Ez egy elég jó cikk!
A legfontosabb infó belőle a 3BM22-ről szól!
1. Egyrészt volt a németeknek.
2. A teknő frontpáncéljánaka felső ívén könnyedén behatolt. (És ha jól értem hosszában átlőtte az egész tankot...
)
Miért fontos ez az infó?
1. Az STRV-103 páncélvédelmére eltérő források vannak, mivel szerintem típus változat függő a dolot (A,B,C)
Ami biztos, hogy 12 fokos (derékszögből nézve 78) a páncélzat felső íve.
A vastagságra vagy 40 vagy 60 mm-s értéket találok. Előbbi 192 mm RHA-t, utóbbi 289 mm RHA-t jelent.
Mivel a 3BM22-s átütési értéke 380-430 mm RHA 2000 méteren, ez így nem meglepő önmagában.
2.
Ami nagyon meglepő, és ami miatt foglalkozom ezzel az az a tény, hogy a mindössze 12 fokos lejtésről nem pattant el (nem kapott gellert) a lövedék!
Ebben lehet, hogy a páncéltest bordázása is a lövedék segítségére volt, de akkor sem volt lepattanás!
A fenti képen látszik, hogy nem egy monolit lövedékről van szó.
Eddig jó pár fórumtárs azt állította, hogy az ilyen fémkompozit lövedékek nem bírják azt ha nagyon lapos páncéllemezzel találkoznak.
Eltörik a fejük, és így drámaian csökken az áthatolás mértéke. Ezért szarok a szovjet nyíllövedékek. ...
Egyrész a Chieftain topikjába tettem be képest arról, hogy a T-62-s, nyíllövedékkel (fémkompozit) szemből kilőtte az Iráni Chieftaint (nem egyedi eset...).
A chieftain toronypáncélja 30 fokban döntve van, a páncélvédelme pedig változattól függően 300-400 mm RHA egyenérték.
(Az Iráni tankok az első szériákba tartoztak, így a 300 mm RHA volt rájuk jellemző)
Másrészt a 12 fokos döntés sokkal laposabb, mint a nyugati tankok tipikus páncéldöntöttsége, vagy a NERA lemezek döntöttsége....