Érdekes topic, - a fenébe, mi lesz így a jó kis saját topicommal?
Viccet félretéve elolvastam a hozzászólásokat (már amelyiket lehetett persze) és igaziból senki véleményére nem reagálnék, cserébe megosztom a sajátomat – ha már Trianon és annak biztonságpolitikai vetülete.
A trianoni béke valóban nem békét hozott, hanem elvetette a következő Európából induló világégés magvát. Utána megint jött néhány konferencia a Jaltai világrend néven is ismert korszakkal együtt. Ez a világrend nem oldotta meg, de igen erősen jegelte a kezeletlen problémákat, így Európa mindkét fele fejlődhetett. Ez furcsán hathat, de ne egymáshoz mérjétek Kelet és Nyugat-Európát, hanem általában véve Európát mérjük az 50-60-70-es évek Afrikájához, Dél-Amerikájához vagy például Ázsiához. A különbséget zongorázni lehetett.
Jalta borulása a SZU felbomlásával kezdődött, bár volt egy pozitív alternatíva: az Európai Unió. A kelet-nyugati együttműködés – aminek persze nagy ára volt – potenciális megoldást kínált például a határok és a kisebbségek kérdésére.
De sajnos a Nagy Sakktábla nem csak Európából áll, és a globális szinten i érdekérvényesítésre képes szuperhatalom/nagyhatalmak Európát fel- és kihasználják. <i>Nem először mondom, hogy az EU bedőlése kvázi 1914-be repíti vissza Európát, ami európai háború(ka)t jelenthet. Nem hinném, hogy ez jó lenne nekünk pont itt és pont most.</i>
Trianon mögött – tetszik, nem tetszik – ellenséges nagyhatalmi érdekek álltak. Nem, nem magyarellenesek, hanem Európa ellenesek! Illetve talán ez is pontatlan, nem Európa ellenesek voltak, hanem szegénység ellenesek. Mármint a saját szegénységük ellenségei.
Magyarország ebből a szempontból sokat nem tehetett. A számunkra vesztes világháború után a trianoni tárgyalásokról az USA valóban kivonult (nem szólt bele), az akkori Szovjet-Oroszországot meg épp nem hívták meg, mert volt arrafelé akkoriban némi polgárháború és miegymás. (Egyébként a Romanov vérvonalnak ezért kellett pusztulnia: a konkurens arisztokrácia és bankárdinasztiák nem akartak a keleti kékvérűekkel is osztozkodni az amúgy is mindig kicsinek érzett tortán, izé sakktáblán.
Ráadásul – biztos, ami biztos – Magyarországnak másodszorra is sikerült egy újabb világháború során ismét vesztesnek lenni, így ha bármely tisztességes francia vagy brit politikusnak voltak is addig aggályai a magyarok sorsát illetően Trianon óta, nos, azok elmúltak.
Mi ismét óriási tévedésben vagyunk, ugyanis elfelejtjük, hogy harmadszorra is a vert csapatban fociztunk – a hidegháború idején. A Nyugat számára mi (is) a Lúzer SC tagjai vagyunk csak, szinte már össznemzeti sportot űzve ebből a tevékenységünkből.
Magyarországnak mindig is voltak és mindig is lesznek ellenségei és rosszakarói. De sosem lettek volna ilyen sikeresek, ha a magyarság nem segített volna rá erre egy jó nagy lapáttal. Túl sok öngólt rúgtunk eddig Uraim és ez a sajnálatos igazság kevésbé tetszetős oldala.
Meglátásom szerint nagyobb dobásra készülnek a nagyhatalmak és semmi szükségük arra, hogy a vén Európa bármibe is bele akarjon ugatni. Ha kell, akkor majd lesz Európában elég sok kis belső probléma, így nem jelent majd veszélyt egyik nagyhatalomra sem. Mivel a franciák és a britek bármikor készek külön hatalomként az osztozkodásba beszállni, így Európa szempontjából roppant nehéz lesz nem cumizni egy nagyot. És erre kiváló lehetőség például a határok megbontása, akár erőszakkal is: az USA nyitott a koszovói lépéssel (orosz-szerb vonal ellen), az oroszok Dél-Oszétiával válaszoltak (USA-grúz vonal). De van még itt bőven a tarsolyban, a Dnyesztertől Katalóniáig bőven.
Trianonnal mit lehet kezdeni 2013-ban? Háborúk nélkül nincs tömeges határrevízió, a háborúk pedig újabb halált és igazságtalanságot hoznak majd – és néhány jópofa nem is létező komának pedig busás hasznot.
Trianonnal mit lehet kezdeni 2013-ban? Talán ezért van Trianon is fenntartva, hogy ha szükséges, akkor Európának legyen majd mivel foglalkoznia. Lehetőleg például ne az említett Duna-menti Köztársaság szervezésével. Meg ne a túl nagy haverkodással. Európa megosztva nem ellenfél senkinek sem. És Európa ugyanúgy hagyja magát megosztani, mint ahogy Magyarország is szokta.
