Szóval egyből pontosítanám magamat. Egy hasábhoz, ha rézvésőkkel vésik ilyentén módon, hetek is kellhetnének. Lehetnek persze vas és acélvésőik, ha azzal nem a gránitosok harcolnak a hegy ellen, de ennek nem sok a valószínűsége, mert szerintem ennek a vésének így nem sok a valószínűsége. Irgalmatlan eszközfogyasztással és emberanyag kieséssel járna.
Vágás. Tegyük fel tehát a befurkálás és vésés eddigi módszerei helyett a vágást. Mivel vághatták? Lehettek különböző méretű fakerekeik, amiket bevonhattak rézzel és/vagy vassal(nem hinném, hogy erre is volt vasuk), hogy homokot dörzsölve forgómozgással vágjanak. Mekkora kellett hogy legyen egy ilyen vágó ahhoz, hogy stabil maradjon a folyamat teljes hossza alatt? Hogyan oldaották meg a horizontális irányú folyamatos süllyedő mozgását a vágás sebességének függvényében, mennyire súlyozták le, hogy a forgó kerék ne magát a gépet vigye el? A párhuzamvonalzót még képes is vagyok feltételezni róluk, hogy kis edényekkel vízszintbe állítsák egyenes vonalahoz mérve a vizet, de mennyire kellett jól gépet építeniük, hogy az áttétekkel, vagy anélkül erre a vízszintre a teljes eresztés folyamán a kőnek feszülő korong, a gép saját súlya és a forgó mozgás torzító hatásai ellenére merőlegesen tegye a dolgát a teljes mélységig? Mennyi homokot kellett ehhez a hegyre hordani, hogy az állandó kidobott, szél által elvitt, repedésekbe beszóródott, kőporral keveredett anyagot pótolják folyamatosan? És ami a leglényegesebb kérdések között van, milyen vastagságú vágókorongokat kellett használniuk? Minél keskenyebb, annál hatékonyabb a kisebb felületen képződött kisebb súrlódás miatt, viszont ha optimális vastagságú korongokat használtak, akkor nem tudtak sem benyúlni, sem kellően vastag és erős köteleket átfűzni, hogy fixálhassák a kiemeléshez. Kellően vastag korongokkal viszont minden milliméterrel fokozottan romlott a hatékonyság és sokkal több energiára volt egy tömb vágásához. Az íves vágások miatt csak a kő alján maradhatott kevés húsa a sziklának ami a helyén tartotta a tömböt, ami alulról is kikönnyítve(akárhogy) pusztán a saját tömegével kiszakadhatott és megindulhatott. Tehát csak bizonyos szintig vághattak egy vágással és az optimális mélységekhez mindenütt balesetmentesen a vágógép rengeteg pozícionálásával járt, tehát súlyok le, nehéz gép kicsit odébb, vízszintezés, súlyok vissza. rengeteg idő. Ha kisebb kerékre cseréltek, hogy optimális mélységben vágjanak a fixáló anyag megmaradásához is, illetve a szomszédos tömb anyagából se vágjanak ki feleslegesen hiszen az már előre balesetvezélyes lenne így, akkor még több munka, mert kioldani a kereket rögzítő bármilyn megoldást, fel a másikat aminek pontosan kell illeszkednie, teljesen egyenes kell lennie és képesnek kell lennie folytania az eddigi vágási síkot. Ezzel a módszerrel szép felületet kaphattak, de rohadt lassú és sok embert lekötő munkával, ahol aztán mégiscsak a leválasztáskor, úgy hogy már elvileg köteleknek kellett kitöltenie a vágás vonalát, kellett volna teljes mélységig bevágni a tömböt mégiscsak belevágva a szomszéd leendő tömb anyagába egy nagy koronggal. Ez így nem oké, különösen, ha belegondolunk, hogy a víszintes vágásokhoz ezt mégis hogyan oldották meg, erőátvitellel, vízszintes pozícióban tartással, nyomóerővel, és bejuttatott homokkal a vágás lényegi anyagával, ami egyből ki és leszóródik?
Ha végigvágták a sziklát és otthagyták azt a darabot amit a hasábon kívül megvágtak és kicsit odébb kezdtek újat, akkor egy sorral lejjebb már nem fértek hozzá a következő tömb teljes hosszához, tehát vagy plusz munkával eltávolították, vagy egyből teljes sort kellett volna végigvágniuk és azt fixen tartani valahogy, amíg hasábokra szeletelik és le vagy fel de kimozdítják. Az oldalak vágását tudták ugyanazzal a géppel vágni? Vagy egyszerre kettővel dolgoztak, de akkor addig mellettük nem tudtak a belógó gép miatt a következő hasábon dolgozni, meg a működtetői tömege miatt és odébb máris nehezebb pozícióból kezdtek? Az alját mivel így vágni jó eséllyel nem tudták, fúrni sem tudták hatékonyan, maximum hetekig, hónapokig tartó munkával tömbönként, ezért vésték? Vastagon, hogy be tudjanak érni, hogy összenyissák a kötelek átfűzéséhez a függőleges vágással? Máris nem nyertek semmit. Ha nem vágták végig az elválasztáshoz a tömböt, hanem elrepesztették a sziklafaltól, akkor jó eséllyel a tömb sérült ami ezen a kis felületen kapcsolódott hozzá és nem a falból szakadt anyag a tömbhöz. Amikor megindult, mekkora lehetett az elmozdulása, a kor köteleivel mennyire tudták rugalmasan megfogni, és aztán még kötelekkel újrafűzni, a másikak kiengedésével még segédeszközökkel sok méter leereszteni? Egy nagy autó súlyáról beszélünk. Még locsolgatva, formázott fa alátétekkel is ehette a feladat a kötelet. A vízről nem is beszélve. Amit a munkások fokozottan fogyaszthattak. Ha felfelé akarták kivenni, hogy ne legyen leszakadás, lerántott ember, összetört kö, hogy emelték át a peremen? Amíg ez folyt, bármerre is engedték vagy emelték, több tömbnyi területen nem folyhatott munka.
Ezek kombináció csak még nehezebbé, veszélyesebbé és lassúbbá tette volna a folyamatot. Szóval mit tudunk esetleg még felmutatni erre? Mert én most így az ókoriságommal nagyjából kifújtam a módszerekre. Minden módszerrel életveszélyes munka volt, napi többtucat összeroncsolt, becsípett, levágott ujjal vagy végtaggal, hamar tönkrement ízületekkel és még csak szedjük kifelé a nagyon barbár, nyers felületű anyagot a bányában, olyan tömegeket, amit épeszű ember nem akar soha nagy tömegben emelni, húzni, vésni, kalapálni, feszegetni. Olyan mértékben ehette a fémet a mechanikai munka tömbönként, amit nem engednél meg az államodnak
@LMzek 2.0 , hogy csak azért csinálják, mert le akarod kötni a fölös energiájukat. Inkább focimeccset rendezel nekik és végignézed szárított krokodilhúst rágcsálva, ahogy utána a szurkolótáborok összeverik egymást részegen.
Még mindig folytatom, csak fújok röviden.