Csehországban, egészen pontosan még Csehszlovákiában ún. kuponos (voucheres) privatizáció volt. Csehországban 2 hullámos, Szlovákiában Mečiar hatalomra jutása után és az ország önállósodása után(1993) a 2. hullámot eltörölték. Helyette 1 éjszakai parlamenti ülés után a HZDS hívők között osztották szét a az állami vagyont- ez sokszor "vad privatizációként" emlegetik. Az állampolgároknak pedig egy 10 000 Sk-s állampapírt adtak, amit 5 év után kifizettek kamatostul.
A privatizációs eljárások áttekintésc A privatizáció megindulása előtt Csehszlovákiában az állami és szövetkezeti szektor adta a GDP 96 százalékát (1989-ben). Ebből adódóan átfogó privatizációs programot kellett kidolgozni, amely öt fő módszert irányzott elő.
1. A vagyonvisszaadásról egy egész sor törvény rendelkezik, melyek közül az első és valószínűleg az utolsó is az egyházi vagyon visszaadását szabályozza. (Az első nem volt eléggé átfogó legalábbis az egyházak vezetői szerint, ezért szorgalmazzák egy újab törvény megalkotását.) Mindazonáltal az eredeti tulajdonosoknak visszajuttatott vagyon döntő részét az üzletek, éttermek, szállodák, épületek, kisebb üzemek, erdők és földterületek képezték. A reprivatizáció körébe bevont vagyon értéke 150 és 200 milliárd korona' közé esik.
2. A területi önkormányzatok vagyonhoz,juttatása részben az 1949 előtti vagyonuk (döntően föld és épületek) visszaadásával, részben korábban állami vállalatok tulaldonában lévő vagyontárgyak (főképpen épületek) átadásával valósult meg. Az önkormányzatok megerősítését szolgáló átadott vagyon értéke 350 milliárd koronára (12 milliárd dollárra) tehető.
3. A szövetkezetek átalakításakörül heves politikai csatározások dúltak, amelyek végül is azt az eredményt hozták, hogy sor került körülbelül 1300 mezőgazdasági, 500 ipari és 200 fogyasztási, illetve egyéb szövetkezet transzformációjára. A művelet során érintett vagyon értéke legalább 150 milliárd koronára (5 milliárd dollárra) tehető.
4. A kis privatizáció valójában már befejeződött. Ennek során eladtak mintegy 22 000 vagyontárgyat: üzleteket, sörözőket, szállodákat, szolgáltató üzemeket, boltokat, teherautókat és kisebb üzemeket, melyek összértéke meghaladta a 30 milliárd koronát (egymilliárd dollárt).
5. Az eddig említett módszerekkel összesen körülbelül 730 milliárd korona vagyont privatizáltak, míg anagy privatizáció körébe bevont vagyon értéke hozzávetőleg 1200 milliárd korona (40 milliárd dollár) körül lesz. Látható tehát, hogy az állami vagyon nagyobbik részét a nagy privatizáció keretében juttatják magánkézbe. Ennek végrehajtása érdekében szintén többféle megoldást vettek igénybe: a nyilvános árveréseket és versenytárgyalásokat, az előre kiválasztott vásárlókkal való üzletkötést, a részvénytársaságok privatizációját és a vagyon ingyenes átadását területi önkormányzatok, bankok, nyugdíjalapok stb. számára.
A részvénytársaságok magánkézbe juttatásának a kuponos privatizáció volt a legfőbb módja. E módszer kidolgozóinak az volt az eredeti elképzelése, hogy az összes vállalatot kuponos módszerrel adják el. Később azonban ennek a "kuponos fundamentalizmusnak" a feladására kényszerültek, és más módszereket is alkalmazni kezdtek. A kuponos privalizáció eddigi két hullámának eredményeit az 1993. június 30-i állapot szerint az 1. táblázatból lehet kiolvasni.
Az első privatizációs hullámra vonatkozó adatok már többé-kevésbé véglegesek. A második hullámban az előrejelzések szerint további 120 milliárd korona értékű vagyon talál gazdára a kuponos privatizáció keretében. A kormányzat megígérte, hogy nyilvánosságra hozza a második fordulóban privatizálandó vállalatok listáját 1994 januárjában vagy februárjában. A második privatizációs hullám 1994 közepére tervezett lezajlása után a nagy privatizáció 1200 milliárd koronás előirányzatából legkevesebb 837 milliárd korona értékű vagyon magánkézbe adásának már meg kell történnie. A még fennmaradó vagyon is a kuponos privatizáció keretei között kerül majd szétosztásra, illetőleg megmarad állami kézben.
A kuponos privatizáció első hullámának tapasztalatai
A kuponos privatizáció első hulláma, amely 21 hónapot vett igénybe, 1993 júniusában zárult le azzal, hogy a vállalati részvényeket megkapták az egyéni befektetők és a befektetési alapok. A kuponos privatizáció révén közel 300 milliárd csehszlovák korona (több mint 10 milliárd dollár) értékű vagyont juttattak magánkézbe, ezen belül a Cseh Köztársaságra 203,2 milliárd csehszlovák korona jutott. A vállalatok alaptőkéjének a kuponos privatizációba bevont hányada 7 és 97 százalék között mozgott. A vállalatok részvényeinek három százalékát kötelezöen meg kellett tartani jövőbeli kárpótlási igények kielégítésének céljára. Az első hullámba bekerült vállalatok részvényeinek átlagosan 61,4 százaléka került szétosztásra a kuponos privatizáció keretében. A reszvények fennmaradó hányadát vagy külföldi befektetőknek adták el, vagy ingyenesen átadták a területi önkormányzatoknak, illetve a Nemzeti Vagyonalap (NVA) birtokában hagyták átmeneti vagy tartós jelleggel.
A privatizációs eljárások áttekintésc A privatizáció megindulása előtt Csehszlovákiában az állami és szövetkezeti szektor adta a GDP 96 százalékát (1989-ben). Ebből adódóan átfogó privatizációs programot kellett kidolgozni, amely öt fő módszert irányzott elő.
1. A vagyonvisszaadásról egy egész sor törvény rendelkezik, melyek közül az első és valószínűleg az utolsó is az egyházi vagyon visszaadását szabályozza. (Az első nem volt eléggé átfogó legalábbis az egyházak vezetői szerint, ezért szorgalmazzák egy újab törvény megalkotását.) Mindazonáltal az eredeti tulajdonosoknak visszajuttatott vagyon döntő részét az üzletek, éttermek, szállodák, épületek, kisebb üzemek, erdők és földterületek képezték. A reprivatizáció körébe bevont vagyon értéke 150 és 200 milliárd korona' közé esik.
2. A területi önkormányzatok vagyonhoz,juttatása részben az 1949 előtti vagyonuk (döntően föld és épületek) visszaadásával, részben korábban állami vállalatok tulaldonában lévő vagyontárgyak (főképpen épületek) átadásával valósult meg. Az önkormányzatok megerősítését szolgáló átadott vagyon értéke 350 milliárd koronára (12 milliárd dollárra) tehető.
3. A szövetkezetek átalakításakörül heves politikai csatározások dúltak, amelyek végül is azt az eredményt hozták, hogy sor került körülbelül 1300 mezőgazdasági, 500 ipari és 200 fogyasztási, illetve egyéb szövetkezet transzformációjára. A művelet során érintett vagyon értéke legalább 150 milliárd koronára (5 milliárd dollárra) tehető.
4. A kis privatizáció valójában már befejeződött. Ennek során eladtak mintegy 22 000 vagyontárgyat: üzleteket, sörözőket, szállodákat, szolgáltató üzemeket, boltokat, teherautókat és kisebb üzemeket, melyek összértéke meghaladta a 30 milliárd koronát (egymilliárd dollárt).
5. Az eddig említett módszerekkel összesen körülbelül 730 milliárd korona vagyont privatizáltak, míg anagy privatizáció körébe bevont vagyon értéke hozzávetőleg 1200 milliárd korona (40 milliárd dollár) körül lesz. Látható tehát, hogy az állami vagyon nagyobbik részét a nagy privatizáció keretében juttatják magánkézbe. Ennek végrehajtása érdekében szintén többféle megoldást vettek igénybe: a nyilvános árveréseket és versenytárgyalásokat, az előre kiválasztott vásárlókkal való üzletkötést, a részvénytársaságok privatizációját és a vagyon ingyenes átadását területi önkormányzatok, bankok, nyugdíjalapok stb. számára.
A részvénytársaságok magánkézbe juttatásának a kuponos privatizáció volt a legfőbb módja. E módszer kidolgozóinak az volt az eredeti elképzelése, hogy az összes vállalatot kuponos módszerrel adják el. Később azonban ennek a "kuponos fundamentalizmusnak" a feladására kényszerültek, és más módszereket is alkalmazni kezdtek. A kuponos privalizáció eddigi két hullámának eredményeit az 1993. június 30-i állapot szerint az 1. táblázatból lehet kiolvasni.
Az első privatizációs hullámra vonatkozó adatok már többé-kevésbé véglegesek. A második hullámban az előrejelzések szerint további 120 milliárd korona értékű vagyon talál gazdára a kuponos privatizáció keretében. A kormányzat megígérte, hogy nyilvánosságra hozza a második fordulóban privatizálandó vállalatok listáját 1994 januárjában vagy februárjában. A második privatizációs hullám 1994 közepére tervezett lezajlása után a nagy privatizáció 1200 milliárd koronás előirányzatából legkevesebb 837 milliárd korona értékű vagyon magánkézbe adásának már meg kell történnie. A még fennmaradó vagyon is a kuponos privatizáció keretei között kerül majd szétosztásra, illetőleg megmarad állami kézben.
A kuponos privatizáció első hullámának tapasztalatai
A kuponos privatizáció első hulláma, amely 21 hónapot vett igénybe, 1993 júniusában zárult le azzal, hogy a vállalati részvényeket megkapták az egyéni befektetők és a befektetési alapok. A kuponos privatizáció révén közel 300 milliárd csehszlovák korona (több mint 10 milliárd dollár) értékű vagyont juttattak magánkézbe, ezen belül a Cseh Köztársaságra 203,2 milliárd csehszlovák korona jutott. A vállalatok alaptőkéjének a kuponos privatizációba bevont hányada 7 és 97 százalék között mozgott. A vállalatok részvényeinek három százalékát kötelezöen meg kellett tartani jövőbeli kárpótlási igények kielégítésének céljára. Az első hullámba bekerült vállalatok részvényeinek átlagosan 61,4 százaléka került szétosztásra a kuponos privatizáció keretében. A reszvények fennmaradó hányadát vagy külföldi befektetőknek adták el, vagy ingyenesen átadták a területi önkormányzatoknak, illetve a Nemzeti Vagyonalap (NVA) birtokában hagyták átmeneti vagy tartós jelleggel.
15 ezer méteren majd átszállnak az egyik repülőből a másikba a félúton meg átadják a zsét és isznak az üzlet sikeres lezárásaként egy kupica vodkát? 