Putyin az orosz birodalom részeként akarta magához csatolni
Ám Kazahsztán Ukrajnára nézve úgy döntött, hogy a saját útját járja
https://www.postoj.sk/110105/lenze-...na-ukrajinu-rozhodol-ze-pojde-vlastnou-cestou
Míg az orosz csapatok Ukrajna egyötödét foglalják el, keletebbre Oroszországot az a veszély fenyegeti, hogy korábbi birodalmának lényegesen nagyobb részét elveszíti.
Kazahsztán, amely formálisan Oroszország szövetségese a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (CSTO), egyre inkább elhatárolódik Moszkvától.
Ezt a lépést már az invázió első heteiben sem fogadta lelkesedéssel a déli szomszéd, ezért márciusban Moszkva leállította a kazahsztáni gabonaexportot, és blokkolta a Kaszpi-tengeri vezetéken szállított olaj exportját. A hivatalos indokot a vihar okozta károk vélték.
A vezeték a globális olajfogyasztás 1,2 százalékát szállítja, majd a tankerek továbbszállítják nyugat felé. A kért áru szállítását újraindították, de nem sokáig.
A nézeteltérések június 17-e óta fokozódtak, amikor Kasim Zomart Tokajev elnök a szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon tett látogatásán (amely Oroszország elszigeteltsége miatt idén inkább nemzeti volt, mint nemzetközi) bejelentette, hogy Kazahsztán nem ismeri el függetlenként a Donbászban lévő orosz szatelitállamokat.
Nem sokkal ezután Tokajev bejelentette azon szándékát, hogy növeli az európai olajellátást.
Azóta Moszkva megtorló intézkedéseket indított. Először arról számoltak be a médiában, hogy az állítólagos második világháborús aknák felfedezése miatt veszélybe kerülhet az olajszállítás a novorosszijszki terminálon keresztül, majd az orosz bíróság elrendelte az olajszállítás 30 napos bezárását.
És bár az orosz bűnösség még nem bizonyított, a tengizi olajmezőnél július 6-án történt olajvezeték robbanása, amelyben két munkás meghalt, szintén gyanút keltett. Ugyanezen a napon érkezett hír, hogy Kazahsztán fontolgatja azon termékek betiltását Oroszországba és Fehéroroszországba, amelyek szerepelnek az EU, az Egyesült Államok vagy a Nagy-Britannia szankciós listáján.
Ezért Tokajev elrendelte a kormányt, hogy diverzifikálja az olajszállítási útvonalakat. Az egyik lehetőség egy kikötő építése a Kaszpi-tenger partján, illetve az Azerbajdzsánba történő tartályhajós szállítás – „stratégiai feladatnak” minősítette a kaszpi-tengeri kikötők infrastruktúrájának fejlesztését a kazah elnök. Bakuból a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezetéken keresztül tovább lehetne szállítani az olajat a Földközi-tenger partjára.
A krasznodari bíróság nyilvánvalóan megijedt attól, hogy Kazahsztán állandó utat talál Oroszország megkerülésére, ezért hatályon kívül helyezte az alsóbb fokú bíróság döntését.
A birodalom visszatér
Csak januárban Moszkva vezette az OZKB beavatkozását Kazahsztánban, amikor az emelkedő üzemanyagárak elleni tiltakozások részben erőszakos politikai tiltakozásokhoz vezettek.
Tokajev elnök ezután az orosz és a fehérorosz csapatok jelenlétét használta fel, hogy megszilárdítsa pozícióját, és menesztette elődjét, Nazarbajevet, aki továbbra is betöltötte a Biztonsági Tanács elnöki posztját.
Nurszultan Nazarbajev a Szovjetunió utolsó éveiben került hatalomra, és 1990 és 2019 között irányította Kazahsztánt. A tizenhárom évvel fiatalabb Tokajev ebben az időszakban több posztot is betöltött, többek között miniszterelnököt és külügyminisztert.
Ezért a volt elnök, Nazarbajev valószínűleg arra számított, hogy Tokajev lojális helyettes lesz, de elvesztette az akaratát, hogy csak az exelnök bábja legyen, kiszorította a politikából, és gyorsan kikényszerítette az oroszokat az országból.
Nem csoda, hogy az oroszok most úgy érzik, kihasználják őket. Modeszt Kolerov, a Regnum.ru hírügynökség főszerkesztője felháborodott: "Tokajev, Kazahsztán elnöke, akit Oroszország megmentett a megbuktatástól 2022 januárjában, oroszországi látogatása során sértően arcon köpte a ház tulajdonosát DPR-t és LPR-nket (Donyecki és Luhanszki Népköztársaság) „kvázi államoknak” nevezte, ezért soha nem fogja felismerni őket.
A moszkvai heves retorika itt nem ér véget. Konsztantyin Zatulin orosz parlamenti képviselő és a Független Államok Szervezetével fenntartott kapcsolatok bizottságának elnöke nyíltan fenyegetőzik: „(a kazahok) túlságosan is jól tudják, hogy számos régiónak, településnek, ahol túlnyomórészt orosz lakosság van, nem sok köze volt ahhoz, amit Kazahsztánnak neveztek. Mindig és mindenhol, így Ukrajnával kapcsolatban is azt mondjuk: ha barátság, együttműködés és partnerség van közöttünk, akkor nem merülnek fel területi problémák. És ha nincs, akkor bármi lehetséges. Mint Ukrajna esetében."
Egyesek szerint azonban a Regnum inkább hírszerző szolgálat, mint kereskedelmi ügynökség: 2005-ben az észt titkosszolgálat úgy jellemezte őket, mint "az orosz titkosszolgálatok műveleteinek ernyőjét az úgynevezett "közel-külföld" országaiban. '." Az orosz Ближнее зарубежье a Szovjetunió egykori államait jelöli, amelyeket a Kreml kizárólagos befolyási övezetének tekint.
Valami elromlott
"Feszültség van Kazahsztán és Oroszország között" - magyarázza Nargis Kassenova, a Harvard Orosz- és Eurázsiai Tanulmányok Davis Központjának munkatársa a Radio Liberty-nek.
„(A feszültség) függetlenségünk első éveire nyúlik vissza, felidézhetjük például Szolzsenyicin cikkét (1996-ból), amelyben Észak-Kazahsztánról a történelmi Oroszország részeként beszélt, felidézzük a kazahok közötti intenzív tárgyalásokat, ill. A Jelcin alatti Oroszország, amely a határ menti kozákokról és az új orosz imperializmustól való félelemről szólt, amely (ki) használja a kazahsztáni kozák kisebbséget és az orosz diaszpórát" – írja le az orosz-kazah kapcsolatok elmúlt évtizedek alakulását.
„Az orosz neoimperializmussal kapcsolatos aggodalmak évtizedek óta fennállnak, de ezeket jól kezelték. Mindkét fél óvatos volt, különösen a kazah fél volt óvatos” – mondja Kassenova.
„Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy tiszteletben tartják Kazahsztán álláspontját, Shoigu orosz védelmi miniszter (...) pedig azt mondta, hogy Oroszország és Kazahsztán stratégiai szövetségesek, és együttműködnek egymással. Tehát van egy kis kárelhárítási törekvés Oroszország részéről, de a feszültség ott van” – értékeli a szakértő.
Putyin már 2014-ben botrányt kavart, amikor kijelentette, hogy a kazahoknak "soha nem volt államiságuk".
"Még azok számára is egyre nehezebb, akik úgy szeretnének eljátszani, mintha a dolgok rendben mennének, más oldalról szemlélni az egyre inkább Oroszország neo-birodalmi ambícióit" - mondja Azamat Junisbai, a Pitzer College szociológiaprofesszora. "Kazahsztánban sokan észreveszik" - mondja még azok is, akiket korábban nem érdekelt a politika.
Felhívja a figyelmet a március 6-i orosz invázió elleni nagy tüntetésre is, amelyre a kazah kormány hivatalos engedélyével került sor. Egy olyan országban, amelynek autokratikus rezsimje régóta gyanakodva, sőt ellenségesen szemléli a tiltakozásokat, ez nem kis dolog.
Egyre kevesebb az orosz
„Demográfiai szempontból a dolgok változnak. Jelenleg Kazahsztán az orosz lakosság 17 százaléka és a kazah lakosság több mint 70 százaléka. Ez drámai mértékben eltér attól, ami az 1990-es évek elején volt” – magyarázza Junisbai.
A legutóbbi, 1989-es szovjet népszámlálás szerint akkoriban 6 millió orosz élt Kazahsztánban (2021-ben 3,4 millióan), ami a lakosság 37,42 százalékát tette ki.
1926 óta ez volt az első népszámlálás, amelyben már nem az oroszok alkották a legnagyobb etnikai csoportot a Kazah Szovjetunió területén. A Közép-Ázsiai Köztársaság a szovjet éhínség által leginkább sújtott régiók közé tartozott, a sztálini kényszerültetési politikának (a hagyományos nomád lelkipásztori életmód betiltása) mintegy másfél millió áldozata volt, vagyis a kazah lakosság egyharmada. Ezért 1926-ról 1939-re a kazahok száma 3,6 millióról (a lakosság 58,5 százaléka) 2,3 millióra (37,8 százalék) csökkent.
Főleg orosz gyarmatosítók váltották fel őket, arányuk meredeken emelkedett 20,6-ról (1926) 40 százalékra (1939). Kiegészültek a szovjetek által Közép-Ázsiába deportált kisebb etnikai csoportokkal, például koreaiak (több mint 95 ezren), németek (több mint félmillió), de a dél-kaukázusi törökök, kurdok és azerbajdzsánok is.
Az oroszok csökkenő számának egyik oka a demográfia. A kazahokhoz képest alacsonyabb a születési arányuk, és főleg a fiatalabb oroszok költöztek oroszországi nagyvárosokba jobb fizetésért vagy egyetemre.
Gorbacsov hibája
Az 1980-as évek végén a kazahok ilyen szűk többsége miatt a volt SSR függetlensége egyáltalán nem volt magától értetődő.
Ehhez hozzájárult Moszkva stratégiai hibája, amely megerősítette sok kazah ellenállását. 1986-ban Gorbacsov úgy döntött, hogy leváltja a Kazahsztáni Kommunista Párt hosszú távú első titkárát, Dinmuchammed Kunajevet. A pontos ok nem tisztázott, Gorbacsov később azt állította, Kunaev nyaralni akart, és kártérítést kért magának, Kunaev ezt cáfolta.
Ennek önmagában nem lett volna drámai jelentősége, ha Gorbacsov valamiért nem az orosz Gennagyij Kolbint választotta volna a KSSR első titkárának.
Annak ellenére, hogy az 1930-as évek éhínsége után a kazahok kisebbségbe kerültek hazájukban, Moszkva addig mindig tiszteletben tartotta, hogy a KSSR formálisan a kazahok köztársasága, és kazahot jelölt a köztársaság legmagasabb párttisztségére.
Egy olyan orosz jelölése, aki nem is a kazah SZSZK-ban élt, igen negatív visszhangot kapott a köztársaságban. Diákok ezrei vonultak az utcára és tüntettek Kolbin ellen.
Ezeket a Želtoksannak nevezett tiltakozásokat a szovjet különleges célú milícia (OMON) keményen elfojtotta. Hivatalosan két ember vesztette életét, a tényleges áldozatok számát kétszázra becsülik.
Az orosz átfegyverzés a 2030-as években ért volna véget.
