„Kezdenek elfogyni azok, akik dolgozni tudnak és akarnak”
gazdaság
szerző
HVG360
olvasási idő
4 perc
megjelent
2022.07.05. 07:30
Komoly munkaerőpiaci válság érlelődik Magyarországon. Három fő összetevője: a cégekre nehezedő bérnyomás, a magas fluktuáció és a most már minden szektorban jelentkező munkaerőhiány.
A 2022-es HR Radar című felmérésben megkérdezett 214 hr-szakértő négyötöde mondta azt, hogy a munkaerőhiány legalább közepes mértékben érinti a cégét. Tízből hat vállalkozás számol bővüléssel az idei évben, és eközben a legnagyobb problémának a munkaerő megtartását és toborzását tartják. Szerintük a megoldás az lehet, hogy szélesítik a toborzási csatornákat, rövidítik a kiválasztási folyamatot, és persze versenyképes béreket kínálnak. Betanított dolgozót már szinte ugyanolyan nehéz szerezni, mint magasan képzett munkaerőt, és nem túlzás azt állítani, hogy aki ma el akar helyezkedni Magyarországon, annak nem kell különösebb erőfeszítést tennie ennek érdekében. Egy betanított munkás alapbére a fővárosban és Pest megyében elérheti a bruttó 330 ezer forintot, míg egy pályakezdő szakmunkás fizetése már 500 ezer forint körül mozog.
A cégek, főleg a merevebb bérstruktúrával működő nemzetközi nagyvállalatok kezdik elérni a plafont, ami fölött már nem tudnak fizetést kínálni, mind többen érzik hát szükségét a kínálat bővítésének. „Kezdenek elfogyni azok, akik dolgozni tudnak és akarnak” – fogalmaz Tokár Péter, a Tesk toborzócég vezetője.
Emellett pedig egyre több hír szól arról, hogy a vállalatok harmadik országbeli munkavállalókat hoznak be az országba: az ukránok mellett egyre többen érkeznek ázsiai országokból, például Thaiföldről, Vietnámból, Bangladesből vagy a Fülöp-szigetekről – nemegyszer komoly etnikai feszültségeket szítva a menekültekkel riogató kormánypropagandával gyanakvóvá és idegenellenessé nevelt helyiek körében.
Az állami képzési rendszerből nem olyan szakemberek kerülnek ki, amilyenekre a cégeknek szükségük van, ezért – főleg – a termelővállalatok inkább a belső képzések felé fordulnak, például a jobb képességű betanított munkások kiemelésével, szakvizsgához vagy felsőbb iskolai végzettséghez segítésével. Cserébe a dolgozó az úgynevezett tanulmányi szerződésben vállalja, hogy bizonyos ideig nem mond fel, különben ki kell fizetnie az esetenként akár több millió forintos képzési díjat. Ez sem nyújt azonban százszázalékos védelmet: Tokár említ néhány olyan esetet, amikor egy másik vállalat úgy csábított át egy átképzett mérnököt, hogy kifizette helyette a büntetést. A Mol például szinte kizárólag magának képzi a dolgozóit, és a vegyipari középiskolákból felszívott pályakezdőket belső tréningeken teszi képessé a magasabb szaktudást követelő feladatok ellátására.
Komoly küzdelem folyik a fehérgalléros munkaerő megszerzéséért is, itt azonban a bérezésen kívül más tényezők is szerepet játszanak. Míg egy gyári munkás számára megúszhatatlan a munkába járás, a Covid-járvány óta sok munkakör esetében nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatok egy részét otthonról is el lehet végezni. Felértékelődött az otthoni munkavégzés lehetősége, sokan már meg se fontolják, hogy olyan helyre szegődjenek el, ahol mindennap be kell járni a munkahelyre. A termelővállalatoknál például kifejezetten problémás olyan folyamat- és termelés-ellenőrző mérnököket rekrutálni, akiknek mindennap ott kell lenniük a helyszínen. Ebből a szempontból komoly előnyben vannak azok a cégek, amelyeknek a működése megengedi a rugalmasságot és a hibrid – részben irodai, részben otthoni – munkavégzést. Ez a modell minden valószínűség szerint sokáig megmarad, és középtávon sem várható, hogy a vállalatok mindenkit visszaterelnek az irodákba – mondja Tokár Péter.
Munkaerőválság a turizmusban - Nincs kiszolgálás
A cégekre nehezedő bérnyomás már az elmúlt években is létező jelenség volt, de a tavaly óta egyre magasabbra szökő infláció még rátett egy lapáttal. A legtöbb közepes és nagyvállalat az év elején nagyot emelt a béreken (akár 20 százalékot is), sokuk pedig az évközi kompenzációt is tervbe vette. Mégis óriási a fluktuáció, ami miatt a cégeknek nemcsak a toborzást, hanem a munkaerő-megtartást is sokkal komolyabban kell venniük. A hr-szakemberek szerint az a vállalat, amely 10 százalék környékén tudja tartani az éves fluktuációt, már kivételnek számít: nem ritka az évi 20-30 vagy akár az 50 százalékos felmondási arány sem.
A nagy lemorzsolódás egyébként főleg az új belépőkre jellemző: Tokár Péter említ egy esetet, amikor egy autóipari beszállító hatvan újonnan felvett dolgozójából húsz felmondott a próbaidő végéig. Ugyanakkor muszáj foglalkozni a régi dolgozókkal is, éspedig a bérezés mellett a minden szektorban jellemző kényelmi juttatásokra is figyelve. Ez a munkások esetében a lakhatás és az utazás biztosítása vagy éppen a rugalmas műszakválasztás, szellemi munkakörökben pedig a home office lehetősége, a demokratikus, avagy „szolgáló” vezetési szemlélet, vagy akár bizonyos mentálhigiénés szolgáltatások bevezetése lehet – mondja Patterman Péter hr-tanácsadó és munkapszichológus. Szerinte a korábbi években inkább a munkavállalóknak kellett alkalmazkodniuk a cégekhez, mára ez megfordult, és most a dolgozók válogathatnak a munkahelyek közül. Bizonyítja ezt az is, hogy a nagy álláskereső portálokon 2021 óta megduplázódott a cégek által feladott álláshirdetések száma.
A munkaerőhiány harmadik fontos tényezője a népesség elöregedése. A Magyar Nemzeti Bank napokban közzétett vitairata szerint 2030-ig 360 ezer fővel fog csökkenni a 15–64 évesek száma. Ez különösen azért riasztó, mert a hazai demográfiai átalakulás java csak a következő évtizedtől kezdi majd valóban éreztetni a hatását. Az MNB javaslata szerint minél több nyugdíjast rá kell venni, hogy térjen vissza a munka világába. Jelenleg a 65 éven felülieknek mindössze a 4,4 százaléka dolgozik, miközben az EU-átlag ennek másfélszerese. Magyarországon 1,1 millió 65–74 év közötti ember él, közülük nagyjából 100 ezren dolgoznak, itt tehát lehet még tartalék. Még fontosabb a nyugdíj előtt álló korosztály: a szintén 1,1 millió 55–64 éves emberből 730 ezer aktív kereső, őket is meg kell győzni arról, hogy dolgozzanak majd tovább. A nyugdíj helyett a további munkát választók ma maximum 6 százalékos nyugdíjbónuszt kaphatnak; az MNB szerint ezt a többletet jelentősen meg kell emelni. Mint a jegybank irata fogalmaz: „Hazánkban alacsony a korhatár betöltése után, a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozó nyugdíjasok száma, aminek egyik oka a nem megfelelő ösztönzőrendszer.”
