1. Elnézést ha este bunkó voltamNapoleon, Hitler, Sztálin a történelem egyaránt ugyanolyan nagy alakjai, mint Néró, VIII. Henrik, vagy Mátyás király, netán Cortez, vagy Kolombusz Kristóf.
Nem nagyszerű, hanem nagy. Így mindet lehet egy lapon említeni.
Bármennyi film, könyv, újságcikk készül, vagy bármennyi emlékezetközpontot is húznak fel., 500 év múlva Adolf Hitlerből a német történelem egyik nagy vezetője lesz, mert a történelmi emlékezet olyan, amilyen az embereké, csak a szépre emlékezik. Hiszen mit is csinált? Szétbarmolta a szegény lengyeleket? Zsidókat ölt halomra?
Nem.
Hanem alig pár év leforgása alatt a halottaiból támasztotta fel a német népet és emelte fel a német birodalmat európai szintűre. Csak aztán valamiféle nemzetközi ármány okán összefogtak ellene és öngyilkosságba taszították majd a német népet leigázták. Ez az olvasat fog fennmaradni, mert a történelem így raktároz el mindenkiről mindent. Valahogy a történelmi léptékű nagy tettek kidomborítódnak, ezáltal óhatatlanul is pozitívvá válnak, majd hozzájuk igazodik a kontextus értelmezése.
Éppen ezért Napoleon és Hitler objektíve ugyanaz a történelmi kaliber, szubjektíve pedig a kortárs olvasat kérdése, de az ugye idővel mindig evolválódik. Tetszik, vagy sem.
2. Mátyásról régóta tudjuk, hogy nem volt olyan jó arc, az igazságos matyi meg leginkább mese
3. A fenti alakok között vannak kifejezetten gonosz emberek, ez pedig nem emlékezetpolitika kérdése,
hanem objektíve a tetteik determinálják őket. Az, hogy valakinek becsúsztak g@ciségek és az, hogy
rendszerszintűen, tervszerűen gonosz volt, arra alapult minden, amit tett két külön mozi.