Az iskolai nyelvoktatásuk katasztrófa. Nyelvórán meg sem szólalnak..
Az anyaországban nem tudom, akik kijöttek nem szerettek beszélni, de tudtak. Legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom. Aztán pár japán meghajlás, meg egy két megtanult japán udvariassági forma csodákra volt képes. Onnantól beszéltek. Ilyen szempontból olyanok mint az oroszok. Még a háború előtt kiküldetésen vagy 10 perc kézzel lábbal és 20 perc várakozás után, egy elkapott englinszkij szóra döbbent felismerés utáni nyet englinszkij, vengrinszkij elég volt arra, hogy kiderüljön amúgy a portás perfekt angolból...
"Nemzeti büszkeség" én így szeretlek.
A totalcaros Winklernek volt egy sztorija egy japániai autóbemutatóról/gyárlátogatásról, ahol egy helyi arc beszélt a színpadon. Azt gondolták, hogy valamelyik kollégájának magyaráz bekapcsolt mikrofonnal, de aztán lassan leesett nekik, hogy már tíz perce megy az előadás "angolul". Biztos tudták a sajtósaik, hogy gond lesz az érthetőséggel, mert a kezükbe nyomtak egy tolmácsgépet, amin értetlenkedtek is az újságírók először.
Van egy blog, amit egy olyan magyar fickó írt, aki angolt tanított Japánban. Persze szubjektív, de rengeteg érdekes dolgot leír, amit tapasztalt. És szórakoztató.
Ha érdekel:
Egy részlet az első bejegyzésből:
"Odaérek az ötven bejárat egyikéhez, és az elektronikus kapu kinyílik előttem, ahogy a „suica”-mat a szenzorhoz érintem. Ez egy univerzális kártya, vásárlásra is használható, de főleg tömegközlekedésre. Utazással kapcsolatos becenevet kellett neki adni, ezért lett „suica” vagyis magyarul „görögdinnye”, és ennek megfelelően egy pingvin látható rajta."