<blockquote rel="zotyek78">@Montezuma
Egy dologgal nem értek egyet...
<i>"Nehéz lenne azt bizonyítani, hogy egy lassan két évtizede tartó folyamatos háborúskodás jót tesz a világ bármelyik hadseregének."</i>
Vannak, lehetnek szempontok, amelyre ez igaz, de pl. a technikai fejlesztések és tapasztalatszerzés szempontjából ez "felbecsülhetetlen" lehetőség.
Ezzel csak egy probléma van, de az elég nagy: az US ARMY az iraki invázió lezárása után gyakorlatilag csak gerilla-ellenes harcászatot folytatott, így tapasztalatai csak erre korlátozódnak, az utóbbi években erre vannak "kihegyezve". Senki nem tudhatja biztosan, hogy egy komolyabb felszereltségű reguláris hadsereg ellen, súlyos veszteségek között mire lennének képesek. Ez is olyan, mint a Közútkezelő őszi felkészülése a télre, csak akkor derül ki, hogy mennyit ért, amikor beköszönt az igazi tél.</blockquote>
Az Orosz haderő, a 2 világháború óta, szintén nem volt igazi konvencionális háborúban.
Esetleg olyan kisebb ellenfelekkel nézett szembe, akik szintén az Orosz harcászati elvek szerint hajtották végre hadműveleteiket.
Illetve, afgániban ott volt az asszimetrikus hadviselés, hogy ezt a divatos kifejezést használjam.
Harcászatukat, az összfegyvernemi harc terén, a 90-es évekig a világháborús harcászati elvek határozták meg. Tapasztalatokat, új fegyverek, harceljárások esetében, elsősorban a különböző helyi háborúkban szerezte, aktuális, lokális, harcoló szövetségesei révén.
Ugyanakkor, az US Army-val egyetemben, alapvetően az összfegyvernemi harcra készítette fel haderejét.
Bizonyította ezt két, készenlétéből eredően, számára csak gyerekjátéknak tűnő öbölháborúban.