Az elmélet nagyon jól hangzik. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egy 80-as évek beli számítasi kapacitás/teljesítmény is bőven kielégítő ami a tervezést és a repülés vezérlést illeti. Persze a nagyobb jobb de nincs érdemi és pláne szignifikáns különbség, vagy kolleráció. Pl: A Boeing 747-400 fedélzeti rendszereit működtető számítógépek mai napig tökéletesen ellátJák a feladatukat alkalmasint Flopyn kapnak frissitest. Vagyis régen nem a hardveres teljesitmény a szűk keresztmetszet.
Lasd még a repülő tèglaként emlegetett űrsikló fedélzeti rendszereit, de még az ISS vezerlése mai napig vígan elvan 40+ éves hardveren.
Ahova kell a modern nagyteljesitmenyű számítástechnika az az elektronika, adatfeldolgozás, kommunikáció.
Repülésvezérléshez, azért mind az űrsikló, mind általában az egyéb légijárművek, de különösen a 747-es alapvetően úgy készült, hogy tudjon repülni, stabil legyen, amennyire csak lehet. Viszont, ha egy olyan gépet akarunk, ahol az alacsony észlelhetőség a prioritás a túlélőképességei miatt és emiatt akár random irányú erős oszcillációk, vagy egyéb nagyon nem kívánt és más gépeknél már a tervezésnél kiküszöbölt hatások lépnek fel repülés közben, akkor nagyon nem mindegy, hogy a repvezérlő progi milyen adatmennyiséggel és mennyire gyorsan tud dolgozni, hogy kellő sebességgel le tudja reagálni. Persze nyilván van az a pont, amikor már a kormányfelületek és hajtóművek vezérlésének a mechanikájának sebessége lesz a korlátozó tényező, nem pedig a program/számítógép sebessége.
A tervezés kapcsán meg, én pl el tudom képzelni azt is, hogy olyan (nyilván bonyolult és nagyon sok számítást igénylő) formák kialakítására lehet már lehetőség, amik segítségével a nagyobb hullámhosszú rádióhullámok (ugye a kisebb hullámhosszok, mint a cm-es, 10 GHz körülieknél, vagy pláne az ennél nagyobb frekvenciáknál ezt a burkolat alatt is meg lehet oldani, de a deciméteres, méteres tartományban már nem) visszaverődését is úgy lehet alakítani, hogy közben destruktív interferencia lépjen fel közöttük minél több irányban és ezáltal ezekben a tartományokban is jelentősen csökkenjen a "hasznos" visszaverődés.
Már elnézést, de itt elég tetemes mennyiségű pontatlanság van.
- Egy radar korszerűségét nem hullámhossza határozza meg. Kb. azonos hullámhossza van a PATRIOT radarjának és az SzNR-75M-nek, 3 és 6 cm. Na, melyik a korszerű?
- Senki nem tekintette elavultnak a méterest, simán az szovjeteken / oroszokon kívül nem látja célravezetőnek azok használatát. Több a hátránya, mint az előnye.
- A vége sem igaz, ezzel is foglalkozott a videóm.
Ennél a pontnál.
Néhány dB eltérést okoz az, hogy méteres a radar és nem cm-es.
A döntő hatás a felderítési távolságban a sokkal kisebb terjedési veszteség azonos nyalábszélesség esetén. Csak, egy 5 cm és 100 cm hullámhossznál azonos nyalábszélességhez HÚSSZOR akkor antenna kell.
Semmi gond, azért vagyunk itt, hogy eszmét cseréljünk.
Te magad is tudod és le is írtad miért tekintették elavultnak a VHF-radarokat. Mert igen sok hátrányuk van a kisebb hullámhosszon működő radarokhoz képest.
Hajlamosak földi objektumokról radarvisszhangot begyűjteni és a többszörös visszaverődések miatti interferenciára, rossz a szögfelbontásuk, a magassági felbontásuk még rosszabb, plusz ugye, baszott nagy antenna kell a megfelelő jelerősséghez/minőséghez a hullámhossz miatt.
Az, hogy a méteres (VHF), vagy a tízméteres (HF) radarok jobban láthatják az alacsony észlelhetőségű gépeket, több dologból tevődik össze.
A terjedési veszteségből is, nyilván. Aztán, amit említettél is a videódban, a Rayleigh-tartomány-szórás miatt, ami tényleg nem túl jelentős és eléggé esetleges "hasznos" visszaverődést eredményez (egyrészt a különböző típusú LO gépek és felületeik egymásétól eltérő méretei és az éppen alkalmazott hullámhossz mérete, másrészt a radarral bezárt szög változása miatt, ahogy halad a gép), pláne a rezonanciatartományhoz és az optikai tartományhoz képest, így a normál, nem alacsony észlelhetőségű gépek esetén ezért nincs is jelentősége. De amikor valami -30 dBsm, vagy az alatti visszaverődést produkál a rezonancia és optikai tartományban, akkor már lehet ennek is némi értéke.
A harmadik meg, hogy a gépeken alkalmazott radarabszorbens anyagok nem túl hatásosak a VHF-HF tartományban a hullámhossz és ezen anyagok méreteinek különbsége miatt.
Nyilván ezen hatások összessége miatt sem fog világítani egy jól megtervezett alacsony észlelhetőségű gép a VHF-radaron többszáz kilométerről, de ha nyernek vele plusz 30-50-80%-ot az észlelési tartományban a decimétereshez, centimétereshez képest, már az sem rossz szerintem.