A repülési ipar parancsolta a „Tu-Tu”-t
A védelmi ipar helyzete és kilátásai
A legyártott Tu-214-es repülőgépek nagy részét kormányzati szervek üzemeltetik. Fotó: moszkvai ügynökség.
A Tupolev márkájú repülőgépek lesznek a fő gépek az UAC gyártósoron
Miután megbirkózott az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma által kitűzött feladattal, hogy újraindítsa a világ legnagyobb harci repülőgépe - a Tu-160 stratégiai rakétahordozó - sorozatgyártását, az S.P. után elnevezett Kazan Aviation Production Association. Gorbunova (KAPO) vállalja a következő hasonló projektet - újraindítja a Tu-214 főbélés gyártását. Az áprilisban bejelentett tervek szerint 2030-ig 70 ilyen gépet gyártanak majd a repülőgépgyártók. E programok sikeres végrehajtása esetén másokkal együtt - a korábban Kazanyban összeszerelt Tu repülőgépek javítására és korszerűsítésére - a KAPO vezető szerepet tölt be a United Aircraft Corporation (UAC) repülőgépgyárai között.
A Tu-214-et az Andrej Nyikolajevics Tupoljevről elnevezett Moszkvai Kísérleti Tervező Iroda fejlesztette ki az 1989-ben első repülést végrehajtó alap Tu-204 nagy hatótávolságú (+500 km) módosításaként. 2000 decemberében a Tu-214 (másik elnevezése: Tu-204-200) típusbizonyítványt kapott, amely 212 utas szállítását teszi lehetővé 4800 km hosszú légivonalakon.
Az UAC ezt a témát a civilek közé sorolja, de helyesebb kettős felhasználású termékként beszélni róla. Az alapplatformot számos katonai módosítás használja, többek között: Tu-214SR közvetítő repülőgép, Tu-214R radarfelderítő, Tu-214ON ellenőr az Open Skies program keretében és mások. Ezért az ilyen típusú gyártás újraindítása nemcsak a közlekedési minisztériumnak, hanem a rendvédelmi szerveknek is érdeke.
A szovjet időkben kifejlesztett berendezések gyártásának szünet utáni újraindítása állandó tendenciává válik. Az első nagy projekt az Il-76 katonai szállítóeszköz volt, amelyet korábban Taskentben gyártottak, most pedig Uljanovszkban. A lista folytatását az ösztönzi, hogy a kollektív Nyugat bevezeti az Oroszország elleni "pokoli" gazdasági szankciók következő csomagját. Végre nem csak a végtermékek (beleértve a repülőgépeket és a hozzájuk tartozó hajtóműveket), hanem a különféle alkatrészek és építőanyagok szállítását is elzárják. Ezek nélkül pedig lehetetlen sokféle komplex modern berendezés gyártása hazánkban.
A gyártás teljes leállásának megelőzése érdekében az AvtoVAZ ismét a szállítószalagra helyezi a VAZ-2121-et (vagy inkább a LADA 4x4 Niva Legend kissé frissített változatát), a KAMAZ-t - a K3 sorozatú teherautókat (1976-os modell modernizált autói). ) hazai V8-as turbódízelekkel (Cummins helyett), mechanikus sebességváltókkal (ZF automata helyett) és üzemanyag-felszerelés elemeivel (Bosch helyett).
A legbosszantóbb az, hogy a kollektív Nyugat megtagadása miatt beszállítói és gyártói korábban vállalt kötelezettségeinek teljesítése miatt fel kell függesztenünk a korszerűbb hazai tervezésű termékek gyártását. Vagy vigye át a sorozatot későbbi időpontokra, amikor esetleg az importhelyettesítő program részeként beszerzett kínai alkatrészek vagy saját megfelelőik elérhetővé válnak.
Sok orosz gyár naponta tart „szankcióellenes” találkozót. A beszerzési osztályok, a mérnökök és a vezetőség meghatározzák, hogy mely alkatrészeket kell elhagyni, hol kell pótolni a hiányzó nómenklatúrát. Ezzel párhuzamosan zajlik a korábban gyártott termékek dokumentációjának, felszerelésének felkutatása, értékelése az újra üzembe helyezés szándékával.
Miközben az ipar keresi a módokat az új-régi termékek gyártásának folytatására, a működő szervezetek leltárt végeznek az anyagi javak átértékelésével. A Siberia Airlines (S7 Airlines) azt tervezi, hogy a 2015-ben megszerzett, RA-86097 lajstromszámú Il-86 légibusszal megszünteti a "műemléki repülőgép" státuszt. Az autó a Novoszibirszket kiszolgáló tolmacsevo repülőtér előterében áll. A légitársaság vezetője, Vladislav Filev kifejtette az újságíróknak: „Az IL-86 egy meglehetősen új repülőgép, 1988-ban készült. Ráadásul az elmúlt 9 évben nem üzemeltették, hanem a szovjet repülés emlékműveként állt a repülőtéren. Szóval van még rendes erőforrása, gyorsan fel tudunk készülni a munkára, repülünk még 6-8 évet, aztán pótoljuk valamivel.”
A Sibir azt tervezi, hogy IL-86-ot helyez a Novoszibirszkből Moszkvába és Szentpétervárba tartó járatokra. A 2008-ban leszerelt szélestörzsű utasszállító repülőgép újbóli üzembe helyezése, amelyet múzeummá alakítanak, mérföldkő lesz a belföldi repülésben. Talán a katonaság is hozzájárul ehhez az esethez: továbbra is üzemeltetik az Il-86-ot a „légi parancsnokság” változatban. Ez azt jelenti, hogy a tartalék NK-86 hajtóműveket, a fedélzeti rádióelektronikai berendezések elemeit, valamint egyéb fogyó- és pótalkatrészeket továbbra is az RF védelmi minisztérium raktáraiban tárolják.
Az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma továbbra is a Tu-134-es és a Tu-154-eseket továbbra is a szokásos gyári konfigurációban üzemelteti a személyzet szállítására, valamint a Tu-134UBL speciális változatait. A Permi Motorgyárban az ott használt D-30 III sorozatú motorokat javítják, beleértve az újonnan gyártott alkatrészeket is. Ez potenciálisan megnyitja az utat a légitársaságok előtt, hogy helyreállítsák a repülőterek távoli parkolóiban hagyott Tu-134-es és Tu-154-es repülőgépek légialkalmasságát.
Az állami struktúrák, köztük az RF Védelmi Minisztérium és a Különleges Repülő Különítmény (SLO) több tucat Il-18, Yak-40, Yak-42, Tu-204, Tu-214 és Il-96 repülőgépet tartanak nyilván. Néhány aktívan működik, a többi raktárban van. Ha a légitársaságok teherbíró képességének akut hiányában szenvednek, bizonyos számú autót át lehet adni nekik.
Ez különösen fontos a légi forgalom fenntartása szempontjából a nemzetközi útvonalakon, amelyeket a közelmúltig a külföldi lízingcégektől bérelt "Airbuses" és "Boeing" szolgált ki. Külföldön már letartóztattak ilyen repülőgépeket, ahol orosz légitársaságok nemzetközi járataira kerültek. Vitalij Szaveljev közlekedési miniszter számításai szerint március végén 78 volt a számuk, ami a fővonali repülőgépek hazai flottájának mintegy 10%-a.
A nyugati bérbeadók minden követelményének teljesítése a belföldi légi szállítás teherbírásának felére csökkentését jelenti. Hiszen összesen 500 repülőgép visszaszolgáltatását követelik. Ennyi hazai berendezést (MS-21, SSJ, Il-114, Il-96 és Tu-214) a Rostec ígérete szerint a 2030-ig tartó időszakban szállít. Egyszóval a külföldi gyártású repülőgépek lecserélésének folyamata nem gyors, hatalmas erőfeszítéseket igényel.
Egyelőre nem világos, hogy a kollektív Nyugat meddig folytatja a szankciós politikát. „Azt javaslom, hogy abból induljunk ki, hogy a közeljövőben nem lesz korábbi interakció a korábbi partnerekkel” – mondta Vlagyimir Putyin március 31-én a légi közlekedés és a repülőgépgyártás fejlesztéséről tartott tanácskozáson.
Igaz, a következő hónap a megkönnyebbülés jeleit hozta. Az Európai Unió engedélyezte a pénzügyi lízingben lévő (és legfeljebb száz darab, a többi üzemben lévő) gépek Oroszországba történő átadását, miután a költség egyenlegét teljes egészében kifizették. A Föderációs Tanács ülésén felszólaló közlekedési miniszter 20 milliárd dollárra becsülte a kivásárlás volumenét, a légitársaságoknak nincs ekkora összegük, nyugati bankoktól pedig már nem kaphatnak hitelt (tilos). Az orosz pénzintézetek nem sietnek a segítségére. Ennek egyetlen módja az állami költségvetés megfelelő előirányzatainak elkülönítése.
A 20 milliárd dollár azonban óriási összeg, amit jobb lenne hazai projektekre költeni. Nyugati repülőgépek vásárlása után nem kapunk gyártói garanciát a zavartalan működésre. Az országban kiépített javító üzemek és műszaki bázisok hálózata nem fedi le teljes mértékben a rádióelektronikai berendezések és erőművek nagyjavítási típusait. Egyszóval az általunk vásárolt "Airbusok" és "Boeingek" egy kis repülés után a szakképzett javítások és alkatrészek hiányában poénokká válhatnak.
Néha hallani olyan véleményt, hogy a javításhoz szükséges alkatrészeket harmadik országokon keresztül, közvetítőktől tudjuk beszerezni. Ez naiv érvelés. A modern repülőgéptípusok logisztikai rendszere úgy épül fel, hogy minden fontos alkatrész számozott. A róluk szóló információkat a gyártó adatbázisa tartalmazza, amellyel a repülőgép a fedélzeti berendezés-komplexumába épített kommunikációs csatornákon keresztül lép kapcsolatba. Ez biztosítja az öndiagnosztikát és a jelek automatikus generálását a meghibásodott elem analógjának kereséséhez a rendelkezésre álló raktárakban. Ugyanakkor a Boeing javítása a gyártó megfelelő engedélye nélkül nagyon problémás, nagyobb javítás esetén pedig lehetetlen.
Külföldi repülőgépek vásárlása helyett érdemes ésszerűbb, ésszerűbb forráselköltésben gondolkodni. Az első lépés egy tucat Tu-204-es befejezésének megszervezése, amelyek munkálatait az Uljanovszki Repülési Üzemben felfüggesztették.