Üdv Mindenkinek!
Valóban nem tévedtek azok, akik már évekkel ezelőtt is „izgalmas időket” ígértek, igaz, még távolról sem látjuk a végét ennek az időszaknak. Az is tény, hogy az igazságuk csak annyiban tekinthető megalapozottnak, hogy valóban elérkezett az izgalmasnak is nevezhető helyzet a világ több régiójában, egymásra kölcsönösen hatva és pozitív visszacsatolásként egymást erősítve - vagy épp fordítva: gyengítve, de ez jobbára már az adott stratégiai céloktól függ.
Ameddig nem defináljuk pontosan az eltérő, különböző szinteken lévő erőközpontokat addig esélytelen bármiféle stratégiai koncepciót is felvázolni. Mivel a történelem – általában – egyfajta közmegegyezésen alapuló kollektív emlékezet, így alapvetően illik ezekben a keretekben gondolkodni – így jelen esetben én ragaszkodnék a klasszikus nézőponthoz.
Szíria:
Az egyik nap még Egyiptom van terítéken, aztán hopp, egy szíriai vegyi támadás majd az USA katonai akciójának lebegtetése, amit kár szépíteni: az USA hadba lépést jelentené Szíria ellen. Mivel Szíria és Irán között létezik katonai védelmi szerződés, így ebben a helyzetben Irán válaszút elé érkezne: az írott papír írott malaszt marad, avagy Irán felvállalja – a papírforma szerinti – háborús helyzetet az USA-val szemben.
További zavaró tényező az egykori szovjet-szír védelmi szerződés kérdése, ami – ismét csak papírforma szerint – orosz-szír védelmi szerződést jelent, mivel Oroszország, mint a Szovjetunió jogutódja átvállalta és ezzel biztosította a felbomlás idején a különböző érvényben lévő nemzetközi szerződések jogfolytonosságát, többek között az említett szerződést is. Ebből a szempontból mellékes tényező a térségben jelenlévő orosz tengerészeti erő, mivel egy esetleges USA támadás – a papírforma szerint – Moszkvát is falhoz állítaná: beáldozza Szíriát, avagy kiáll Szíria mellett akár egy orosz-amerikai közvetlen katonai konfrontációjának árán is. Ebből az aspektusból egy flotta – akár orosz, akár amerikai – mellékes effekt.
Irán és Oroszország – ki mit léphet reálisan egy ilyen szituban?
Először érdemes végiggondolni azt, hogy a potenciális támadó esetében mi lehet a reális stratégiai cél? Ha az USA támad, akkor két nem lebecsülendő ellenféllel játszik pókert és lapot húz a 19-re – persze csak a papírforma szerint.
Ha nem pókerezik, hanem sakkozik, akkor a lépése mpsz - azaz megint papírforma szerint – katalizálhatja két másik ellenérdekelt fél egyidejű hadba lépését.
Ugyanakkor, ha én lennék a sakkozó, akkor ezekkel a lépésekkel egy időben felkészülnék egy megelőző csapásra azok ellen, akik esetleg – mpsz – hadba „kénytelenek lépni” ellenem a nyitás következményeként.
Ez az opció félreértés ne essék, nem a papírforma oroszok és irániak általi betartásáról vagy felrúgásáról szól, hanem a támadást indító katonai hatalom elszántságáról. Ha valóban amerikai támadás indul Szíria ellen, akkor az azt jelenti, hogy az USA készen áll megütközni akár az iráni, akár az orosz erőkkel is. Az első kérdés nem az, hogy Moszkva vagy Teherán mit tud/mer/fog tenni, hanem az, hogy az USA mennyire elszánt egy ilyen döntés meghozatalában és végrehajtásában – ez a nagyhatalom hitelességről szól.
Személy szerint igen kicsi reális esélyét látom annak, hogy az a bizonyos vegyi támadás Asszad műve. Ha Asszad annyira hülye lenne, hogy megvárná amíg az ENSZ ellenőrök odaérkeznek Szíriába hogy majd három nap múlva mindjárt a fővárosban – premier plán – nagyszabású vegyik támadást indítson, akkor már rég nem lenne a helyén. Gondolom, ez evidens megközelítés.
A másik lehetőség sokkal rosszabb: mégis Asszad vetett be vegyi fegyvert. Vajon azért, mert megőrült, vagy azért, mert – mpsz – akik mögötte állnak, azok megerősítették a papírforma szerinti ígéretüket és ezen felbuzdulva szarint/tabunt stb. vetett be a hadsereg?
Ha az USA Szíria megtámadása mellett dönt, akkor célszerű a „sárkány szívére” célozni – a háború és a harc élet-halál kérdés, így aki kezd, annak döntő sikert kell elérni, vagy vereséget szenved. A korábban felvázolt szigorúan csak mpsz formula alapján a sárkány szíve jelen esetben Moszkvát jelenti – így nyerhet értelmet egy másik topikban Roni által linkelt cikk tartalma amiben az ukrán elnök korábbi hivatalvezetőjének víziója kap publicitást. Az ötlet nem nélkülöz minden alapot ugyanis a váratlanság illetve a meglepetés döntő tényező lehet a katonai győzelem elérésben. Én ezt az opciót alapból nem vetném el olyan elvek miatt, miszerint atomhatalom nem háborúzhat atomhatalom ellen. Mégis, ki adott erre garanciát?
Obama garanciát nem, de utasítást már adott, igaz még nem döntött Szíria ügyében (érdekes megfogalmazás arra, hogy már teszem azt amit még nem döntöttem el) – miközben Teherán jelezte, hogy mehetnek majd vizsgálódni az ENSZ ellenőrök Szíriába a vegyi csapás ügyében. Ezt nem a szírek, hanem Irán közli a világgal – Szíria tehát nincs egyedül, legalábbis még. A helyzet annyira komoly, hogy a NATO és a nyugati szövetséghez tartozó arab államok katonai vezetői a hét végén real-time egyeztetnek a helyzetről miközben az USA hadihajói elfoglalják a támadásra kijelölt pozíciókat. Ez pedig nem korlátozódik csupán a Szíria körüli térség vizeire, efelől mindenki nyugodt lehet.
Moszkva hallgat és várja a Nyugat döntését – hallgatni arany, mint tudjuk, így el lehet dönteni, hogy vajon a félelem némaságát avagy ez a „kutya most nem ugat viszont harapni fog” effektust látjuk-e. Az viszont ne kerülje el senki figyelmét, hogy a sorozatos hadgyakorlatok mostanra az orosz haderő jelentős részét mozgásba hozta – erre már felhívtam a figyelmet múltkor is.
A másik igencsak „hangos csend” Észak-Korea, ami az én olvasatomban annyit tesz, hogy ami most történik a Közel-Keleten az megfelel Ázsia urának is. Igen, Kínára gondolok. Az erősödő orosz-amerikai ellentétek további élezése Kína számára megnyugtató folyamat, amely megérdemli, hogy ha közvetlenül nem is támogatható, de legalább közvetett úton elősegíthető – elég, ha ÉK most néma csendben ül Peking térde mellett nem gátolva az amerikai erők pozíció változásait.
A kifinomult válaszdallam egy megszellőztette sajtóhír: Oroszország és Japán esetleg mégis békét köt majd egymással.
Visszatérve Damaszkuszra: a felvonultatott és készültségbe helyezett, egymással szemben álló haderők messze túlmutatnak nemcsak Szíria kérdésén, de még a szimpla olajár spekuláció miatti színházon is. Lehet, hogy én látom rosszul, de ez a történet Szíriában eddig sem a szokott papírforma szerint alakult, ami azért nem jelent túl jó óment. Ha Amerika háborút indít, akkor nem kizárt, hogy a papírforma megint nem jön majd össze, aminek a következményei viszont drámaiak lehetnek.
Utószónak: Ezen kívül maradt még néhány opció, lásd alább igen röviden.
Op1: Titkos megegyezés születik a háttérben, de ez ugye összeesküvés-elmélet lenne ebben a formában. Azért kicsit kíváncsi lennék az alku tárgyára, már ami Szíria bebuktatásának az árát jelentené. Moszkva vajon mit kérne azért, hogy elveszítse a térségben lévő egyetlen klasszikus szövetségesét, ezzel együtt a stratégiai pozícióit?
Op2: Nincs semmi háttér paktum, ha az USA ENSZ szavazás nélkül mégis támad, valamint ha közben ezt Moszkva tétlenül szemléli, nos, ez geopolitikai ételemben a putyini Oroszország olyan szintű stratégiai „kapitulációját” jelentené, aminek a hosszabb távú következményei behozhatatlanok lennének Moszkva számára.
Op3: Az amerikai támadás elmarad bizonytalan időre – amivel két további probléma is adódik: Asszad megnyeri a háborút az USA hitelessége pedig a béka segge alá kerül a világ szemében, aminek szintén geopolitikai következményei lennének.
Hacsak nem születik egy másféle titkos alku – ebben az esetben Moszkva mit adhatna Szíriáért cserébe az USA-nak?
Nos, remélem mindenki megtalálta a kedvére való opciókat, aki mégsem, az esetleg felvázolhatna nekünk egy újabbat .