Hozzánk mérhető ellenféllel azért nem úgy van, hogy azonnal jön az ellentüzérségi tűz. Előszőr is az állásunk nincs előre bemérve, hiszen rejtve van. Jön egy ellenséges csoportosulás és mi nyitunk tüzet. Amíg ők erre reagálnak eltelik egy kis idő és már lesz veszteségük (ezért fontos a lövegek darabszáma,legyen elég lövegkoncentrációnk egy adott helyen, pl. 10...12 db-os üteg, hogy rövid idő alatt jó sok gránát landoljon rajtuk). A reakciójuk sem biztos, hogy azonnal ellentűz lesz, hiszen attól függ mennyi ágyúval jönnek azon a ponton. Lehet, hogy nincs is vagy nincs elegendő tüzérsége annak a betörő csoportnak, akkor visszavonulnak, erősítést kell kérniük vagy újragondolják a tervüket. Arra viszont mi is reagálhatunk, áttelepülünk tartalék állásokba. Amúgy tűzpárbaj esetén védett állásból mi leszünk az esélyesebbek a nyílt terepen lévő támadóval szemben
Hozzánk mérhetően béna tüzérséggel már senki nem rendelkezik.
"Először is az állásunk nincs előre bemérve, hiszen rejtve van" . Itt látszik, hogy nem érted a fegyvernem működését. A bemérés itt önbemérést jelent, ami a saját önbemérő csoport saját tüzelőállás előkészítésének egyik folyamata. Ha ezt a tevékenységet az ellenség észleli - és a mai világban ezt nem nehéz, máris számolja rá a kezdőelemeket a tűzmegnyitáshoz. Amint a lövegek megpróbálják elfoglalni az előkészített TÁS-t, már záporoznak a gránátok. Ezt bármely szomszéd megtehetné, mert mindegyik rendelkezik a mieinknél nagyobb lőtávval bíró löveggel.
"Amíg ők erre reagálnak eltelik egy kis idő és már lesz veszteségük" . A tüzérségi radarok sajnos már a kilőtt, éppen repülő gránátokat észlelik és a röppálya alapján határozzák meg a kilövés, tehát a TÁS-ok helyét. Azaz, még be sem csapódtak az ellenséges területre, de az ellen már tudja, hogy honnan lőtték őket és mehet az ellencsapás.
Nem hiába az a mai, modern doktrína, hogy az önjáró, ha kapja a tűzparancsot bárhol megáll, irányoz, kilő pár gránátot és gyorsan továbbáll. Ez nem lehet több 2 2.5 percnél, de az első lövéstől számítva a lőtávolságok függvényében 1-1.5 perc.
A céltól függően több löveg is bevethető egyszerre, de nem a klasszikus üteg TÁS-ban, hanem egymástól akár több 100 m-re, hogy az ellentűz a lehető legkisebb veszteséget okozza.
Ezekből következik, hogy nem az állások védettsége a legnagyobb védelem, hanem az állandó mozgás. Gyakorlatilag a kiépített TÁS-okra már nincs is szükség, vagy, ha régi szisztémában vagy kénytelen dolgozni, olyan sokat építesz ki, hogy az ellen véletlenül se tudja követni, hogy éppen melyiket foglalod el. Ez igen sok munka és idő lenne és még így is nagyobb a rizikó, hogy szétlövik az üteget, mintha nincsenek kiépítve a TÁS-ok.
A kevesebb, de modern önjáró, mely kellően nagy lőtávval rendelkezik (kb. 40 km), lényegesen hatékonyabban alkalmazható bármely nagyszámú, beásott vontatottnál. Afganisztánban és Irakban azért tudnak tűztámogató bázisokat kiépíteni az M777-nek, mert senki nem fog visszalőni.