Na, hogy belepofázzak má megin én is.
1.
Szóval első körben az aktívakat kell tisztázni ehhez a kérdéshez. Ehhez ugye nagyjából az is kell, hogy egy tiszta lép legyen amennyire lehet arról, hogy cca 2030-ra milyen rendszerben hány aktív fog szolgálatot ellátni. Az eszközpark egy részével már tisztában vagyunk a többi még saccolós, így velük való munka is saccolós, szóval jelenleg baromira nincs tiszta képünk. Ha meglesz már kábé ez a kép, lehet igazán elkezdeni tisztázni azt is, hogy mit akarunk a tartalékosoktól.
Mennyi harckész műveleti tartalékos kell, mennyi ött-s. Ehhez végső soron pénz fog kelleni, meg egy rendszer. Hálózatban kell gondolkozni, országos hálózatban. Az aktívak objektumai, eszköztára, képzési struktúrája és ezekből fakadóan a felkészültségi szintjük nagyjából ismert lesz. Ha ez racionalizáltan fog végbemenni, akkor nem lesz benne felesleges poszton felesleges ember. Ha túléli a rendszer egy ilyen átszervezés gyötrelmeit, akkor egyrészt a kiesőknek lehet találni posztokat a tartalékos rendszer kereteiben mint szakértelemmel a szolgálat miatt hasznos tagok, másrészt el lehet kezdeni velük vagy nélkülük a tartalékosok hálózatának kiépítését. Itt minden területen gondolok hálózatra. Bármennyire is kisebb harcértékként van szémításba véve, az ÖTT-t tenném meg a szervezés alapjává.
Már korábban is levezettem ezt részben. Mivel az ÖTT-be jellemzően idősebb de ettől fogva a tapasztalataik miatt megfontoltabb korosztályok várhatóak, akik a maguk szintjén képesek stabilan hozni az elvártat, nem pejoratívan, de ezzel ki is jelölném a haderő elvárásainak alsó szintjét. Ez sem lenne kevés, csak a fizikai mutatókhoz mérten csillapított. Ahogy azt már írtam, ha megyénként két járásban lenne kialakítva saját állomáshelyük, akkor ez az ország védelmi struktúrájában is jelentős lehetne. De ezt lehet a határ felé sűrűbb, az ország belseje felé ritkább kivitelben is, prioritás kérdése. Tehát létre kell hozni az objektumaik hálózatát. Kislaktanyákat, őrhelyeket, kis műhelyeket, lőtereket. Ezeknek az őrzése is állandó rotációban a feladatukat képezve fenntartana egy éberségi és készenléti mutatót. Az objektumok létrehozása gazdasági szempontból értéknövelő lenne, így az érdekeltség nem lehetne kérdéses.
Ezeknek a kis központoknak a jelenléte fix pontot is biztosítana, amit az aktív haderő bármilyen szempontból számításba vehet, illetve a használóinak is, munkaköri, utazási szinten és a civil élethez fűződő viszonyokban. Az adott objektumok ezen fix pontot jelentő léte a haderő szempontjából pedig biztosítaná az ott szolgálatot teljesítők felelősségének a tudatosítását. A méretüket a majdani felhasználáshoz(erről is írok) igazítani.
Ugyancsak az ÖTT kezébe technikát is adnék. Nehéztechnikát is. Ezzel további katonai szerepet és komoly felelősséget kapnának, ugyanakkor részben előnyösebb is a számukra, ha nem bokorugrónak kell lenniük elsősorban, hanem gépbe be, gépből ki, pakolás, lövés, elpakolás jellegű feladatokat teljesítenek. Lehet objektumorientált így a csapatfelépítésük, vagy általános standard is. Másodvonalas nehéztechnikával ellátva mind területvédő haderő a harcértékük bőven felülmúlná az objektumőr és hősi halott felelősségét és tudását. A személyi fegyverzet felkészítésére helyi szinten biztosítanék nekik lehetőséget, a nehéztechnikával pedig a honvédség gyakorlóterein önálló és összevont valamint az aktív erőkkel együttműködő gyakorlatokon is. Nehéztechnika szintjén elsősorban tüzérségi, légvédelmi feladatok ellátására tenném őket alkalmassá. Itt az eszközök beszerzése 'gombokért
' lehetséges a főerős technikával szemben, ugyanakkor szükségszerű az alkalmazhatóság a modern környezetben, az együttműködés képessége a főerőkkel. Csak pédaként, ha mondjuk felhúzott M109-esekről beszélünk, járásonként egy üteggel, megyénként egy üteggel(kinek mi fér bele, sok-kevés), máris megfontoltabban kellene egy elméleti ellenséges haderőnek bemanővereznie az ország területére. Főleg ha a kezelői képesek előre kidolgozott műveletekben alkalmazni is ezt a technikát ilyen esetben. De hát ezért (is) lennének.
A fix objektum léptékű jelenlétük egyéb haderőnemi specifikációra is alkalmassá tehetné őket, akár tartalékos utász-műszaki feladatokra is.
Az aktív állományból leszerelő esetleg átszervezések során kieső de motiválható és nem szaralak emberek itt (a porfészkekben, ne tagadjuk, így tekintenének erre sokan) a tapasztalatukat és szervezői készségüket a vezető posztokon vihetnék tovább. Megyénkénti két járás esetében így létrehozott kis objektummal a megye közel eső fele a közeli, a másik fele az ahhoz közeli objektum személyzetét adhatná. Mivel a korukból fakadóan és esetleges korábbi szolgálattal nem rendelkezve ezek az emberek esélyesen hazaszereteből vágnak bele, ezt mindenképpen meg kell becsülni. Számításba kell venni azt is, hogy férfiemberek révén többségében, jó lehetőéget láthatnak arra, hogy néha kiszakadjanak a hétköznapiságból valamint kiéljék az életükben keletkezett katonáskodós űrt. Itt az anyagi motivációk mellett vagy ellenére az önálló többletvállalást támogatandónak tartanám. Azaz, ha valaki bent maradna, mert nincs hová mennie, szarban van az asszonnyal, vagy csak élvezi, akkor csinálhassa. Megyénként úgy vélem két objektumra elegendő minimális erőt fel lehet kutatni és bevonzani.
2.
Mivel így meghatározható és megalapozható a haderő felső és alsó szintje is, a kettő közé lehet elkezdeni bepozícionálni a komolyabb fizikai mutaókkal bíró műveleti tartalékosokat. Az alkalmasakat efelé terelni. Mivel a stabil aktív haderő és az ÖTT objektumai is rendelkezésre állnának, a képzésük lehet területorientált megyei vagy járási szinten. Az aktív erők a kiképzési fázisokat feloszthatják az igényeknek megfelelően, így a műveletieket kevésbé tartaná vissza talán a sok út az első időkben. Kevesebb lehetne a késés, az ettől való félelem és így lenne idejük hozzászokni a katonai életmód elvárásaihoz. Ezek szerintem sokszor nem számításba vett tényezők. Út, bonyolultság, pénz amit ki kell adni, faszom bele, nem fogok az ország túlvégébe menni...
Őket az aktív erőkkel és az ött-vel való együttműködésre is felkészíteném, elsősorban ők lehetnének a bokorugró tartalékosok, de ugye nem zárnám ki őket a fegyvernemi specifikációs lehetőségekből az alapkiképzés és alapgyakorlatok után. Attól függően, hogy egy esetleges konfliktusban milen szerepet kell betölteniük, tudnák váltani az aktív erők tagjait
@Szittya által azok újbóli hadbavethetőségéig, illetve alkothatnának harccsoportokat, területelleneőrző, kisebb ellenállást letörő egységekként, vagy akár zászlóaljakként az ött stabil alaperővel.
