Elektrosalakos hegesztés:
Akkor kezdésnek egy elrendezésvázlat:
Röviden: Fogsz két vastag lemezt, hézaggal összeilleszted, majd a két oldaláról és alul vízhűtéses rézlemezeket erősítesz fel. Ebbe az előkészített formába bevezeted a huzalelektródát (vagy huzalelektródákat) amit köré előzőleg salakot kell vezetni. A huzalelektródákra ráküldött áram fogja előbb a salakot megolvasztani. Fontos megjegyezni, hogy ez nem ívhegesztés, az ív csak a kezdetén kell. Az olvadt salak ekkor már folyadék, így az ellenállása is lecsökken, majd az ív kialszik és szépen olvad tovább a salak, a huzalelektróda és az alapanyag is.
A rézlemez ahhoz kell, hogy a salakot - és így a varratot a helyén tartsa és segít hűteni az ömledéket. Ez amiatt kell, mert egy hatalmas ömledék van, ami nagyon lassan hűl le, emiatt a varrat mechanikai tulajdonságai az első körben rosszak - a hosszú lehűlési idő miatt a szemcsék erőteljesen eldurvulnak, megnőnek. Emiatt a szilárdság és a szívósság egyaránt lecsökken, a ridegtörési veszély megnő.
Ezen úgy lehet leginkább segíteni, hogy a lehető legkisebb varratkeresztmetszetet kell előállítani, viszont az ömledék viszkozitását is figyelni kell, különben kötéshiba lesz. A szívóssági gondokat főként a nikkel-ötvözésű hegesztőanyaggal lehet javítani, csak a nikkel lerontja az ömledék viszkozitását, emiatt nagyobb hézag kell, ami miatt nagyobb lesz a hegesztésből származó deformáció, illetve több idő van a szennyezésnek dúsulni a varrat közepén - ami már minimális kén-tartalom mellett is melegrepedést okoz.
Szintén gond, hogy a réz is reakcióba lép, ami ridegtörést okozhat.
Megfelelő trükkökkel amúgy kézben tartható feladat. A kezdeti gondok után 200-250mm-es anyagokat hegesztettünk viszonylag jó mechanikai tulajdonságok mellett össze.