Sajnos nagyon elsikkad ebben a topikban a kurdoknak adott NATO támogatás formája, pedig tanulságos, hogy az mennyire hatékony és a valószínűleg az araboknál nem hatékonyabb, csak mondjuk a terroristák szintjén motivált kurdok támogatására, amit szisztematikusan csinálnak, CAS-t adva a tervszerűen és reális tervek mentén előrenyomuló kurdoknak, akiket nyugati tanácsadók képzenek ki, és akiknek a hadműveleteit valószínűleg ugyancsak nyugati tanácsadók tervezik és gyakorlati szinten nyugati különleges erők segítik. Tehát a csődöt mondott szír+orosz expedíciós modellel szemben ugyanott létezik egy nagyon sikeres kurd+NATO expedíciós módell. Egy háborúban a sikert csak győztes csatákban, előrenyomulásban, területszerzésben, a veszteségek mértékében mérik és a nyugati módszer nagyságrendileg múlja felül az orosz-szír vegetálást.
Hogy mi lehet a problémák oka, az sokrétű. Az oroszok technikai kihívásai nagyon valószínűen meghatározzák a lehetőségeiket, de az együttműködés formája is közrejátszhat, miszerint a szíreknek jóval nagyobb beleszólásuk van a tervezésbe és végrehajtásba, mint a kurdoknak, ami súlyos hiba, mert iszonyú, hogy pazarolják a kevéske erőforrásukat teljesen értelmetlen hadműveletekre, mint a legutóbbi sivatagi futásuk is volt, amikor mélyen benyomultak az ISIS területére, aztán komoly vesztességgel ki is verték őket onnan.
Ezeknek a különbségeknek az oka az is lehet, hogy a NATO-nak van tapasztalata, történetének egész időtartalmára visszamenőleg, hogyan kell pesztrálni harmadik világbeli szövetségeseket a győzelem érdekében, míg az oroszok részben a szovjet "testvéri segítségnyújtás" modelljére építhetnek, ami nagy szabadságot adott a különféle felszabadító mozgalmak képzelten ostobáinak és leginkább ez vezetett a végtelenségig elhúzódó harmadik világbeli konfliktusokhoz, amit képzett orosz tanácsadók tervezői és vezetői munkájával gyorsabban is rövidre lehetett volna zárni. Részben pedig ennek és a NATO modelljének egyidejű elvetésére épül és minden korábbi hagyományuknál nagyobb szabadságot ad a megsegítettnek, aki viszont nem tud ezzel élni, mivel nem véletlenül szorult segítségre! De a szírek súlyos elmaradottsága nem menti az oroszokét. Ebből a konfliktusból, ha van eszük, akkor levonják a tanulságot és felgyorsítják a modernizációt, mert a kiterjedt CAS képesség, a valós idejű felderítési információk és az arra való gyors reagálás lehetősége nélkül nincs modern légierő.
Amilyük az oroszoknak még mindig nincs, bár a grúziai háborúhoz képest már jóval közelebb vannak hozzá!