az eu tekintetében nem világos hogy lenne valamiféle konkrét szándék politika akarat vagy bármi fogalom arról hogy mi is történik szíriában azoknak kik a szereplői ebben a helyzetben mik az eu érdekei vagy más szempontjai
az látszik hogy az eu-s döntéshozókig elért a közvélemény felháborodása kurd ügyben ezért azok fel akarnak mutatni valamit vagy az ellenkezőjét, mindegy, csak a valamit csinálás látszatát keltsék
Az eddigi fordulatok során tulajdonképpen "nem osztottak lapot" az EU-nak a szíriai helyzetben.
Nem mi (igen, MI, mert mi is ide tartotunk) gerjesztettük a helyzetet, viszont mi szoptunk a menekültekkel. Az EU-nak Szíriában nincsenek közvetlen érdekei. Mindenki megpróbálta sütögetni a pecsenyéjét:
- az amerikaiak, amikor támogatták az arab tavaszt
- az IS, hogy megpróbált a zavarosban halászni, és gengszter módszerekkel saját államot létrehozni Irak és Szíria kárára.
- az oroszok, akik rájöttek, hogy egy proxiháború nekik mindennél jobban megfelel a jelen helyzetben. A demokrácia export ellen tudnak dolgozni, ezzel a világpolitikai súlyukat erősíthetik - ami valljuk be a béka seggéhez képest is új rekordokkal kecsegtetett akkoriban.
Emellett a folyamatosan zajló haderő modernizációhoz ideális terepet találtak a fegyverkísérleteikhez.
- törökök, akik kicsit késve reagálva megpróbálnak egyedülálló módon még területeket is szerezni, nagyhatalmi pozícióra törekedni, és egyúttal a kurdokkal elbánni.
- a kurdok, akik egy váratlan hatékonyságot mutattak az IS ellen, ezzel pedig megszerezték az USA támogatását. Azt gondolták, hogy itt az alkalom, hogy végre tényleg legyen országuk. Teljesen jogosan gondolva ezt a hátuk mögött az USA-val.
Ebben a helyzetben semmi, de semmi elfogadható lehetőség, vagy olyan politikai előny eddig nem volt, ami melle odaállhattak volna az EU vezetői. Most lett.
Alapvetően az USA részéről volt nagyon brutálisan félremenedzselve a helyzet. Az ő érdekük az lett volna, hogy felosszákák Szíriát a demokratikus erők és a a kurdok között, miután legyőzik, és elzavarják Assadot.
De azzal, hogy tényleges katonai erő bevetése nélkül akarták ezt kivitelezni (partraszállás, miegymás, ami mellé valószínűleg az EU is odaállt volna), csak szokásos CIA-s taktika szerint fegyvereket szállítottak az egyik félnek. Ezt még az oroszok belépése előtt meg kellett volna tenni. Ha a parti sávban egy nyílt harcban be tudtak volna nyomulni, az oroszok már nem próbálták volna meg a belépést Assad oldalán. Logisztikailag vállalhatatlan helyzet lett volna nekik. Assad helyzete pedig megpecsételődött volna. Ha övék az ország nyugati része, akkor az IS-t már 1-2 éve el is felejthettük volna. Keletről a kurdok segítségével, nyugatról NATO-s koalíciós erőkkel meg lehetett volna szilárdítani a helyzetet. Ehhez képest ment a balfaszoskodás. Most sikerült elérni azt, hogy nemhogy Szíriában, de Irakban is elveszítették a pozíciójukat. És úgy néz ki, hogy a Közel-Keletről tulajdonképpen önszántukból kimanőverezték magukat.
Az oroszok felismerték, hogy tényleges saját zászló alatti csapatok bevetése nélkül Szíriában nem lehet eredményt elérni. Szerintem az oroszok tátott szájjal nézik, hogy mennyire jól sült el az a kis manőver, hogy egy buta hajú, sárga képű, ostoba kurvapecért/bunkót juttattak hatalomra az államokban.
Szóval az EU első reális lehetősége talán most jött el, ugyanakkor ez még csak nagyon vékony lehetőség.
A mediátor szerep az az egyetlen szerep, amiben - talán - hitelesen léphetnek fel.
A szerepek/területek már le vannak osztva. Elvileg már a végjátékot éljük, és az EU nélkül is végbemegy, csak hát az a végső stabil helyzet, ami éppen kialakulóban van, attól szerintem az EU vezetőinak a hideg futkos a hátán. Ha ez a helyzet szilárdul meg, akkor nagy eséllyel, nemhogy csak maradnak az EU-ban a már beérkezett menekültek, de egy igen jelentős további hullám is várható. A legnagyobb rész pedig ott marad Erdogan kezében mintegy zsaroló "tömeg küldő szolgálat", amivel folyamatosan fejheti az EU-t.
