ugyanazt írják, amit írtam. Belefutottak a hegesztőanyag problematikájába:Én úgy tudom az amcsik szándékosan használtak lágyabb acélokat. Azzal indokolták, hogy bár kevésbé ellenálló a lövedékekkel szemben, de a páncélzat áttörésekor kevesebb repesz, szilánk képződik, na meg kissebb a valószínűsége, hogy elreped az anyag, így ha nem ég ki a harckocsi, javítható marad. Ez a II.Vh-ban igazából működött is, a T-34 túlságosan keményre edzett páncélzatával szemben jobb megoldás volt. A II.Vh után folytatták ezt a gyakorlatot, ha jól tudom a '73-as arab-izraeli háború után döntöttek, hogy az M60A1 páncélzatán javítani kell, és erősebb acélra van szükség.
A szovjeteknél, ahogy említettem a probléma a túl keményre edzett acél volt, a T-34 páncélja hajlamos volt a repedésre, a jugó teszteken pl. a 105mm-es HESH gránát második találata végigrepesztette az egész homlokpáncélt.
A T-54 fejlesztésénél kiemelt figyelmet fordítottak erre a dologra, és végül sikerült megtalálni az optimális keménységet és ötvözetet, valamint az öntött tornyok megfelelő gyártástechnológiáját.
Itt olvashatsz róla:
Отечественные БРМ 45-65 танки Т-54 и Т-55 - 0357.htm
Отечественные бронированные машины 1945-65 танки Т-54 и Т-55ser-sarajkin.narod2.ru
- alacsony szilárdság
- növelt szívósság
- cserébe melegrepedés
Ha meg nagyobb szilárdságú hegesztőanyagot vettek, akkor:
- csökkent a szívósság
- nőtt a szilárdság
- cserébe hidegrepedés
Az alapanyaghoz a kor színvonalán nyúltak, Cr, Mo ötvözés, hogy át lehessen edzeni az anyagot, Ni meg hogy a kritikus lehűlési időt csökkentsék), de a karbontartalom 0,3% körül volt, ami nem egészen felhasználó-barát...