Harckocsik harctéri alkalmazása

[Törölt tag]

Ja, mily meglepő, hogy az 2A46 utasítás nem foglalkozik a 2A26-al...

Ez egy általános technikai leírás, amely ismerteti az összes 1988-ban rendelkezésre álló 125mm-es lőszert, és vetőtöltetet.
Az összes lövegtípussal (2A26, 2A46, 2A46-1, 2A46-2, 2A46-M, 2A46M-1) felszerelt harckocsi mauáljában ezt hivatkozzák meg, így elég volt egyszer kiadni, majd csak pótlásokat betenni a végére.
Elvileg 1978-80-as infókon alapul (legalább is a bevezető szerint), és a végére biggyesztették a második kiegészítésként a BM26-os leírását.
(gondolom ez került be újdonságként 1988-ban)

Szóval az elvileg 1983-ban rendszeresített BM26-os is ténylegesen csak 1988-ban került a csapatokhoz...

 

[Törölt tag]

Az tény, hogy a BM32 és 42 akkor már szolgálatban volt. Az valóban érdekes, hogy az utasításban nincsenek feltüntetve - én úgy tippelek a könyvből hiányzásra, hogy mivel a könyv egy korábbi újranyomtatása (lásd előző hsz 3. képe, ahol egy 2A46M utasítás ugyanerre az utasításra referál, csak '82-es kiadással) ezért simán lehet, hogy egy külön javítást, vagy füzetet adtak ki a Mangóhoz és Vanthoz. Ki tudja.

Viszont a technikai manuálod egyszerűen megoldja azt amit eddig nem értettem...

... a Kiskunhalas-i gárda harckocsi ezred megszokott módon jó eklektikus állománnyal rendelkezett.
A képen elöl egy csúcs T-64BV, mögötte egy korai gyártású, még optikai távmérős T-64A.

Az első harckocsi lövege 2A46M-1, míg a mögötte lévőé 2A46-1 (esetleg még korábbi)...
... hogyan nem cserélték össze akár véletlenül a lőszereket?

A technikai manuálodból viszont egyértelműen kiderült, hogy a 2A46M lövegekhez tartozó lőszereken (BM26) egy 2cm-es vastag fehér sáv volt felfestve.

Így már egyszerű a málházás, a tisztek kapják (T-64BV harckocsiban) a csíkos lőszert, a sorozott legénység meg a (T-64A-ban) a normált.

 

[molnibalage]

Ez alapján akkor az van, hogy a szovjet hk-nak akkor azért lett problémája volna már az M1-gyel, de az M1IP és M1A1 páncéljával a BM42 és BM32 nélkül? Mármint, ha nem lett volna lövegcsőből ATGM...

 

[szzsolt81]

most kaptam, de nincs kedvem fordítani
BATTLE OF WADI SALUKI, August 11-13, 2006
2nd LEBANON WAR
“Anyone dumb enough to push a tank column through Wadi Saluki should not be an armored brigade commander but a cook.” - Timur Goksel, Former Senior Advisor for UNIFIL.
This account has been compiled from several sources but there are still questionable points. The fight itself is hardly described as the tankmen were closed inside and had limited visibility and commanders were either killed or wounded, so the accounts are sometimes contradictory.
The battle in Wadi Saluki (Sulouqi) will be remembered as one of the toughest battles of the Second Lebanon war during summer 2006 between the IDF and Hezbollah. This was the largest action involving IDF armor since the Lebanon war in 1982. 11 of the 24 Merkava Mk4 tanks employed by the 401st Armor Brigade during the battle were hit by ATGMs or RPGs (from 18 hit during the war); 8 tank crewmen were killed, as were 4 soldiers of the Nahal infantry brigade, jointly accounting for 10% of all IDF killed in the war; over 50 wounded. The battle took place as a result of the IDF’s desire to control the Litani River, the former high-water mark of the former security zone. 162 division was ordered to take Ghandouriyeh village at the intersection of major routes over Litani River. The mission had to be accomplished before the upcoming UN armistice at 8pm August 13. Israeli prime-minister Yehud Olmert insisted on the military action despite the warnings from several ex-IDF top commanders (including Shaul Mofaz).
Positioned in the vicinity of the northern Israeli town of Metulla, 162 division had known for about a week that it was to take Ghandouriyeh; however, its orders were canceled several times. The main axis from Metulla to Ghandouriyeh is on a major road that first runs through the village of Qantara; to move from Qantara to Ghandouriyeh, an invading force must cross Wadi Saluki. The area of the Wadi is covered with dense undergrowth, consisting of various bushes and oak trees. A couple of bridges run across the Saluki on the road between Qantara and Ghandouriyeh; the terrain does not allow for the bridges to be bypassed, except with great difficulty. The Wadi is surrounded by high ground consisting of limestone rock with many natural caves, and surrounding hills, which provide excellent fields of fire. The challenge of the armor was to climb over a slope some 100m high and over 400 long moving along the narrow route totally open to any surprise. Besides all these “pleasant” factors, the last drop was the lack of communications inside the Wadi – the radio equipment could not receive and transmit for longer ranges so there was no chance for tank crew to coordinate with covering infantry sitting on the high ground.
Hezbollah believed for a long time that the road between Qantara and Ghandouriyeh presented a likely avenue of approach for invading forces. Knowing that Wadi Saluki, and particularly the bridges that ran over the Saluki, provided a good choke point for an ambush on invading forces, they established permanent defensive positions overlooking the Wadi, including one west of Beni Hayan. Any element of surprise about the location of the IDF’s advance on the Litani was eliminated by 162 division waiting for almost a week with 605 engineers clearing the route several times. When force of the Nahal and Golani Brigads (931 and 13 battalions) has been landed outside the villages of Ghandouriyeh and Farun on the late evening of 11 August (early morning Aug 12), any remaining uncertainty in the minds of Hezbollah fighters as to the timing and direction of the attack was eliminated.
They soon established a hasty defense of the Wadi using mines, ATGMs, and possibly some previously built-up positions. Some sources state that Iranian tank experts examined Hezbollah video shots from the action at al-Ghajar, clearly displaying hits on the Merkava tank, carefully studied these displays by looking for "blind" spots in which Merkava Mk4 could be vulnerable to AT- 14 Kornet and RPG-29V fire, which they wished to introduce in future engagements. IDF intelligence was not able to make precise estimation of the enemy force supplying commanders with only with some guesses (like it failed during the whole war) – counting only 2 AT teams. In reality, according to IDF investigations after the war, there were at least 20! AT teams including over 100 well-trained fighters.
Despite the incoming UN armistice Israeli government decided to make the final gain and ordered the General HQ to proceed. HQ did not think twice and around 5pm August 11, ordered the 162 division led by Brig Gen Guy Zur, to move in. Guy Zur was hungry for the victorious action as 162 did not make any significant gain all over the war just moving its brigades and battalions back and forth, losing the men and armor in the countless skirmishes of no glory. According to the witnesses Zur was certain of the move over Saluki many days before and pushed towards it. The original plan was to pass Saluki at night and give the 933 battalion of Nahal brigade full responsibility under the cover of 401 brigade armor but then it was changed to split the areas of responsibilities between 931 Nahal battalion and 9 battalion of 401 tank brigade. The order reached the field commanders too late and there was no chance to cross Saluki at night. During the brief, Aug 11 morning, one of the reserve officers asked 9th CO Lt Col Dafrin – “you know it will be a killing ground? Probably one-two tanks will get hit. But it’s a war” – Dafrin responded.
It began in the early hours of August 12, when using the same methods as used in the occupied territories, Nahal infantry soldiers claimed to have control of the high ground over Wadi Saluki after they had seized key buildings on the outskirts of the two villages reporting of "secure ground". Actually during the morning hours they got stuck in heavy fighting with Hezbollah and demanded the backup of 932 Nahal battalion. “Saluki is open” – reported 605 engineers CO Lt Col Logsi at 4am and around 4:30 am the tanks started to move in – the column of 24 tanks of ‘M’ and ‘L’ companies of 9th battalion accompanied by battalion command tanks. The tanks moved in a close line some 20m apart and Lt Col Dafrin asked for artillery smokescreen. The smoke shells did no good as the wind dispersed it in a couple of minutes – there was no way back (despite the fact, the armistice has been approved an hour before).
What happened next has two versions (or even more)...
The first 3-4 tanks of leading 'L' company crossed the river bridge and started to get fire. Dafrin tank (4th in the column) got 2 ATGM hits that damaged the engine. The third hit the turret and badly wounded the 9th CO. ‘L’ company CO Lt Shai Bernshtein continued to lead the force mistakenly taking the wrong route that was not covered by infantry sitting on the high grounds. Though his mistake became soon obvious to brigade command but there was no chance to alarm him due to lack of communications. As the tanks maneuvered on the partially built road in the Wadi, Hezbollah fighters detonated a big ED just north of the bridge on the road between Qantara and Ghandouriyeh. One version state that the IED destroyed the first tank killing all of its crew and 4 infantry inside, another tells that the device detonated under the third tank in the column throwing it down from the slope wounding the crew and ripping the track. In any case this IED did the job of cutting the route from one side and from another the tanks got stuck by the destroyed building.
The other version states that after taking the lead, Shay B. got stuck at the point where the collapsed building blocked the route - due to IED (or most probably after IAF attack ). Shai Bernshtein and another tank of platoon leader Lt. Haim Galfend moved over the slope to the top to try alternative route. The tank of Haim G. threw the track, both commanders got out to fix it while starting to get fire. After fixing the track, the tank of Haim G. got stuck once again. This time under heavy ATGM fire. Tank of L Company CO, Shay Bernstein was hit several times, killing him and 2 of his crew - loader and gunner.
At this point Hezbollah launched swarms of rockets of all different types. Shai Bernshtein tank received several hits killing him and one of his crew. As one IDF crew member described it:

 

[gorkamorka]

Ez alapján akkor az van, hogy a szovjet hk-nak akkor azért lett problémája volna már az M1-gyel, de az M1IP és M1A1 páncéljával a BM42 és BM32 nélkül? Mármint, ha nem lett volna lövegcsőből ATGM...

Az eredeti M1 páncélzata is áttörhetetlen volt a 3BM22-számára is. A rakéta meg szintén nem ért semmit szemből. A szar lőszerek és a hőképes optika hiánya miatt lett a szovjet harckocsikból űzött vad vadász helyett.

 

[szzsolt81]

When the first tank was hit, we knew that the nightmare had begun. You should understand that the first missile which hits is not the really dangerous missile. The ones which come afterward are the dangerous ones—and there always follow four or five after the first. . . . It was hellfire, and have no idea when it will get you. You just pray that it will end at last, that the volley will end and that you will hear on the radio that everybody is OK. But, unfortunately, that is not what we heard when the shooting ended, no sir!.”
Tank commanders were frantically calling for air and artillery support, but because of the large number of Nahal infantrymen present, Northern Command refrained from calling for assistance from artillery or helicopter gunships, fearing to hit friendly forces. The crews were disoriented by constant fire from all directions and poor visibility. View of killed and wounded comrades. The tanks were left to fend for themselves until they reached the top and stormed the Hezbollah anti-tank positions. When this was achieved, the brigade commander making his rounds, found to his surprise, that in all, only four crewmen were killed, but scores wounded, fortunately most of them suffering minor wounds. Two rather remarkable incidents happened in the heat of battle and are worth recounting: one Mk 4 tank was hit by a tandem missile which penetrated into the rear compartment, hitting a stored HEAT round setting it on fire, which activated the automatic fire suppression system, but wounding two of the turret crew, who were evacuated and replaced by a reserve crew and the tank continued to fight. Another tank had its main 120mm gun has been blown off by a "lucky" shot, but the crew managed to drive it back to the border, where a field ordnance repair team exchanged the barrel and sent the tank back into the battle within hours.
A recovery party of 46/401 was directed to the spot led by Cpt Bneya Rain, when his tank was destroyed by ATGM at Khirbat al Kasīf killing all the crew. At afternoon hours 52 battalion of the 401 brigade with 4 tanks, 2 D9 dozers and motor-infantry has been called to support and complete the mission. It moved through and opened the correct route but lost one tank to IED and reached the positions of 931 battalion by 3am August 13. 52 'V' CO recalled:
"We reached the tanks of 9th - the scene was very unpleasant. The tanks were scattered and the people exhausted. We moved in with D9 dozers opened the route and reached Ghandouriyeh and by this completed the mission of 9th"
Hezbollah fighters used ATGMs, small-arms fire, and mortars to suppress the Nahal Brigade, preventing them from providing effective infantry support for the armor forces. Only after all forces gained situational awareness on 12 August the IDF was able to synchronize its overwhelming firepower and take the high ground in Ghandouriyeh by the morning of August 13. All killed and wounded of 9th were recovered by 401 brigade recon company under heavy fire that later assisted for recovery of Nahal casualties from the villages. The medical aid was provided by Nahal brigade field medics under constant mortar fire. According to the witness account is was chaotic. "A lot of screaming but not much control. There was no established system and looked like the each medic acted on his own. The helicopters were called late and landing them was problematic."
This fight received very ferocious feedback in Israel and was used to accuse IDF high command in the tactical and strategic mistakes that led to loss of life and materials. It was called an apogee of IDF command mistakes and incompetence (and by some other names like "microcosm of war's mistakes" - Jerusalem Post, Aug 29, 2006). Lack of coordination between armor, infantry, close air support, and artillery left the armor force on its own. The intel failed to identify the main threat and most of the officers and commanders were not updated on the late mission plan changes. Furthermore this fight showed that the IDF lost many of these perishable combat skills during its long years of COIN operations against the Palestinians. The crews were not trained appropriately and lacked basic skills of full-scale war. Not a single tank crewman in all 24 tanks thought to deploy the tanks’ smoke grenades while they were being ambushed, further evidence of failing to train with their weapons. The officers stopped and assisted damaged tanks instead of leading the force though the mission critical point. In any case this fight was full of heroism and dedications and certainly was not a failure of the soldiers. Many of the tankmen develped so called "Saluki syndrom" - refusing to serve in the reserved armor units after the war.
Later summing up the fight of Saluki, Colonel Kidor (401 CO) said:
“It had been an unqualified triumph of Merkava Mk 4. Had those tanks been of an earlier generation, not equipped with state-of-the-art technology and active self-protection mechanisms, 50 crewmen might well have perished”. None of the tanks hit in Wadi Saluki was destroyed while at least two were badly damaged.
Despite all the criticism and accusations, the fight for Saluki has been proclaimed as success by IDF.
Special THANKS to Eli Greenberg for his personal comments and additional details.

• 
  
• 
  
  
  

 

[gorkamorka]

A manuálod csak megerősíti, hogy a gyengébbik vetőtöltettel, tényleg kilőheti bármelyik 125mm-es löveg (még akár a 2A26-os is), a BM26-os gránátot, csak ugye akkor a páncélátütés annyival gyengébb is lesz.

Szóval eddig ez engem bizonyít.*

Ez azért hülyeség, mert ha a gyengébbik töltettel lövöd ki a lövedéket, annyival kisebb lesz a torkolati sebesség, magyarul nem fogod eltalálni a célpontot. Szóval nem, nem lehetett használni a modernebb lőszert a régebbi ágyúkhoz.

 

[Törölt tag]

Ez meg a Sárbogárdi harckocsi ezred kivonása idején, szintén jó eklektikus állománnyal.
A képen elöl egy T-64B, mögötte egy korai gyártású, még optikai távmérős T-64A...

 

[Törölt tag]

Ez egy általános technikai leírás, amely ismerteti az összes 1988-ban rendelkezésre álló 125mm-es lőszert, és vetőtöltetet.
Az összes lövegtípussal (2A26, 2A46, 2A46-1, 2A46-2, 2A46-M, 2A46M-1) felszerelt harckocsi mauáljában ezt hivatkozzák meg, így elég volt egyszer kiadni, majd csak pótlásokat betenni a végére.
Elvileg 1978-80-as infókon alapul (legalább is a bevezető szerint), és a végére biggyesztették a második kiegészítésként a BM26-os leírását.
(gondolom ez került be újdonságként 1988-ban)

Ha ez az összes 125mm-es lövegre vonatkozik, akkor szabad érdeklődnöm, hogy miért van háznyi betűkkel a 2A46TO1 odaírva? Csak nem azért, mert mindegyiknek van egy külön könyvecske, de a 2A46 változatoknál ez a mérvadó, mert mind bírják -igaz különböző mértékű kopással- az akkor meglévő lőszereket?

illetve pl ilyen utasítás mért létezik?:

Azért utalnak vissza a 46M utasítások az 46 eredeti utasítására, mert mind a 46 mind a 46M képes ugyanazokat a lőszereket használni (akkoriban). Ellenben a 2A26 már 3VBM11 felett nem bírja a gyűrődést.

A 2A26-hoz is van külön utasítás. Abból csak 1974-est találtam feltöltve, de gondolom ehhez is voltak javítások meg újrakiadás később is. (Érdekesség, ebben nincs említve a BM15 - akkor az sem létezett 74-ben? )

Amúgy a dogmatikus dátumozás szempontjából érdekes:

Utasítás megíródott 73 nyarára, nyomtatását 74 nyarán engedélyezték. Akkor 72-73-ban míg ez íródott, mindent ami benne van csak polcra raktak, hogy "Álj Szerjózsa, nincsen utasííítáááás!" ?

Ahogy jöttek az új lőszerek, adtak ki hozzájuk füzeteket a "nagy" utasítás javításaként, hisz minek egy egész könyvet újranyomtatni, mikor ugyanazt el lehet érni egy, az új lőszert leíró füzettel. Pl itt van a 3VBM13 (BM32) füzete:

Szóval az elvileg 1983-ban rendszeresített BM26-os is ténylegesen csak 1988-ban került a csapatokhoz...

Ezt mégis honnan szűrted le? Azért, mert a 88-as nyomtatású
utasításban van benne? Láttad az előtte nyomtatott utasítást? Tudod biztosra, hogy nincsen külön kiadott füzet?

A képen elöl egy T-64B, mögötte egy korai gyártású, még optikai távmérős T-64A...

Nem olyan meglepő, a JuGV a GSzVG levetett, nagyjavításra küldött gépeit kapta meg, mikor azokat a GSzVG újabb gépekre cserélte.
T-64B X km-es nagyjavítására elhagyja mondjuk... Lipcsét - ezrede megkap egy T-80ast. Az immár árva nagyjavított T-64B évtől függően vagy javított állapotban, vagy T-64BV-vé avanzsálódva elindul Magyarországra az új gazdájához.

 

[Törölt tag]

Ezt mégis honnan szűrted le? Azért, mert a 88-as nyomtatású
utasításban van benne? Láttad az előtte nyomtatott utasítást? Tudod biztosra, hogy nincsen külön kiadott füzet?

Onnan feltételeztem, hogy egy 80-as eredeti kiadású manuál 1988-as megújított kiadása (nem akkor nyomtatták, akkori a kiadás) két extra kiegészítést tartalmaz, az első a vasúti lőszerszállításról szól, a második meg a BM26-osról.

Amúgy szívesen fogadom a többi manuált is, ezeket többre értékelem mint akármelyik weblapot.

 

[molnibalage]

Az eredeti M1 páncélzata is áttörhetetlen volt a 3BM22-számára is. A rakéta meg szintén nem ért semmit szemből. A szar lőszerek és a hőképes optika hiánya miatt lett a szovjet harckocsikból űzött vad vadász helyett.

Ezt a "rakéta nem ért szart sem" részt illene valamivel alátámasztani is...

 

[Törölt tag]

Ha ez az összes 125mm-es lövegre vonatkozik, akkor szabad érdeklődnöm, hogy miért van háznyi betűkkel a 2A46TO1 odaírva? Csak nem azért, mert mindegyiknek van egy külön könyvecske, de a 2A46 változatoknál ez a mérvadó, mert mind bírják -igaz különböző mértékű kopással- az akkor meglévő lőszereket?

illetve pl ilyen utasítás mért létezik?:

Azért utalnak vissza a 46M utasítások az 46 eredeti utasítására, mert mind a 46 mind a 46M képes ugyanazokat a lőszereket használni (akkoriban). Ellenben a 2A26 már 3VBM11 felett nem bírja a gyűrődést.

A 2A26-hoz is van külön utasítás. Abból csak 1974-est találtam feltöltve, de gondolom ehhez is voltak javítások meg újrakiadás később is. (Érdekesség, ebben nincs említve a BM15 - akkor az sem létezett 74-ben? )

Amúgy a dogmatikus dátumozás szempontjából érdekes:

Utasítás megíródott 73 nyarára, nyomtatását 74 nyarán engedélyezték. Akkor 72-73-ban míg ez íródott, mindent ami benne van csak polcra raktak, hogy "Álj Szerjózsa, nincsen utasííítáááás!" ?

Ahogy jöttek az új lőszerek, adtak ki hozzájuk füzeteket a "nagy" utasítás javításaként, hisz minek egy egész könyvet újranyomtatni, mikor ugyanazt el lehet érni egy, az új lőszert leíró füzettel. Pl itt van a 3VBM13 (BM32) füzete:

Ezt mégis honnan szűrted le? Azért, mert a 88-as nyomtatású
utasításban van benne? Láttad az előtte nyomtatott utasítást? Tudod biztosra, hogy nincsen külön kiadott füzet?

Nem olyan meglepő, a JuGV a GSzVG levetett, nagyjavításra küldött gépeit kapta meg, mikor azokat a GSzVG újabb gépekre cserélte.
T-64B X km-es nagyjavítására elhagyja mondjuk... Lipcsét - ezrede megkap egy T-80ast. Az immár árva nagyjavított T-64B évtől függően vagy javított állapotban, vagy T-64BV-vé avanzsálódva elindul Magyarországra az új gazdájához.

No leszedegettem ezeket is, nagyon jó anyagok!
Beszédes hogy a BM32-es leírás kiadása 1990...

 

[Negan]

Ezt a "rakéta nem ért szart sem" részt illene valamivel alátámasztani is...

Korai rádióvezető sugarasak nem voltak túl pontosak.Pc-átütésük se volt túl fényes.De a legnagyobb bajság,hogy az átlagos Eu-i harctávolságokon egyszerűen értelmetlen volt az ágyúbol rakétát inditani.
Máig problémája az orosz rakétáknak a vezetősugaras célravezetés.

 

[Törölt tag]

Ez alapján 4 db olyan T-72 is van a honvédségben ami elvben ki tud lőni 3BM42-s lövedéket.
Ha meg lenne az a nyomorult videó az sokat segítene

Amelyik szovjet harckocsiban a TPD-K1-nél korszerűbb irányzék van, az szinte biztosan a 2A46M löveg valamelyik változatával van szerelve, tehát lőheti az erősebb BM26/32/42 lőszereket.

 

[molnibalage]

Korai rádióvezető sugarasak nem voltak túl pontosak

Értelmezhetetlen komment. Homályos jelzők, számok sehol.

.Pc-átütésük se volt túl fényes.

Értelmezhetetlen komment. Homályos jelzők, számok sehol.

De a legnagyobb bajság,hogy az átlagos Eu-i harctávolságokon egyszerűen értelmetlen volt az ágyúbol rakétát inditani.

Ezt a marhaságot képes vagy leírni, amikor a 70-es évek közepén a 35-37 mil szórású löveggel 2 km távon már kb. 40% sem volt a találati arány tökéletes célzás esetén, de az MCLOS rakéta is pontosabb volt ekkora távon...? Kérdezd meg Izraelt 1973-ban, hogy mennyire volt az ATGM pontos...

 

[Törölt tag]

Korai rádióvezető sugarasak nem voltak túl pontosak.Pc-átütésük se volt túl fényes.De a legnagyobb bajság,hogy az átlagos Eu-i harctávolságokon egyszerűen értelmetlen volt az ágyúbol rakétát inditani.
Máig problémája az orosz rakétáknak a vezetősugaras célravezetés.

Itt álljunk meg, mert igénylem.
Miért van az, ha a nyugat rendszeresíti a görbe csövű puskát, akkor hülye szovjetek még ezt se tudják, ha a szovjetek rendszeresítik a gépkarabélyt a teljes gyalogságnál, az meg hírtelen felesleges lesz, mert ha nem lenne az nyugaton is lenne, az alap memtalitás.

Basszus, ez az átlagos harctávolság az európai viszonyok között nem azt jelenti, hogy sose lehet nagyobb távolságról lőni, hanem azt, hogy a terepviszonyokat és az ágyuk képessézeit figyelembe véve nem nagyon van értelme.
De ettől még előállhat olyan szitu, ahol ez egy teljesen kihasználható képesség, és az, hogy 5 km felett is tudsz a löveghez képest mesterlövészi pontossággal értelmezhető átütéssel lőni pont eldöntheti a csatát.

 

[molnibalage]

Basszus, ez az átlagos harctávolság az európai viszonyok között nem azt jelenti,

Ami egy visszatérő bullshit és kurvára nem igaz még s MAI beépítettség mellett, nemhogy 40+ éve.
Nem tudom miért nem akar ez a faszság kihalni

 

[Törölt tag]

BM32-es DU lőszer manuáljának végén különösen megnyugtató ez a fejezet...

Меры безопасности
При работе с выстрелами ЗВБМ13 с бронебойным подкалибер-ным снарядом ЗБМ32 необходимо соблюдать следующие требования:
работы с выстрелами выполнять с применением средств зашиты кожи кистей рук (рукавицы, перчатки). Работа без зашиты кистей рук запрещается. По окончании работ необходимо вымыть руки с мылом, рукавицы (перчатки) уничтожить;
запрещается загружать выстрелы с нарушенными лакокрасочными покрытиями корпуса снаряда;
запрещается отдыхать и принимать пишу в непосредственной близости выстрелов.

 

[Negan]

Homályos jelzők, számok sehol.

Lötéren 70% körül

Homályos jelzők, számok sehol.

450mili a 70es években

2 km

Az átlagos Eu-i harctáv várhatóan 1km alatt lett volna.

Kérdezd meg Izraelt 1973-ban

A kezdeti,leghatékonyabb időszakban 1/3,de legalábbis 50% alatti volt a találati arány (nincs pontos adat,izraeli becslés).Ez az IDF harceljárás megváltoztatása után jelentősen visszaesett.
A mai nyugati csőből inditható rakéták félaktiv lézeresek,vagy önirányitott tipusok (gyakorlatilag elterjedve csak a LAHAT van)

 

[Törölt tag]

De ettől még előállhat olyan szitu, ahol ez egy teljesen kihasználható képesség, és az, hogy 5 km felett is tudsz a löveghez képest mesterlövészi pontossággal értelmezhető átütéssel lőni pont eldöntheti a csatát.

Pont most olvasgattam, hogy a 2A46 család esetében a gyártó szerint 57%-os az esélye hogy eltalálsz vele álló helyzetből egy álló harckocsit, 2km-en űrméret alatti lőszerrel, míg a 2A46M család esetén ez már 85.5% 2km-en. (a cső merevségét növelték 3,285 N/cm-ről 3,775 N/cm-re). Ebben nincs benne a tűzvezető rendszer szórása, az időjárás, stb...
Majd @molnibalage kiszámolja hogy ez mekkora esély 5km-en, illetve hány lövés is kellene egy valószínű találathoz.