W
Wilson
Guest
2.rész
– Mint például ön?
– Jelenleg nyilván. Nehéz átalakuláson mentem keresztül, mert nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen hamar elérkezik a pillanat, és ilyen gyors lesz: három hónappal ezelőtt még egy kulturális központ vezetője voltam, most pedig már a belarusz embereké. Ez persze óriási felelősség is, de nemcsak nekem, hanem minden belarusznak.
„Nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen hamar elérkezik a pillanat, és ilyen gyors lesz.
– Ha a Koordinációs Tanács úgy döntene, hogy ön vezesse az ellenzéket a következő választáson, elfogadná a felkérést? Lesz Belarusznak diplomás fuvolista elnöke?
– Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsem a hazámat. Van azonban egy törvényi bökkenő: állandó németországi tartózkodási engedélyem van, korábban ugyanis több mint öt évet éltem Stuttgartban. Kész vagyok minden képességemmel segíteni, de nem olyan formában, mint ahogy a kérdésében szerepel.
– Hogy van a főnöke, Viktar Babarika, akinek a kampánystábját vezette, majd a rezsim a választás előtt bebörtönözte?
– Inkább a kollégám, semmint a főnököm. Kaptunk egy levelet tőle, amiben nagyon optimistán ír az elmúlt időszakról. Fizikailag is jól van – már amennyire jól lehet egy KGB-börtönben.
Marija Kalesznyikava 1982-ben született Minszkben. A Belarusz Állam Zeneakadémián szerzett fuvolaművészi és karmesteri diplomát, több belarusz állami zenekar fuvolistája volt. 2007-ben ment Stuttgartba, hogy barokkfuvola-tanulmányokat folytasson. A 2010-es évek elejétől kezdett kulturális programok szervezésébe, Németországban és Belaruszban, „Zeneórák felnőtteknek” elnevezésű előadás-sorozata a TED-et is megjárta. 2017-ben ismerkedett meg az orosz gázóriás helyi leánybankját, a Belgazprombankot vezető műkedvelővel, Viktar Babarikával, aki szponzorálni kezdte a projektjeit. Az ő támogatásával készült el a minszki OK16 Kulturális Hub is, amelynek Kalesznyikova a művészeti vezetője lett. Kézenfekvő volt, hogy az elnökségre törő Babarika kampányfőnöke lett, habár – mint nyilatkozta – „az első naptól kezdve nem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, mire képes a kormány”. Igaza lett, Babarikát bebörtönözték, így csatlakozott a választástól szintén eltiltott két jelölt feleségéhez, Szvjatlana Cihanouszkajához és Veronika Cepkalához.
– Nemrég adott interjút a Welt am Sonntagnak, amelyben nemtetszésének adott hangot a beharangozott Belarusz elleni EU-s szankciókkal kapcsolatban. Pedig azok ellen irányulna, akik a hatósági erőszakért felelősek. Miért ellenzi az uniós tervet?
– Kizárólag a személyes véleményemet mondtam el: szerintem a szankciók nem következetesek. Ha most bevezetnék őket, azzal minden, a rezsimmel folytatandó párbeszédünk esélyét aláásnák – márpedig mi folyamatosan a párbeszéd szükségességét hangsúlyozzuk. Az EU ugyanakkor segíthetne máshogy: ha nem sikerülne intézményesíteni a belarusz társadalom és a kormány közötti dialógust, akkor azt kezdeményezhetné Brüsszel is. Moszkvával együtt.
– Vagyis Belarusz egy hatalomátvétel esetén sem fordulna Oroszországtól a Nyugat felé.
– Még ha most Oroszország azt is gondolja, hogy elfordulnánk – nem fordulnánk el. Ez az első alkalom ugyanakkor, hogy Nyugat és Kelet nélkül döntünk a saját jövőnkről. Belarusznak nincs problémája Oroszországgal, hiszen a legnagyobb gazdasági és politikai partnerünk, viszont
Moszkva mellett az EU-val is szeretnénk baráti és pragmatikus kapcsolatot kialakítani.
Egyedül az elnöknek van ezzel gondja. Mindkét oldalon manipulál – legutóbb például azzal, hogy NATO-csapatösszevonások vannak a határainknál –, de ezt már senki nem hiszi el neki.
– Ha nem terveznek geopolitikai fordulatot, a belarusz „evolúcióból” aligha lesz második Majdan.
– Így van. Ezért mondtam, hogy nem forradalom.
– Nem tart attól, hogy erőszakba torkollnak a tüntetések?
– Erőszak csakis egy oldalról jöhet. Onnan mondjuk már jött is.
– Mint például ön?
– Jelenleg nyilván. Nehéz átalakuláson mentem keresztül, mert nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen hamar elérkezik a pillanat, és ilyen gyors lesz: három hónappal ezelőtt még egy kulturális központ vezetője voltam, most pedig már a belarusz embereké. Ez persze óriási felelősség is, de nemcsak nekem, hanem minden belarusznak.
„Nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen hamar elérkezik a pillanat, és ilyen gyors lesz.
– Ha a Koordinációs Tanács úgy döntene, hogy ön vezesse az ellenzéket a következő választáson, elfogadná a felkérést? Lesz Belarusznak diplomás fuvolista elnöke?
– Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsem a hazámat. Van azonban egy törvényi bökkenő: állandó németországi tartózkodási engedélyem van, korábban ugyanis több mint öt évet éltem Stuttgartban. Kész vagyok minden képességemmel segíteni, de nem olyan formában, mint ahogy a kérdésében szerepel.
– Hogy van a főnöke, Viktar Babarika, akinek a kampánystábját vezette, majd a rezsim a választás előtt bebörtönözte?
– Inkább a kollégám, semmint a főnököm. Kaptunk egy levelet tőle, amiben nagyon optimistán ír az elmúlt időszakról. Fizikailag is jól van – már amennyire jól lehet egy KGB-börtönben.
Marija Kalesznyikava 1982-ben született Minszkben. A Belarusz Állam Zeneakadémián szerzett fuvolaművészi és karmesteri diplomát, több belarusz állami zenekar fuvolistája volt. 2007-ben ment Stuttgartba, hogy barokkfuvola-tanulmányokat folytasson. A 2010-es évek elejétől kezdett kulturális programok szervezésébe, Németországban és Belaruszban, „Zeneórák felnőtteknek” elnevezésű előadás-sorozata a TED-et is megjárta. 2017-ben ismerkedett meg az orosz gázóriás helyi leánybankját, a Belgazprombankot vezető műkedvelővel, Viktar Babarikával, aki szponzorálni kezdte a projektjeit. Az ő támogatásával készült el a minszki OK16 Kulturális Hub is, amelynek Kalesznyikova a művészeti vezetője lett. Kézenfekvő volt, hogy az elnökségre törő Babarika kampányfőnöke lett, habár – mint nyilatkozta – „az első naptól kezdve nem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, mire képes a kormány”. Igaza lett, Babarikát bebörtönözték, így csatlakozott a választástól szintén eltiltott két jelölt feleségéhez, Szvjatlana Cihanouszkajához és Veronika Cepkalához.
– Nemrég adott interjút a Welt am Sonntagnak, amelyben nemtetszésének adott hangot a beharangozott Belarusz elleni EU-s szankciókkal kapcsolatban. Pedig azok ellen irányulna, akik a hatósági erőszakért felelősek. Miért ellenzi az uniós tervet?
– Kizárólag a személyes véleményemet mondtam el: szerintem a szankciók nem következetesek. Ha most bevezetnék őket, azzal minden, a rezsimmel folytatandó párbeszédünk esélyét aláásnák – márpedig mi folyamatosan a párbeszéd szükségességét hangsúlyozzuk. Az EU ugyanakkor segíthetne máshogy: ha nem sikerülne intézményesíteni a belarusz társadalom és a kormány közötti dialógust, akkor azt kezdeményezhetné Brüsszel is. Moszkvával együtt.
– Vagyis Belarusz egy hatalomátvétel esetén sem fordulna Oroszországtól a Nyugat felé.
– Még ha most Oroszország azt is gondolja, hogy elfordulnánk – nem fordulnánk el. Ez az első alkalom ugyanakkor, hogy Nyugat és Kelet nélkül döntünk a saját jövőnkről. Belarusznak nincs problémája Oroszországgal, hiszen a legnagyobb gazdasági és politikai partnerünk, viszont
Moszkva mellett az EU-val is szeretnénk baráti és pragmatikus kapcsolatot kialakítani.
Egyedül az elnöknek van ezzel gondja. Mindkét oldalon manipulál – legutóbb például azzal, hogy NATO-csapatösszevonások vannak a határainknál –, de ezt már senki nem hiszi el neki.
– Ha nem terveznek geopolitikai fordulatot, a belarusz „evolúcióból” aligha lesz második Majdan.
– Így van. Ezért mondtam, hogy nem forradalom.
– Nem tart attól, hogy erőszakba torkollnak a tüntetések?
– Erőszak csakis egy oldalról jöhet. Onnan mondjuk már jött is.