<blockquote rel="erdifefe1"><blockquote rel="honved">erdifefe1 !
Örvendetes a pozitív hozzáállásod a témához, de nem igazán vannak ismereteid e téren, ez látszik.
Félre ne értsd, ez nem vétek, semmi gond.
Nos, amit a kérdésemre írtál, abban felsoroltál, a hidegháború után lezajlott több konfliktust, ahol, leírom számodra, a harc összfegyvernemi harc volt !
Vagyis, a háborúk jellege nem változott, azon hangzatos, de igazából katonai értelemben értelmetlen felfogás óta, hogy a "hidegháborúnak vége".
Említetted a Grúz háborút,m aminek külön örülök.
Ugyanis ez egy jó példa arra, hogy lehet elszúrni egy hadsereget, téves felfogásból.
A Grúzok egy nagyon kis létszámú, de jól felszerelt erővel bírtak, amit nagyrészt NATO erők képeztek ki.
Miért is veszítettek olyan gyorsan, az alapvetően védelemre kiválóan megfelelő, hazájuk hegyes terepén ?
Mert erőik mérete nagyságrendileg kisebb volt, mint a velük szemben fellépő, extrát nem mutató, átlagos, a térségben egyébként is települt Orosz hadsereg erői.
Magyarul, túl kicsi volt ahhoz hogy megvédje Grúziát.
Az ott alkalmazott Orosz hadsereg, egy klasszikus összfegyvernemi haderő volt, extrák nélkül, ráadásul nem is a legkorszerűbb Orosz fegyverzettel.
Visszatérve, az itt indult diskurzus elejére.
Nézd vissza, mert nem a harcászati elveket vitattuk, hanem azon gondolat jegyében megy a téma, hogy mekkora erő kell az ország védelmére, háború esetén.
Nem a békeidős létszámon, nagyságrenden, ment a vita.
Itt ütköztek különböző álláspontok, a haderő méretét illetően, konfliktus kitörése esetén.
Értsd meg, a harcászati elvek nem változtak, a modern háború ma is összfegyvernemi harc.
Ebből fakadóan, ma is annak áll a zászló, aki a lehetőségeihez mérten, a legméretesebb erőt tudja harcba küldeni, a megfelelő képzettséggel, fegyverzettel és vezetéssel.
