B-21 / LRS-B (Northrop Grumman, USA)

[molnibalage]

A B-21 terhelése tudtommal kisebb lesz.
Semmi logikus érv nincs arra, hogy tudjon vinni egy gép 16x2000 lb vagy 80x500 lb PGM-et. Felesleges.
Jobb kisebb, de több gép. A hatósugár lehet kb. ua. és a terhelés a fele. Viszont jobban sakkozható a tűzerő.

1 db B-2 egy helyre tud mennyi, de 2 db B-21 két eltérő irányból is. Vagy két helyre.
Nagyon kevés olyan cél van, amit 8x2000 lb vagy 40 500 lb PGM ne vágna haza.

 

[SirHiggins]

 

[Catles]

Jobb kisebb, de több gép. A hatósugár lehet kb. ua. és a terhelés a fele. Viszont jobban sakkozható a tűzerő.

Ez igaz, de a 700 misis vételár azért nem az inkább több legyen belőle irányába visz el.

 

[Aladeen]

Ez igaz, de a 700 misis vételár azért nem az inkább több legyen belőle irányába visz el.

A B-2 két mrd dollállárba kerüt annó - a 700 millióval ingyé van szinte a 21-es...

 

[angelsoul]

Azért ment a para, hogy megint megfotózzák a gép farát, taktikusan hangárban hagyták a végét

Viszont úgy tűnik bevált a subsonic LO profil, nem lett valami hiperszonikus vas, az valszeg a rakéták sajátja marad, a repülőgépek a sebesség helyett a range/endurance vonalra orientálódnak továbbra is. Stand off túlterheléses szórásra siklóbombákkal/CMekkel tökéletes lesz.
Várjuk a kínai verziót...

 

[Zaphod Beeblebrox]

Kerestem a referencia pontokat, vegül a szegmenses hangár ajtóból indultam ki a méretet illetően.
A B2 mindkét oldalon kb. a szegmens feléig kilóg;

Ezzel szemben a B21 kb pont a szegmens kezdetéig ér csak;

A B2 szárnyfezstáv 52m ami stimmel a képen a 6×10m hangár ajtóhoz viszonyítva 5 szegmenst tesz ki. (Fél ajtonyimarad mindkét oldalon)
A B21 valamivel kevesebb mint 4-et tehát szerintem 40m körül kell legyen, inkább alatta. Azért kicsinek ezt se mondanám.

Ez a fotó gyanús, hogy Photoshop. A szín kapásból nem stimmel, a gép még aligha hagyta el a Palmdale gyárat, ez meg a burkolat alapján máshol készülhetett. A fülkét borító aranyszínű izéről nem beszélve.

 

[SirHiggins]

Ez a fotó gyanús, hogy Photoshop. A szín kapásból nem stimmel, a gép még aligha hagyta el a Palmdale gyárat, ez meg a burkolat alapján máshol készülhetett. A fülkét borító aranyszínű izéről nem beszélve.

Lehet, összehasonlításnak viszont pont elég.

 

[molnibalage]

Azért ment a para, hogy megint megfotózzák a gép farát, taktikusan hangárban hagyták a végét

Viszont úgy tűnik bevált a subsonic LO profil, nem lett valami hiperszonikus vas, az valszeg a rakéták sajátja marad, a repülőgépek a sebesség helyett a range/endurance vonalra orientálódnak továbbra is. Stand off túlterheléses szórásra siklóbombákkal/CMekkel tökéletes lesz.
Várjuk a kínai verziót...

Ez kb 60 eve eldolt az agm28 b52 re tetelevel...

 

[wolfram]

Én eleve nem számítottam nagy formabontó megoldásokra. A számítási kapacitás különbség félrevezető lehet. Egy háromszöget nem fogsz jobban megrajzolni legyen akármilyen szuperszámítógéped, mintha vonalzóval tennéd.

Ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet. A történet egy Pjotr Umficsev nevű orosz úriemberrel kezdődött, aki megalkotta az elektromágneses hullámok két- és háromdimenziós felületeken történő szóródásának és elhajlásának matematikai elméletét.
Ennek az elméletnek a gyakorlatba ültetéséhez viszont komoly számítási kapacitás szükséges. Ezért is lett az F-117-es olyan szögleteske, mert akkoriban a számítási kapacitás csak annyit tett lehetővé, hogy síklapokkal számoljanak. A valamivel későbbi ATB-program esetén a Northrop, az addigra jelentősen megnőtt számítási kapacitás segítségével, már ívelt formákkal is tudott dolgozni. De a számítási kapacitásból sosem elég és azóta a radarok mögött álló jelfeldolgozó kapacitás is fejlődött, plusz a stealth gépek miatt reneszánszukat élik a sokáig elavultnak hitt méteres (VHF) radarok (persze szintén a már korszerű jelfeldolgozó elektronikával a háttérben), mert sokkal nehezebb kellően alacsony észlelhetőségű formát-gépet csinálni a méteres hullámhosszal szemben, mint a rövidebb hullámhosszú radarokkal szemben.
Tehát egyáltalán nem lenne meglepő, ha pl. a farokrészen is a sima háromszög-forma helyett valamilyen bonyolultabb, de hatékonyabb formát sikerülne találni a jelenlegi számítási kapacitással.
Nyilván a minél optimálisabban "lopakodó" forma és a gép repképessége-repülési képességei között lehetnek akár komoly ellentmondások is, de a nagyobb számítási kapacitás ezen is segíthet, már csak abból a szempontból is, hogy a gyorsabb számítógépek nagyobb teljesítményű repülésvezérlő programot tudnak futtatni, tehát a formával még jobban el lehet menni az inkább "lopakodó", de instabilabb test felé.

Viszont úgy tűnik bevált a subsonic LO profil, nem lett valami hiperszonikus vas, az valszeg a rakéták sajátja marad, a repülőgépek a sebesség helyett a range/endurance vonalra orientálódnak továbbra is.

Hiperszonikus majd az SR-72 lesz és vannak tervek, hogy az is tud majd csapást mérni hordozott fegyverekkel. Ha meg tudják csinálni egyáltalán akár magát a gépet, akár a fegyveroldást akkora sebességnél... Mert ekkora méretekben nagyon nem egyszerű egy többször használatos hiperszonikus platformot csinálni-üzemeltetni. Emlékezzünk a Space Shuttle-ra, azzal is mekkora szopás és mennyi idő és pénz volt az újrahasználathoz szükséges ellenőrzés...
Szóval én úgy vélem, hogy egy nagyobb számban üzemeltetett és fenntartható platform esetén a hiperszonikusság gyakorlatilag kizárt a jelen és a belátható közelebbi jövőbeni technikai-technológiai szinten.

 

[grabo112]

https://time.com/6238168/b-21-raider-bomber-us-military-exclusive/

 

[SirHiggins]

Akkor is kva ronda, na :/

 

[Zaphod Beeblebrox]

Ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet. A történet egy Pjotr Umficsev nevű orosz úriemberrel kezdődött, aki megalkotta az elektromágneses hullámok két- és háromdimenziós felületeken történő szóródásának és elhajlásának matematikai elméletét.
Ennek az elméletnek a gyakorlatba ültetéséhez viszont komoly számítási kapacitás szükséges. Ezért is lett az F-117-es olyan szögleteske, mert akkoriban a számítási kapacitás csak annyit tett lehetővé, hogy síklapokkal számoljanak. A valamivel későbbi ATB-program esetén a Northrop, az addigra jelentősen megnőtt számítási kapacitás segítségével, már ívelt formákkal is tudott dolgozni. De a számítási kapacitásból sosem elég és azóta a radarok mögött álló jelfeldolgozó kapacitás is fejlődött, plusz a stealth gépek miatt reneszánszukat élik a sokáig elavultnak hitt méteres (VHF) radarok (persze szintén a már korszerű jelfeldolgozó elektronikával a háttérben), mert sokkal nehezebb kellően alacsony észlelhetőségű formát-gépet csinálni a méteres hullámhosszal szemben, mint a rövidebb hullámhosszú radarokkal szemben.
Tehát egyáltalán nem lenne meglepő, ha pl. a farokrészen is a sima háromszög-forma helyett valamilyen bonyolultabb, de hatékonyabb formát sikerülne találni a jelenlegi számítási kapacitással.
Nyilván a minél optimálisabban "lopakodó" forma és a gép repképessége-repülési képességei között lehetnek akár komoly ellentmondások is, de a nagyobb számítási kapacitás ezen is segíthet, már csak abból a szempontból is, hogy a gyorsabb számítógépek nagyobb teljesítményű repülésvezérlő programot tudnak futtatni, tehát a formával még jobban el lehet menni az inkább "lopakodó", de instabilabb test felé.

Az elmélet nagyon jól hangzik. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egy 80-as évek beli számítasi kapacitás/teljesítmény is bőven kielégítő ami a tervezést és a repülés vezérlést illeti. Persze a nagyobb jobb de nincs érdemi és pláne szignifikáns különbség, vagy kolleráció. Pl: A Boeing 747-400 fedélzeti rendszereit működtető számítógépek mai napig tökéletesen ellátJák a feladatukat alkalmasint Flopyn kapnak frissitest. Vagyis régen nem a hardveres teljesitmény a szűk keresztmetszet.
Lasd még a repülő tèglaként emlegetett űrsikló fedélzeti rendszereit, de még az ISS vezerlése mai napig vígan elvan 40+ éves hardveren.

Ahova kell a modern nagyteljesitmenyű számítástechnika az az elektronika, adatfeldolgozás, kommunikáció.

 

[molnibalage]

De a számítási kapacitásból sosem elég és azóta a radarok mögött álló jelfeldolgozó kapacitás is fejlődött, plusz a stealth gépek miatt reneszánszukat élik a sokáig elavultnak hitt méteres (VHF) radarok (persze szintén a már korszerű jelfeldolgozó elektronikával a háttérben), mert sokkal nehezebb kellően alacsony észlelhetőségű formát-gépet csinálni a méteres hullámhosszal szemben, mint a rövidebb hullámhosszú radarokkal szemben.

Már elnézést, de itt elég tetemes mennyiségű pontatlanság van.

1. Egy radar korszerűségét nem hullámhossza határozza meg. Kb. azonos hullámhossza van a PATRIOT radarjának és az SzNR-75M-nek, 3 és 6 cm. Na, melyik a korszerű?
2. Senki nem tekintette elavultnak a méterest, simán az szovjeteken / oroszokon kívül nem látja célravezetőnek azok használatát. Több a hátránya, mint az előnye.
3. A vége sem igaz, ezzel is foglalkozott a videóm.

Ennél a pontnál.

Néhány dB eltérést okoz az, hogy méteres a radar és nem cm-es.
A döntő hatás a felderítési távolságban a sokkal kisebb terjedési veszteség azonos nyalábszélesség esetén. Csak, egy 5 cm és 100 cm hullámhossznál azonos nyalábszélességhez HÚSSZOR akkor antenna kell.

Hiperszonikus majd az SR-72 lesz és vannak tervek, hogy az is tud majd csapást mérni hordozott fegyverekkel.

Semmi értelme.

A B-52 + AGM-28 & AGM-69 vs XB-70 óta eldőlt az, hogy a platform legyen gyors és extrém bármi téren az indított fegyver.
KB. néhány XB-70 árából a teljes B-52 flotta AGM-28-at kaphatott. Ez ma is igaz. Mi frásznak kell egy méregdrága, kurva nagy és nehéz gép? Egy B-52H fillérekből elindít egy több tonnás HSM-et, ha valaki ilyen marhaságra akarja szórni a pénzét. Mert egy levegőből indított BM kvázi megcsinálja ugyanazt.

 

[dudi]

Már elnézést, de itt elég tetemes mennyiségű pontatlanság van.

1. Egy radar korszerűségét nem hullámhossza határozza meg. Kb. azonos hullámhossza van a PATRIOT radarjának és az SzNR-75M-nek, 3 és 6 cm. Na, melyik a korszerű?
2. Senki nem tekintette elavultnak a méterest, simán az szovjeteken / oroszokon kívül nem látja célravezetőnek azok használatát. Több a hátránya, mint az előnye.
3. A vége sem igaz, ezzel is foglalkozott a videóm.

Ennél a pontnál.

Néhány dB eltérést okoz az, hogy méteres a radar és nem cm-es.
A döntő hatás a felderítési távolságban a sokkal kisebb terjedési veszteség azonos nyalábszélesség esetén. Csak, egy 5 cm és 100 cm hullámhossznál azonos nyalábszélességhez HÚSSZOR akkor antenna kell.

Semmi értelme.

A B-52 + AGM-28 & AGM-69 vs XB-70 óta eldőlt az, hogy a platform legyen gyors és extrém bármi téren az indított fegyver.
KB. néhány XB-70 árából a teljes B-52 flotta AGM-28-at kaphatott. Ez ma is igaz. Mi frásznak kell egy méregdrága, kurva nagy és nehéz gép? Egy B-52H fillérekből elindít egy több tonnás HSM-et, ha valaki ilyen marhaságra akarja szórni a pénzét. Mert egy levegőből indított BM kvázi megcsinálja ugyanazt.

A taktikai rugalmasság az oka. Egy gyors géppel tudsz gyorsan és lassan is menni, de egy lassúval csak lassan.

 

[molnibalage]

A taktikai rugalmasság az oka. Egy gyors géppel tudsz gyorsan és lassan is menni, de egy lassúval csak lassan.

Egy iszonyatosan nagy sebességre és magasságra belőtt gép nem tud lassan ésszerű keretek között repülni.
Mondok két egzakt példát.

A Concorde taxizás, majd felszálláskor (forszázson) majd szubszonikusan a többi gép között brit tengerpartig elégette az üzemanyag készlete egyharmadát.
Az óceán felett forszázzsal emelkedett utazó magasságig, és gyorsított Mach 2-ig, elfogyasztva az üzemanyag készlete újabb cirka megint egyharmadát.
A Mach 2-őt valahol Írország vonalában érte el, és onnan immáron forszázs nélkül tartotta a Mach 2-t az óceán felett, és a maradék egyharmadát üzemanyagból még tartalék is maradt New York-ig.

Szubszonikusan a gép kisebb magasságon ez alapján szerinted meddig jutott volna?

Az SR-71 is, amikor áttelepült, nem szubszonikusan tette. Nem merő brahiból repült mindig M2,8 felett.

Ezen felül mi a frásznak akarsz lassan repülni?
Mi lenne a haszna és értelme? Akkor sem tudna harcászati gépként viselkedni egy ilyen gép.
Vegyük már észre, sem a Concorde sem a SR-71 semmi más nem tudott, mint gyorsan és magasan repülni. Minden más téren szarok voltak.

A MiG-25 is kismagasságon hagyományos vadászként egy 0 volt, kb. MiG-21BISZ tája sem vót.

 

[grabo112]

Egy USAF-prezentáción (a B-2-t üzemeltető 509 BW egyik tisztjétől) alapuló méretügyi fejtegetés. Ha gép előtt leszek, lemérem.

https://twitter.com/i/web/status/1599005892128559104

 

[dudi]

Egy iszonyatosan nagy sebességre és magasságra belőtt gép nem tud lassan ésszerű keretek között repülni.
Mondok két egzakt példát.

A Concorde taxizás, majd felszálláskor (forszázson) majd szubszonikusan a többi gép között brit tengerpartig elégette az üzemanyag készlete egyharmadát.
Az óceán felett forszázzsal emelkedett utazó magasságig, és gyorsított Mach 2-ig, elfogyasztva az üzemanyag készlete újabb cirka megint egyharmadát.
A Mach 2-őt valahol Írország vonalában érte el, és onnan immáron forszázs nélkül tartotta a Mach 2-t az óceán felett, és a maradék egyharmadát üzemanyagból még tartalék is maradt New York-ig.

Szubszonikusan a gép kisebb magasságon ez alapján szerinted meddig jutott volna?

Az SR-71 is, amikor áttelepült, nem szubszonikusan tette. Nem merő brahiból repült mindig M2,8 felett.

Ezen felül mi a frásznak akarsz lassan repülni?
Mi lenne a haszna és értelme? Akkor sem tudna harcászati gépként viselkedni egy ilyen gép.
Vegyük már észre, sem a Concorde sem a SR-71 semmi más nem tudott, mint gyorsan és magasan repülni. Minden más téren szarok voltak.

A MiG-25 is kismagasságon hagyományos vadászként egy 0 volt, kb. MiG-21BISZ tája sem vót.

A lassú alatt ne szubszonikus sebességet érts, de a 3-4Mach meg a 1,5Mach közt nagyon nagy a különbség ha más nem az alkalmazott fegyverek hatótávolságában. És ha lehet olyan gépet tervezni ami egy viszonylag nagy sebességhataron belül képes repülni, akkor azt nem fogják kihagyni.

 

[molnibalage]

A lassú alatt ne szubszonikus sebességet érts, de a 3-4Mach meg a 1,5Mach közt nagyon nagy a különbség ha más nem az alkalmazott fegyverek hatótávolságában. És ha lehet olyan gépet tervezni ami egy viszonylag nagy sebességhataron belül képes repülni, akkor azt nem fogják kihagyni.

Ez is értelmetlen. Szerinted miért lett szubszonikus a B-21?
Szerinted miért nem tervezett M3.0 képességű vadászt senki a MiG-25 óta?
Nincs ilyen közes dolog. Az F-15 amúgy CFT-vel több száz km-et képes M1.4 tájával ASF konfigban lerepülni.
Ha ennél több kell, akkor F-22, ha nem akarsz forszázsolni

De az, hogy M1.5 és M3+ sebesség között próbálj belőni dolgokat, fullre értelmetlen.
Bakker az kisebes sebesség üzemi tartománya kb. 10-12 km, a másiké meg 25 km magasság.

 

[dudi]

Ez is értelmetlen. Szerinted miért lett szubszonikus a B-21?
Szerinted miért nem tervezett M3.0 képességű vadászt senki a MiG-25 óta?
Nincs ilyen közes dolog. Az F-15 amúgy CFT-vel több száz km-et képes M1.4 tájával ASF konfigban lerepülni.
Ha ennél több kell, akkor F-22, ha nem akarsz forszázsolni

De az, hogy M1.5 és M3+ sebesség között próbálj belőni dolgokat, fullre értelmetlen.
Bakker az kisebes sebesség üzemi tartománya kb. 10-12 km, a másiké meg 25 km magasság.

Mi volt az utolsó mondatom?

 

[molnibalage]

A lassú alatt ne szubszonikus sebességet érts, de a 3-4Mach meg a 1,5Mach közt nagyon nagy a különbség ha más nem az alkalmazott fegyverek hatótávolságában. És ha lehet olyan gépet tervezni ami egy viszonylag nagy sebességhataron belül képes repülni, akkor azt nem fogják kihagyni.

De. Nem figyeltél. A MiG-25 képes elérni az M3.0 és kb. a hagyományos gépek le- és felszálló sebességével bír és szubszonikusan is elvan
De az, hogy tud, nem jelenti azt, hogy van értelme.

Tud az SR-71 szubszonikusan repülni?
Hogyne?
Csinálta a légitankolás és átmeneti szakaszokat leszámítva? Nem.