Az oroszok úgy gondolják, hogy megvan az aktív védelem ellenszere is. Ugyanaz a pofonegyszerű túlterheléses módszer, mint bármilyen más légvédelemnél és rakétavédelemnél. Mindegy, hogy RPG-30 és egy kis rakéta megy a nagy előtt, vagy Kornet-D és két teljes értékű rakéta megy más mögött, az elv ugyanaz. A reakcióidőt használják ki. 
Azon kívül, hogy az aktív védelem drága, nem túl gyalogság barát és a megbízhatósága kérdéses, még sérülékeny is. Akár zavarható is lenne, de még egyszerűbb kilőni egy pontos, vagy jó sok pontatlan gyalogsági lövedékkel. Az most mindegy, hogy ez 14,5 mm, 12,7 mm, vagy 7,62 mm űrméretű. Radart páncélozni nem lehet. 
Jelenleg a legköltséghatékonyabb védelem a ködgránát (lézeres Hellfire ellen például szinte tökéletes módszer), a fedezékbe húzódás, a jó taktika és körültekintő felderítés. 
Ez után jön a zavarás/csali. Ami persze vagy beválik, vagy nem. Az egyszerűbb formái (sima, egy hullámhosszú infra fáklya/radiátor/sugárzó) például TOW és Kornet ellen nem elégségesek. Valószínűleg Hellfire, Vihr és Ataka ellen sem, mert ezek esetében a jellemző hordozó platformon, a helikopteren, repülőgépen, indítón lévő célkövető és rakéta követő zavarvédelmét már megoldották. Persze ha két hullámhosszon is működik a zavaró, akkor a TOW fújhatja az infra fáklya és xenon lámpa két hullámhosszos rakétakövetési zavarvédelmét. Vagy ha az alakot is elfedően erős a zavarás, és mellette csalit is alkalmaznak, akkor még képalkotó rendszerek ellen is hatásos lehet. Ugyanez igaz a képalkotó infra rakétákra is. A zavarás/csali mindig sokkal olcsóbb, mint az aktív végdelem. 
A radaros Hellfire ellen meg ott a jó öreg dipól és a szögvisszaverő. Tehát ha sikerül jó zavarót fejleszteni, akkor az aktív védelmet nem használják. Lásd az oroszok esetét a jelentős mennyiségben nem használt Drozd/Arena rendszerekkel és velük szemben a használatban lévő Storával.   
Az aktív védelem akkor lesz igazán fontos, amikor irányítás nélkül, zavarhatatlanul repkedő rakétagránátok közé kell bevinni a harckocsit. Hiába bírja ki a torony szemből a találatot. A test bármilyen irányból és a torony oldalról akkor is sérülékeny. Városi környezetben viszont az aktív védelmi rendszerek működése is kérdéses.
Az a helyzet, hogy a harckocsit tökéletesen megvédeni nem lehet. Emiatt csak gazdaságossági számítás kérdése, hogy mennyit érdemes költeni a tökéletlen védelmére. 
A mai harckocsi már nem az I és II VH tankja, amit beküldtek a sűrűjébe, bírta a gyűrődést és lehet, hogy kilőttek párat a páncéltörő ágyúk, de az elég nagyszabású páncélos roham úgyis legázolta őket. Ma hiába fejlesztgetik a páncélzatot, egyenlőre az irányított páncéltörő rakéták, rakétagránátok, aknák, kazettás és irányított tüzérségi lövedékek, kazettás bombák állnak nyerésre. Mindegyik ellen nincs védelem. A mai harckocsit nagyon veszélyes beküldeni a sűrűjébe, mert a gerilla taktikát alkalmazó gyalogság könnyű fegyverzettel is kivégzi. Így viszont nagy kérés, hogy mennyit érdemes költeni a kétséges értékű védelmükre. Néhány reaktív tégla nem nagy költség. Azt még érdemes felrakni és csiszolgatni a hatékonyságukat. Egy csomó ködgránát vető és a besugárzás jelzők "filléres cuccok". Az esetleges csalik is olcsók. Pár komolyabb infra sugárzó sem olyan drága. 
Na ettől olyan egy T-90-es mint amilyen. Viszonylag olcsó, hagyományos alapfelépítés/páncélzat, korszerűsített reaktív páncél (Kontakt-5, vagy Relikt) és Stora. Ezzel még elég olcsó tud lenni. Nem veri fél kézzel a Leopard 2A5/6/7-est, az urán páncélzatú M1A2-t, vagy a Leclercet. Azonban sokkal olcsóbb náluk. Ár/érték arányban már mesze nem butaság a T-90, vagy a korszerűsített T-72. Az oroszoknak van aktív védelmi rendszerük. Nekik volt először. Nem azért nem használják mert, elmaradottak lennének. Azért nem használják, mert ahhoz képest drága, amennyit a gyakorlatban ér.