[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

[MangaMonguz]

Szükséges rossz, amire épp szükség volt.
És ez is inkább szólt a cárnak, mint az országának.
Miért nem brit v francia? Mert talán egyiknek sem állt érdekében egy erős Habs.Cs-ság?

Napoleont és Dolfit egy lapon említeni kissé vaskos

Pedig mindkettő nyugat-európai hatalmat vezetett és mindkettő kezéhez elég sok vér tapad..., vagy tévedek?
Nem, Európa szempontjából nem vaskos, ellenben a kijelentéseid nem enyhén azok.
De mindegy is, történelmi tényekkel akarsz vitázni, de ehhez nem ártana minimálisan képben lenni.
Oroszország hányszor üzent hadat Nagy-Britanniának?
Nagy-Britannia hányszor lépett hadba Oroszország ellen?
Költői kérdések voltak, nem kell válaszolnod.

 

[SirHiggins]

Pedig mindkettő nyugat-európai hatalmat vezetett és mindkettő kezéhez elég sok vér tapad..., vagy tévedek?

Ezt a fasságot... Ezeket vagy csak képes pro és kontra mellettük felhozni?

Nem, Európa szempontjából nem vaskos, ellenben a kijelentéseid nem enyhén azok.
De mindegy is, történelmi tényekkel akarsz vitázni, de ehhez nem ártana minimálisan képben lenni.

Megnyugtatlak, hogy pont a Napoleoni hb-kal és a 19.szd. második felének hb-val eléggé tisztában vagyok

Oroszország hányszor üzent hadat Nagy-Britanniának?
Nagy-Britannia hányszor lépett hadba Oroszország ellen?
Költői kérdések voltak, nem kell válaszolnod.

Ez így szerinted darabra megy?
És szerinted az Oo-GB viszony a leglényegesebb?
Ha igen, akkor lehet neked kellene jobban elmerülni a korszakban

 

[Kockás ing]

Status quo.
Britanniát más nem nagyon érdekelte.
Tisztában vagyok a fentiekkel, egyébként meg kb ugyan ennyi orosz elleni kb-t lehetne felsorolni.
Ezek még önmagukban semmit sem jelentenek.
Az, hogy politikailag szükség van vkire, még nem jelenti azt, hogy 'közénk tartozik'.
Javaslom tanulmányozásra a korszakban született beszámolókat, amiket eu-i pl diplomaták írtak a nagy orosz valóságról.

Azt állítottad, hogy kívülállók, erre jött a válasz, hogy sokat működtek együtt és most te is leírod egymás ellen háborúztak. Ebből egyértelműen látszik, igenis az oroszok szerves részét képezték az európai politikának. Az arisztokrácia és intellektuális élet nyelve a 18. századi oroszországban a francia volt, a napóleoni háborúk alatt kezdtek el egyáltalán az arisztokraták egy része oroszul tanulni ellenállásként (aki nem tudott oroszul beszélni). Persze nem minden hely volt az akkori itellektualitás fellegvára a cár alatt sem, elmehetett egy kisebb nemeshez a francia vagy német diplomata és természetesen elborzadt, de az, hogy kívűlállóak lettek volna, amit eredetileg említettél, egyszerűen nem igaz, se politikailag, se kultúrálisan.

 

[MangaMonguz]

Ezt a fasságot... Ezeket vagy csak képes pro és kontra mellettük felhozni?

Megnyugtatlak, hogy pont a Napoleoni hb-kal és a 19.szd. második felének hb-val eléggé tisztában vagyok

Ez így szerinted darabra megy?
És szerinted az Oo-GB viszony a leglényegesebb?
Ha igen, akkor lehet neked kellene jobban elmerülni a korszakban

Ne haragudj, de én nem minősítettelek téged és azt sem, amiket összehordtál.
Mesélsz itt az európai kultúrához nem tartozó oroszokról és alapvető (általános iskolás) történelmi tényekkel nem vagy tisztában.
Viszlát Sir.

 

[SirHiggins]

Azt állítottad, hogy kívülállók, erre jött a válasz, hogy sokat működtek együtt és most te is leírod egymás ellen háborúztak. Ebből egyértelműen látszik, igenis az oroszok szerves részét képezték az európai politikának.

Hátha így jobban átmegy: van egy nagydarab, kicsit suttyó gyerek a brancsban.
Jóban vannak vele a társaság hangadói, mert hasznos lehet még (meg azért nem kéne tőle egy saller).
De attól még az a megtűrt suttyó marad.

Az arisztokrácia és intellektuális élet nyelve a 18. századi oroszországban a francia volt, a napóleoni háborúk alatt kezdtek el egyáltalán az arisztokraták egy része oroszul tanulni ellenállásként (aki nem tudott oroszul beszélni). Persze nem minden hely volt az akkori itellektualitás fellegvára a cár alatt sem, elmehetett egy kisebb nemeshez a francia vagy német diplomata és természetesen elborzadt, de az, hogy kívűlállóak lettek volna, amit eredetileg említettél, egyszerűen nem igaz, se politikailag, se kultúrálisan.

Hát valahogy nem az orosz-módi lett a divat a nyugati szalonokban mégsem
Arra vonatkozóan, hogy mennyire nézték le az orosz nemességet szintén javaslom a korabeli visszaemlékezések forgatását
(lett légyen az oroszországi utazások során szerzett tapasztalat, vagy pl diplomáciai küldetésekben oroszok külhoni működése).
Egzotikumnak tartották azt, ami orosz. Ahogy azt is, ami pl indiai.

 

[SirHiggins]

Ne haragudj, de én nem minősítettelek téged és azt sem, amiket összehordtál.
Mesélsz itt az európai kultúrához nem tartozó oroszokról és alapvető (általános iskolás) történelmi tényekkel nem vagy tisztában.
Viszlát Sir.

Nem, valóban viszlát. Aki képes egy Napoleont és egy Hitlert egy szinten kezelni csak két ilyen idióta szempont szerint, az még csak nem is általános iskolás És sokkal vaskosabb minősítést érdemelne, ha a fórum keretei engednék :/

 

[Kockás ing]

Hátha így jobban átmegy: van egy nagydarab, kicsit suttyó gyerek a brancsban.
Jóban vannak vele a társaság hangadói, mert hasznos lehet még (meg azért nem kéne tőle egy saller).
De attól még az a megtűrt suttyó marad.

Hát valahogy nem az orosz-módi lett a divat a nyugati szalonokban mégsem
Arra vonatkozóan, hogy mennyire nézték le az orosz nemességet szintén javaslom a korabeli visszaemlékezések forgatását
(lett légyen az oroszországi utazások során szerzett tapasztalat, vagy pl diplomáciai küldetésekben oroszok külhoni működése).
Egzotikumnak tartották azt, ami orosz. Ahogy azt is, ami pl indiai.

Az a kultúra, ami kitermel egy Tolsztojt vagy egy Dovsztojeszkij-t, azt semiképpen sem lehetne suttyónak értelmezni, bármennyire is nézi le őket valaki.
Egy kultúrát sem kellene azoknak hitványabb elemeik alapján megitélni, hiszen nem minden német náci és nem minden muszlim terrorista, csak hogy két híres példát hozzak. Persze, mindenki azt gyűlöl akit akar, szóval nyugodtan nézd le az oroszokat és tarsd őket idegennek, ha neked így jobban esik.

 

[Allesmor Obranna]

Napoleont és Dolfit egy lapon említeni kissé vaskos

Napoleon, Hitler, Sztálin a történelem egyaránt ugyanolyan nagy alakjai, mint Néró, VIII. Henrik, vagy Mátyás király, netán Cortez, vagy Kolombusz Kristóf.
Nem nagyszerű, hanem nagy. Így mindet lehet egy lapon említeni.

Bármennyi film, könyv, újságcikk készül, vagy bármennyi emlékezetközpontot is húznak fel., 500 év múlva Adolf Hitlerből a német történelem egyik nagy vezetője lesz, mert a történelmi emlékezet olyan, amilyen az embereké, csak a szépre emlékezik. Hiszen mit is csinált? Szétbarmolta a szegény lengyeleket? Zsidókat ölt halomra?
Nem.
Hanem alig pár év leforgása alatt a halottaiból támasztotta fel a német népet és emelte fel a német birodalmat európai szintűre. Csak aztán valamiféle nemzetközi ármány okán összefogtak ellene és öngyilkosságba taszították majd a német népet leigázták. Ez az olvasat fog fennmaradni, mert a történelem így raktároz el mindenkiről mindent. Valahogy a történelmi léptékű nagy tettek kidomborítódnak, ezáltal óhatatlanul is pozitívvá válnak, majd hozzájuk igazodik a kontextus értelmezése.

Éppen ezért Napoleon és Hitler objektíve ugyanaz a történelmi kaliber, szubjektíve pedig a kortárs olvasat kérdése, de az ugye idővel mindig evolválódik. Tetszik, vagy sem.

 

[ZeiG]

Oroszország európai ország.

Földrajzilag ez nyilván vitathatatlan.

Hagyományaiban szintén európai ország. A cár szó alapja a cézár és Bizánc bukása után az orosz uralkodók azt az elvet képviselik, hogy ők a Kelet-római birodalom (s így áttételesen a Római Birodalom) örökösei. Ez nem a nép, az állam identitási alapja.

Oroszország történelmében is európai ország. Az orosz államiság bölcsője Kijev, de az 1200-as évektől már a moszkvai állam is az európai történelem szereplője volt (lásd pl. Alexandr Nyevszkij).

Évszázadokon át az ún. keresztény világ a Föld igen csekély területére, éppenhogy csak Európára terjedt ki, és közel ezer éven át fenyegette az a veszély, hogy az egészet elnyeli az iszlám (kezdeteben az Arab-, majd az Oszmán Birodalom képében). Oroszország ennek a kezdetben nem túl izmos, pogányok, nomádok szorongatta keresztény világnak volt az észak-keleti bástyája.

Nem igaz, hogy az európai hatalmak mindig oroszellenes politikát folytattak, sőt! Éppen Anglia volt az, amely már Rettegett Ivántól kezdve törekedett Oroszországot nagyhatalmi játszmáiba szövetségesként bevonni. A Nagy északi háborúban (1700-1721), orosz-lengyel-dán-szász szövetség harcolt Svédország ellen. A hétéves háborúban (1756-1763) német-orosz-francia-svéd-spanyol szövetség harcolt az angol-porosz szövetség ellen. A Churchill által az első világháborúnak titulált konfliktusban gyakorlatilag a kontinentális Európa hadakozott a valódi outsider, a Szigetország és a Német-Római Birodalom alól magát függetlenítő, (egyébként ijesztően hatékony) militarista rablóállam, Poroszország ellen.

Oroszország aztán porosz és osztrák együttműködésben osztotta föl Lengyelországot.

A francia forradalmi háborúk negyed évszázada alatt Oroszország többnyire a franciaellenes koalíció gerincét adta, és ha I. Sándor megegyezésre jutott volna Napóleonnal, akkor az outsider Nagy Britannia úgy járt volna, mint amikor Hitler Sztálinnal megegyezve penderítette ki a kontinensről.

(A tét egyébként azóta sem változott: Lesz-e, lehet-e egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő, fehér-északi, tradicionális, kontinentális koalíció, vagy marad a tengerentúli outsiderek érdekei által működtetett háborús, sorvasztó megosztottság.)

1849-ben Bécs (London egyértelmű biztatásával) orosz segítséget kért a magyar szabadságharc leveréséhez. Eszébe nem jutott távol tartani az oroszt Európától.

Az I. és a II. világháborúban szintén Oroszország (majd a Szovjetunió) kellett az antant győzelméhez. (És az orosz nép mindkettőben mérhetetlenül nagyobb áldozatokat hozott, mint nyugati szövetségesei. Szóval az a műsor, amelynek idei évadában Párizsban orgiát ülhetett a blaszfémia a "nyugati értékek" nagyobb dicsőségére, nem jöhetett volna létre Oroszország (illetve a Szovjetunió) közreműködése nélkül.)

Oroszország kulturálisan is vitathatatlanul európai ország, sőt, az elmúlt 200 év európai irodalma egyszerűen értelmezhetetlen Gogol, Gorkij, Csehov, Puskin, Dosztojevszkij, Solohov, Bulgakov, Szolzsenyicin, Paszternak és a többi óriási hatású orosz íróhatalmasság nélkül. És ott van még Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev a zene, Eisenstein a film, Lomonoszov, Mengyelejev, Szaharov, Pavlov a tudomány területén, hogy csak az általános iskolában is ismert neveket említsem...

Az első képen Lomonoszov, a második képen Lavoisier - utóbbit a kor "európai értékei" küldték a vérpadra.

Az "európai értékek" mibenlétét firtató kérdésekre adott válasz hiánya egyébként nagyon beszédes, világossá teszi, hogy ez csak egy üres tökkolomp, bármiféle valós, hiteles tartalom nélkül. Az, amit épp annak mondanak. A russzofób cancel-culture most azért gyűlöli Moszkvát, mert az ezúttal nem áll be az új üdvtan, az erőszakos woke-konzumidiotizmus zászlaja alá.

Az teszi igazán pikánssá a jelenlegi, sportolókra, macskákra, sőt, fákra is kiterjesztett hisztériát, hogy Oroszország 100 éve ideológiailag éppenséggel a legfejlettebb európai ország volt, hiszen a kor legeslegprogresszívabb európai ábrándját, a kommunizmust igyekezett megvalósítani a kor nagy nyugati koponyáinak elragadtatásától övezve. (És hogy lelkesedett ez az őrült, nyugati csőcselék még '68-ban is, bár akkorra már Mao volt az "európai" favorit!)

Azt mondani, hogy Oroszország nem európai ország, hogy kívülálló, hogy nem ide tartozik, pont olyan, mint azt mondani, hogy a gyomor, na, az már nem szerv, az már nem testrész. A szív, az agy, a tüdő, az izmok, azok igen, de a gyomor, na, ahhoz semmi közünk, hát nézzétek már, csak egy üres zsák, ráadásul a szaros belekhez kapcsolódik, ez már nem mi vagyunk!

(És erről a végére, tényleg csak zárójelben D.T.Szuzuki:"Egy amerikai tudós egyszer ellátogatott valamelyik primitív néphez, s amikor megmondta neki, hogy a nyugati emberek a fejükkel gondolkodnak, ez a primitív nép arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak egytől egyig őrültek. Kijelentették: "Mi a hasunkkal gondolkodunk." A kínaiak és a japánok - az indiaiakat nem ismerem -, ha valami súlyos problémával kerülnek szembe, gyakran mondják: "Gondolkodj a gyomroddal", vagy egyszerűen: "Kérdezd meg a hasadat." Vagyis, ha valami létünkkel kapcsolatos kérdés fölmerül, azt a tanácsot kapjuk, hogy "gondolkodjunk" a hasunkkal - és nem a test valamely elkülöníthető részével. A "has" egész valónk totalitását képviseli, a fej pedig, a test legkésőbb kifejlődött része, az intellektust jelenti. Az intellektus alapvetően arra való, hogy tárgyiasítsa a megfontolás tárgyát képező alanyt.")