A harcászatot soha nem szabad egydimenziósan kezelni. Magyarán, minden eshetősgre fel kell készülni és ebbe bizony beletartoznak a nem stealth feladatok is.
Itt a kérdés csak az, hogy ha eleve adott egy olyan stealth gép, ami nem stealth konfigurációban a korábbi, negyedik generációs gépek közül is a felsőbb kategóriával egyenértékű fegyverterheléssel és csapásmérő flexibilitással bír, akkor van-e értelme egy ugyanilyen képességű olyan technikát is erőlteteni, aminek viszont visszafelé már nincs meg a stealth lehetősége?
A válasz az, hogy nem.
És az F-35A nem F-117, amit csak "stealth, vagy semmi" szempontból lehetett értelmezni.
Ha anno az F-117-essel, vagy egy hasonlóan "egydimenziós" stealth géppel váltották volna le a negyedik generációs gépeket, akkor COIN környezetben nem lett volna rentáblis az adott technika.
Az a baj, hogy minél jobban gyúrjuk az agyunkat, annál inkább nem találunk semmiféle védhető álláspontot erre a beszerzésre.
Ami engem jobban bánt a történtekben, hogy egy olyan eszközt adnak a katonák kezébe irdatlan pénzért, ami helyett van jobb - mindkét oldalon. A haderő ugyanis nyiltan Kína ellen készül - ahol szintén Stealth gépekre feküdnek rá. Ez pedig valami elképesztő cserbenhagyása a katonáknak.
Ha a légierőnek lenne kis humorérzéke, most posztolná tele az étert a stealth vs. non-stealth gépek összecsapásainak általános eredményét, hogy ezeknek a gépeknek mennyire semmi keresnivalójuk az első vonalban (konkrétan lassan a stealth ember vezette gépek sem). Amire jók (megtépett légvédelem alá bemenni), azt elvégzi egy drón töredékáron.