A lelassult fejlesztésű PD-14-es után/közben a PD-35 emlegetése sokáig csak “nedves álomnak” és “oroszos nagyotmondásnak” tűnt, de mára már kiderült, hogy nagyon is komoly a projekt. Mikor ugyanis a PD-14-est bejelentették, úgy tűnt, váratlanul megszaladt az oroszok képzelőereje és rögvest rávágták, hogy amúgy dolgoznak a Pratt&Whitney PW1000G geared fan és az angol Rolls Royce Ultrafan hajtómű orosz változatán, a PD-18-on, az ukrán D-136-os orosz változatán, a PD-12V-n, amit a Mi-26-osokba szánnak, a PD-24-esen és a család legnagyobbján, a PD-35-ösön is.
Hát persze, mondta erre a Nyugat.
Azóta kiderült, hogy a geared fan PD-18-as talán valóban túlzás lehetett, hiszen ez a P&W-nek is nagyon sok fejtörést okozott és okoz még most is (az oroszok amúgy jól ismerik, mert az MSz-21-esekben ezek dolgoznak egyelőre), a Rolls Royce az Ultrafan-jához a német Liebherr-el kooperál, tehát még nekik is kihívás (a GE meg egyszerűen nem is foglalkozik ezzel a technológiával).
Ezzel szemben viszont a PD-14 halad, a PD-24 egyelőre hátrébb szorult a fontossági sorrendben, hiszen nem épül számára célprojekt, amit hajthatna. A PD-12V felhasználási területe fix, a többi csak pénz és idő kérdése (amúgy ezzel a Szolovjovhoz visszakerülne az óriáshelikopterek hajtóműgyártása, hiszen a Mi-26-os ukrán Lotarjev D-136-osa előtt a Mi-6/10/12 gépekben a Szolovjov D-20V hajtóművei dolgoztak. Az Aviadvigatyel pedig a Perm-i Szolovjov gyár maga).
Hanem a PD-35-ös az a PD-14-es talán legkisebb technológiai rizikóval készülő amolyan felskálázása lenne. Ennek a 350kN-os tolóerő kategóriának megvan az az előnye, hogy egyszerre jó a kéthajtóműves nagy utasszállítóknak, mint amilyenek méretre az A330, B787, vagy újabban az A350, illetve négyhajtóműves kivitelben lehetne rájuk alapozni egy “Ruszlan-verő” óriás teherszállítót, ami az An-124-eseknél nagyobb, de az An-225-ösnél valamivel kisebb, de mindenképpen olcsóbban és egyszerűbben üzemeltethető.
Továbbá, ha kiszámoljuk, a 2x 350kN az kb a C-17-es rövid fel- és leszállási úthosszú, az Il-76-os és az An-124-es (A400M és C-5M Super Galaxy) közé eső négyhajtóműves gép tolóereje is. Az Il-76MD-90 ugyanis 4x 140 kN-al, míg a C-17-es 4x 180kN-l operál. A japán Kawasaki C-2 gép 2x 270kN tolóereje kb az alap Il-76-os szállítási teljesítményével rokon.
Tehát a PD-35-ös, mint projekt, egyszerre lenne képes lefedni egy jövőbeni “Szuper Ruszlan”, egy lehetséges, kéthajtóműves orosz C-17-es és egy orosz B787/A350-es igényeit is.
Ezért is emlegetik egyre sűrűbben ezt a programot.
