Ebben nem vagyok biztos a méretek és egyedi berendezések miatt, de másrész meg Paks 2 nem a semmiből jön.
Egyes rendszereinek működési elve mondjuk úgy, hogy nem a kerék újra feltalálásáról szólnak.
A cikkben említett problémák egy része abból is fakad, hogy titokvédelem miatt mit oszt meg az orosz fél a technológiáról.
Vegyipar esetén a titkos, licenszelhető technológiának mit adnak be pl. a hatóságnak? Nem tudom, de azt igen, hogy a korábbi melóhelyen egyes anyagokra konkrétan senkinek nem volt betekintési lehetősége sem.
És ennek már itt régen semmi köze ahhoz, hogy mi az, ami működik, mi az amit elvárnak, és mi a fing reszelés, mert a papírnak mindent el kell bírnia.
Mert a realitás az, hogy ehhez hasonló erőmű üzemel máshol biztonságosan. Az, hogy a szabványok egymásnak való megfelelgetése hogyan megy n+1 területen, nem tudom, de ezeken való rugózás is megy.
Nem arról van szó, hogy az orosz nem képes biztonságos erőművet építeni....
A berendezéseknek már van gyártója - akinek van vele tapasztalata. Nem az van, hogy kiírod a tendert és bejön 20 pályázat, ebből kiszórsz 10-et, majd a maradékkal futsz egy kört, aminek a végén marad a 3 legjobb ajánlat, akiket újra megfuttatsz és kiválasztod a befutót.
Lehet, rosszul fogalmaztam, de a projekt lebonyolítására és tervellenőrzésére gondoltam. Van egy reaktorod, nagyjából 3 üzemállapot meg x rendkívüli helyzet, amit leír a szabvány. Van 5 alapanyag, amit beépíthetsz. Szerintem ezt a Rosatom nagyon is jól tudja.
A gondot abban látom, hogy a magyar fél részéről a kidolgozás nem volt a legjobb. Nincs tudomásom róla, hogy valahol orosz reaktort és amerikai turbinát összeházasítottak volna. Nagyon arra hajaz a dolog, hogy ennek a buktatóit alábecsülték, másrészt a várható volument is. Sanszos, hogy a projektvezetésben is komoly gondok lesznek.
Folyamatosan fent vannak primer/szekunderköri főszakértői/szakértői állásajánlatok.
A vegyiparnál a "mezei" cuccokra nem kérnek általában semmit - ez alól kivételt képez minden olyan berendezés, ami elszennyezheti a talajt. Bármilyen tartályt létesítesz, az első utad a helyi környezetvédelmi meg vízügyi iroda. A többi esetben a veszélyesség játszik, pl. van egy 60000 köbméteres ammóniatartályod egy félmilliós város mellett, akkor bekérnek minden kiviteli tervet.
Kínában meg úgy kezdődik, hogy leteszel mindent az asztalra és otthagyod. Ott előbb engedélyt kérsz nagyon fentről, majd ők szépen átnéznek mindent, aztán kiadják annak a tartománynak a procedúrát, ahol építeni akarsz valamit. A helyzet akkor lesz "különleges", ha valami "különlegeset" építesz - ekkor természetesen Peking bekér mindent, "elvileg" a szabadalommal rendelkező cuccok védelem alatt állnak, de mivel Kínában a joint venture működik:
49%-ban a tiéd a cég, 51%-ban köteles vagy kínai partnert bevonni. És itt jön a csavar, bizonyos cégek lehetnek csak "jóváhagyva", hogy külföldi céggel joint venture viszonyba kerüljenek - és hogy-hogy nem, de a kínai állam tulajdonrésszel bír a legtöbb ilyen jóváhagyott cégben. Innentől fogva meg az x számú felügyelőbizottságból y számú a joint venture kínai részéből jön, és ebben az y számú tagból minimum q számú tag így egy-az-egyben a kínai államtól jön. Egy felügyelő bizottsági tag meg korlátlan hatalommal és hozzáféréssel bír, szóval innentől fogva nincs többé titok sem...