„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon
Bevezetés
Majdnem pontosan 30 évvel ezelőtt, 1991 decemberében, alig 100km-re a magyar határtól zajlott egy harckocsi ütközet, melynek tétje Zágráb lehetséges elfoglalása volt a szerb erők által…
A horvát védelem
Amint az a B. térképen látható, Zágráb horvát védelmének kulcsa a Kupa folyó volt, amely Karlovac-tól keletre, Sisak-ig futott. A Zágrábtól mintegy 30-40 kilométerre délre fekvő folyó jelentette a legerősebb természetes akadályt a város és a szerbek között. Ezen túl a dombos és kissé erdős terep még mindig jó védelmi terep volt, de nem annyira, mint maga a folyó. Elvesztése súlyos csapás lenne a fiatal horvát nemzet számára, és hasonló lenne ahhoz, ahogyan a németek 1945-ben Berlin védelme során elvesztették az Oderát a szovjet hadsereggel szemben.
A horvátok három ZNG (Zborne Narodne Gardiste vagy Nemzeti Gárda) dandárt (a 101., 102. és 103.) telepítettek a folyó mentén. A dandárok szervezete és összetétele némileg változott, de általában négy gyalogos zászlóaljba szerveződtek, zászlóaljanként körülbelül 350 fővel. Minden dandár rendelkezett legalább egy tüzér üteggel. A tüzérségi eszközök a második világháborús szovjet 76 mm-es ZiSz-3 könnyűágyútól az amerikai 105 mm-es tarackokig, amelyeket az Egyesült Államok még évekkel ezelőtt adományozott az egykori Jugoszláviának. Ezek a dandárok alapvetően gyalogos vagy lövész dandárok voltak, kis számú páncéltörő fegyverzettel.
Ezen kívül voltak különböző független alegységek, amelyek ezt a három dandárt támogatták. A horvátok egyetlen nagyobb kaliberű tüzér üteggel rendelkeztek, amit négy elavult vontatott 203 mm-es M-115-ös tarack alkotott amelyeket az Egyesült Államok 40 évvel korábban adományozott Jugoszláviának.
Horvát páncélosok
A horvátok legfontosabb tartaléka a 2. OMB (Oklopni Mehanizirane Bataljuna vagy gépesített zászlóalj) volt, amely körülbelül 600 emberből, 34db T-55A harckocsiból, egy M-84 harckocsiból (jugoszláv gyártmányú T-72M), négy BTR-50PK páncélozott vezetési pontból, 17db BVP M-80A jugoszláv gyártmányú gyalogsági harcjárműből, 23db M-60P páncélozott szállító harcjárműből, öt darab BTR-60-ból, két M-36B2 Jackson 90 mm-es páncélvadászból (II. világháborús!), két 2Sz1 Gvozgyika 122 mm-es önjáró tarackból, két ZSzU-57-2 önjáró légvédelmi gépágyúból, egy M-7 Priest 105 mm-es önjáró tarackból (szintén egy 50 éves amerikai dinoszaurusz), valamint egyéb páncélozatlan járművekből állt.
A 2. OMB változatos felszerelése hűen tükrözte a horvátországi és bosznia-hercegovinai konfliktusban résztvevő felek által üzemeltetett páncélozott harcjárművek típusait. Számtalan olyan alkalom volt, amikor kézi lézer távolságmérővel rendelkező, II. világháborús T-34/85-ösök harcoltak 50 éves Shermanok mellett.
A zászlóalj szervezete alapvetően négy páncélozott gépesített századból, egy felderítő szakaszból és egy önjáró tüzér ütegből állt. A 2. OMB a ZOGZ (Zapovjednistvo Obrana Grada Zagreb vagy Zágráb Város Védelmének Parancsnoksága) közvetlen parancsnoksága alá tartozott, és az egyetlen horvát páncélos egységként szolgált a főváros védelmében.
a folytatásban következik a szerb haderő...