Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Hoppá! Na ez rendkívül érdekes! Német T-55-höz APFSDS? Ma is tanultam valamit... Akkor mégegy mítosz megdőlt, miszerint a T-55-höz a legjobb exportlőszer a 3BM8 volt... Már csak arra lennék kíváncsi, mi is volt az a bizonyos APFSDS... 3BM19,20 vagy 25?
De mikor is volt ez? Akkor már tök mind1 mit adtak a T-55-nek.
Persze igazad van, csak úgy érdekesnek tartom... Mondjuk azért egy haszna volt. A régi 3BM8 APDS tagadhatatlanul drága volt a nagy mennyiségű volfrám miatt. A 3BM20 kb. hasonló (kicsit nagyobb) páncélátütéssel rendelkezett, töredék volfrámmennyiséggel. Ez annyiban volt hasznos, hogy volt egy olcsóbb lőszer, ami gyakorlatilag bármilyen távolságból és szögből képes volt elintézni a megerősített páncélzatú Leopard-1A1A1, A3 és A4 változatokat. (azokból azért még elég sok volt a hh végén is)
Igen ez így van. +1986-ban jött az A5 változat, full digitális tűzvezetőrendszerrel és hőképes optikával. Csakúgy mint az M-60A3 esetén, az űzött vadból veszedelmes ellenség lett.
Nagyon későn jött már. Igazából akkor már a T-55 menthetetlenül elavult volt.
OFF Ígéretes... utólag akár egy cikket is össze lehet majd kalapálni belőle. Asimov Alapítványa is folytatásos novellaként jelent meg anno„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon
Bevezetés
Majdnem pontosan 30 évvel ezelőtt, 1991 decemberében, alig 100km-re a magyar határtól zajlott egy harckocsi ütközet, melynek tétje Zágráb lehetséges elfoglalása volt a szerb erők által…
A horvát védelem
Amint az a B. térképen látható, Zágráb horvát védelmének kulcsa a Kupa folyó volt, amely Karlovac-tól keletre, Sisak-ig futott. A Zágrábtól mintegy 30-40 kilométerre délre fekvő folyó jelentette a legerősebb természetes akadályt a város és a szerbek között. Ezen túl a dombos és kissé erdős terep még mindig jó védelmi terep volt, de nem annyira, mint maga a folyó. Elvesztése súlyos csapás lenne a fiatal horvát nemzet számára, és hasonló lenne ahhoz, ahogyan a németek 1945-ben Berlin védelme során elvesztették az Oderát a szovjet hadsereggel szemben.
A horvátok három ZNG (Zborne Narodne Gardiste vagy Nemzeti Gárda) dandárt (a 101., 102. és 103.) telepítettek a folyó mentén. A dandárok szervezete és összetétele némileg változott, de általában négy gyalogos zászlóaljba szerveződtek, zászlóaljanként körülbelül 350 fővel. Minden dandár rendelkezett legalább egy tüzér üteggel. A tüzérségi eszközök a második világháborús szovjet 76 mm-es ZiSz-3 könnyűágyútól az amerikai 105 mm-es tarackokig, amelyeket az Egyesült Államok még évekkel ezelőtt adományozott az egykori Jugoszláviának. Ezek a dandárok alapvetően gyalogos vagy lövész dandárok voltak, kis számú páncéltörő fegyverzettel.
Ezen kívül voltak különböző független alegységek, amelyek ezt a három dandárt támogatták. A horvátok egyetlen nagyobb kaliberű tüzér üteggel rendelkeztek, amit négy elavult vontatott 203 mm-es M-115-ös tarack alkotott amelyeket az Egyesült Államok 40 évvel korábban adományozott Jugoszláviának.
Horvát páncélosok
A horvátok legfontosabb tartaléka a 2. OMB (Oklopni Mehanizirane Bataljuna vagy gépesített zászlóalj) volt, amely körülbelül 600 emberből, 34db T-55A harckocsiból, egy M-84 harckocsiból (jugoszláv gyártmányú T-72M), négy BTR-50PK páncélozott vezetési pontból, 17db BVP M-80A jugoszláv gyártmányú gyalogsági harcjárműből, 23db M-60P páncélozott szállító harcjárműből, öt darab BTR-60-ból, két M-36B2 Jackson 90 mm-es páncélvadászból (II. világháborús!), két 2Sz1 Gvozgyika 122 mm-es önjáró tarackból, két ZSzU-57-2 önjáró légvédelmi gépágyúból, egy M-7 Priest 105 mm-es önjáró tarackból (szintén egy 50 éves amerikai dinoszaurusz), valamint egyéb páncélozatlan járművekből állt.
A 2. OMB változatos felszerelése hűen tükrözte a horvátországi és bosznia-hercegovinai konfliktusban résztvevő felek által üzemeltetett páncélozott harcjárművek típusait. Számtalan olyan alkalom volt, amikor kézi lézer távolságmérővel rendelkező, II. világháborús T-34/85-ösök harcoltak 50 éves Shermanok mellett.
A zászlóalj szervezete alapvetően négy páncélozott gépesített századból, egy felderítő szakaszból és egy önjáró tüzér ütegből állt. A 2. OMB a ZOGZ (Zapovjednistvo Obrana Grada Zagreb vagy Zágráb Város Védelmének Parancsnoksága) közvetlen parancsnoksága alá tartozott, és az egyetlen horvát páncélos egységként szolgált a főváros védelmében.
a folytatásban következik a szerb haderő...
Szia,
Nekem is szimpatikusabb a lövészpáncélos, mint a gyhj.
Már számoltuk egyszer, hogy irgalmatlan tűz sűrűség kellene ahhoz, hogy egyet közvetlen találat érjen.
Közvetett tűz esetén ez igaz is és feltételeztem is a külső felderítésből származó céladatokat amikkel számolhat a tűzvezetés , de közvetlen tűz esetén harckocsi egyenértékű munkát kellene csak elvégeznie a rendszereknek a fegyver paraméterei szerint.
1991-92 telen boven lattunk JNA hkt a hatart zarva a túloldalon, kb az Ivandarda-Ilocska-Beremend-Old-Dravaszabolcs egyik tevékenységünk az volt, hogy követtük a mozgásokat.A szerb haderő
A Kupa túlpartján állomásoztak a JNA (Jugoslovenska Narodna Armija - Jugoszláv néphadsereg) és a szerb irreguláris erők, amelyek ugyanolyan változatos képet mutattak, mint a horvát oldal. (Amikor a szerb erőkre hivatkozom, akkor a JNA-t és más különböző irreguláris szerb erőket is értem alatta). A szerb erőkön belül alapvetően a JNA 5. katonai körzet parancsnokságának alakulatai szerepeltek, amelyek november elején kénytelenek voltak kivonulni a horvátországi laktanyáikból (azaz a zágrábi Tito marsall laktanyából, szintúgy más városokból, például Jastrobarsko-ból és Varazdin-ból). Az 5. katonai körzethez tartozott a 4. harckocsi és a 32. gépesített lövészdandár, két olyan egység, amely a szerb oldalon a páncélozott harcjárművek nagy részét alkotta. Ez körülbelül 160 harckocsiból állt, ezek több mint fele modern M-84-es (jugoszláv gyártású T-72M), valamint több mint 200 egyéb páncélozott járműből, például BTR-60 és BVP M-80A gyalogsági harcjárműből állt.
A szerb gyalogság nagy részét azonban a szerb irregulárisok adták. Ez bizonyult a szerb oldal gyenge láncszemének. A JNA-nak ezekre a tapasztalatlan irregulárisokra kellett támaszkodnia a Horvátországból és Szlovéniából származó sorkatonák helyettesítésére, akik korábban a JNA gyalogsági egységeinek nagy részét alkották. Összességében november végére mintegy 5500 irreguláris állt rendelkezésre a Kupa folyó elleni támadásokhoz.
A szerb fél másik nagy előnye a teljes légi fölény volt. Egy MIG-21BISz-ekből álló vadászrepülőszázaddal és két Jastreb és Galeb könnyű támadógépekből álló vadászbombázó századdal, amelyek a szomszédos boszniai Bihácsban és Banja Lukában állomásoztak, a szerbek anélkül támadhatták a horvát célpontokat, hogy a nem létező horvát légierő miatt aggódniuk kellett volna. A szerbeknek körülbelül 15 helikopterük is volt, többségük a MI-8 típusból. Mindez azt jelentette, hogy a horvátok számára nagyon nehéz időszak következett.
Támadás a Kupa-vonal ellen
Ez volt a horvátok általános helyzete a Kupa folyó mentén Sisak és Karlovac között 1991. december közepén. Ekkorra a JNA és a szerb irregulárisok megkezdték a horvát állások támadását. Teljesen értelmetlen lenne minden egyes akciót leírni; sok volt, és úgy tűnt, mindegyiknek ugyanazok a jellemzői. Sokkal hasznosabb, ha inkább egy ilyen összecsapásra, a Pisarovina körüli harcra összpontosítunk. Ez volt azon kevés harcok egyike, amelyek a horvát és a JNA harckocsi erői között zajlottak azon a télen a Kupa mentén, és kiváló példája a Balkán harckocsi hadviselésnek. Pisarovina egy kisváros, amely nagyjából félúton fekszik Karlovac és Sisak között (B térkép). Különös figyelmet érdemelt a ZOGZ részéről, mert a Kupa folyó mentén húzódó frontvonalak voltak a Zágrábhoz legközelebbi szerb állások.
A szerb irreguláris erőknek a JNA tüzérsége és légiereje segítségével október végén sikerült átkelniük a Kupa folyón, és a Jamnicka nevű kis falut elfoglalták. Aztán a horvát erők néhány nappal később visszaszorították őket a folyón túlra.
A Pisarovina környéki területet később megerősítették a horvát 102. ZNG dandár két századával, valamint a 2. OMB 3. harckocsi századával. A 3. harckocsi századot Pisarovinától körülbelül két kilométerre délkeletre, magától a Kupa-tól körülbelül három kilométerre helyezték tartalékba, azzal a feladattal, hogy ellentámadást indítson az esetleges folyón átkelő esetleges szerb előre nyomulás ellen. A védelem a Kupa folyó felett átívelő, sérült, de még álló kőhídra összpontosított. A század feladata fontos volt, mivel felismerték, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy a Kupa hídjánál szerb hídfőállást létesítsenek, amely ugródeszkaként szolgálhat a Zágráb felé irányuló jövőbeli hadműveletekhez.
a folytatásban holnap a 3. harckocsi század ismertetése...
Igazából gyalogsági harcjármű a BVP M-80 a magyar terminológia szerint is, hisz minden lövészpáncélos gyalogsági harcjármű, de nem minden gyalogsági harcjármű lövészpáncélos. Tehát a magyar nevezéktan szerint is helyes ahogy írtad!
@dudi -nak meg @krisss -nek nyilván igaza van a jelenleg használt honvédségi szakszavakkal kapcsolatban.
Amiért a sorozatban viszont én mégis a "gyalogsági harcjármű" névvel illetem a BVP M-80-ast, az az hogy a típusjelzésben a BVP a Borbeno Vozilo Pješaštva
rövidítés szó szerinti fordítása - gyalogsági harcjármű.
Az hogy ezek a kategorizálások mennyire gyakran változnak, arra jó példa az 1990-es CFE szerződés, a mely a jármű tömege helyett annak fő fegyverzetének kalibere alapján különböztette meg őket, ami persze szintén csak egy hülye jogászkodás volt.
Az oroszoknak persze a konkrét kategorizálás eldöntéséhez nincs szüksége mérlegre mint nekünk, elég csak a jármű típusjelét ismerniük:
BMP - Боевая Машина Пехоты - gyalogsági harcjármű (szó szerinti fordításban)
BTR - Броневой ТРанспортёр - páncélozott szállító (szó szerinti fordításban)
