Tehát pár szó a hetvernkettesről.
Ugye szovjetek próbáloztak a nehézharckocsikkal. Nrem igazán jött be, ld löveg és hajtáslánc etc...
Viszont felismerték, hogy a 105 mm kevés lesz,bár egy ideig molyolgattak vele.
De neuralgikus pont maradt a motor...
Tehárt elmozdultak affele, hogy a nyugatiaknál jóval könnyebb páncélost állítsanak rendszerbe, hasonló, vagy azt meghaladó védettséggel.
De a max tömeg behatárolt maradt.
Rendben, akkor gyártsunk kissebb tankot.
Okél, ha megspórunk egy embert, akkor rengeteg spórolt helyünk lesz, amit ráadásul az automata töltővel is helyet spórolunk++ a lőszer elméletileg védettebb helyen lesz...
Sőt... kapunk egy sokkal kissebb méretű lánctalpast, amihez ugye jóval kevesebb páncéllemezt kell befeccölni, tehát könnyebb lesz a késztermék hurrá...
Köszönjük a Vörös Zászló éremrendet a tervező kollektíva nevében.
Na ja...
De: bizony a töltőrendszerűk nem hozta azt a tűzgyorsaságot, amit az elavult ember mondjuk a Leopard-ba (akár percenként tíz)
- ha valami gond akadt, akkor lehetett kézzel kibányászni. betöltögetni, szépen lassan.... ráadásul harchelyzetben ugye a bányászkodó személynek is lenne éppen elég dolga...
Ahogy a lőszer fogyott... ugy lett lassabb az újratöltés...
Kora változatok ráadásul nem rajongtak azért ha a tank lejtőn állt, haladt... volt hogy nem is töltött..
Írtam már a karusszel mérete meghatározta a max lőszerméretet, ami aztán behúzta a féket a fejlesztéseknek...
Ráadásul az elvtársak ugyasn összehoztak egy valóban kisebb páncélost, de azon az áron, hogy a beltér egy ergonómiai rémálom..
(Nembaj, az elvtárs majd idomul a technikához)
Hogy ez aztán mennyire egészséges hadművelet közben, mert kimerítőbb, mint végighallgatni mint egy magyar politikus beszédét.
Szóval semmi gond vele, amíg van belőle, meg az urali traktorosgyerekből elég, és nem gond hogy fogyóeszközként kezeljük mindkettőt.
