Amit eddig láttam az iparban - pl. képfeldolgozád szintjén, arra nyugodtan lehet mondank, hogy nagymintás IF függvényen végigmegy a FOR ciklus.Akkor erről van szó, félsz, hogy a gép elveszi a munkát!
Hát, már programot is generáltatnak MI-vel, de én nem tartok attól,hogy elveszi a mukám. Pedig néha egész használható amit csinál!
Amivel mi kísérleteztünk, azok hegesztési hibák voltak a röntgen felvételen. Először az kellett megírni, hogyan lásson a program. Fogtam a standard röntgenképet és rengeteg szektorra bontottam fel, majd minden szektort 0-100-ig (0 fehér, invertált szín, maximálisan fényelnyelő nehézfém, vagyis wolfram, míg a fekete szín - 100 - a levegő, ahol a röntgensugár elnyelődése zérus)
Ehhez csináltam egy fényerősség mérőt és hozzá egy x-y síkban mozgó letapogatást. A szektor mérete a léptetőmotortól függ, így sikerült 1024-640-es felbontást elérni, ennyi pontban fényerősséget mérni, vagyis lett 2 tömböm, egy mátrix és egy sorvektor.
Ezután jött a jellegzetes hibák - vagyis sorvektor sajátosságok bevitele, milyen egy repedés, salakzárvány, wolframzárvány, összeolvadási hiba, túlzott gyökátfolyás, stb.
Ezen kívül megírni az algoritmust, ami megtalálja a lemezt meg a varratot, mert nem mindig középen van a filmen.
Lényeg a lényeg, ezt el tudtam adni, mint "mesterséges intelligencia", holott a trükk annyi, hogy mennyi és milyen keresési feltételt, milyen letapogatási pontossággal tudok kiszánolni.
Ha mondjuk hullámhajtóművel csinálom, tovább reszelem az algoritmust, akkor egy tök jó cucc lett volna, de csak arra voltam kíváncsi, tudok-e ilyet csinálni.
Innentől fogva minden MI-t így nézek:
- milyen részletes adatbázisból milyen lekérdezéssel tesztelsz végig MINDEN kritériumot és hogyan értékelsz.
Vagyis sok IF/AND/OR meg pár FOR ciklus, némi hardware-rel...