk, / s megtelik földdel mindenünk: / dacos, szolgalelkű magyar szánk.”
/Ady Endre /