A szerb haderő
A Kupa túlpartján állomásoztak a JNA (Jugoslovenska Narodna Armija - Jugoszláv néphadsereg) és a szerb irreguláris erők, amelyek ugyanolyan változatos képet mutattak, mint a horvát oldal. (Amikor a szerb erőkre hivatkozom, akkor a JNA-t és más különböző irreguláris szerb erőket is értem alatta). A szerb erőkön belül alapvetően a JNA 5. katonai körzet parancsnokságának alakulatai szerepeltek, amelyek november elején kénytelenek voltak kivonulni a horvátországi laktanyáikból (azaz a zágrábi Tito marsall laktanyából, szintúgy más városokból, például Jastrobarsko-ból és Varazdin-ból). Az 5. katonai körzethez tartozott a 4. harckocsi és a 32. gépesített lövészdandár, két olyan egység, amely a szerb oldalon a páncélozott harcjárművek nagy részét alkotta. Ez körülbelül 160 harckocsiból állt, ezek több mint fele modern M-84-es (jugoszláv gyártású T-72M), valamint több mint 200 egyéb páncélozott járműből, például BTR-60 és BVP M-80A gyalogsági harcjárműből állt.
A szerb gyalogság nagy részét azonban a szerb irregulárisok adták. Ez bizonyult a szerb oldal gyenge láncszemének. A JNA-nak ezekre a tapasztalatlan irregulárisokra kellett támaszkodnia a Horvátországból és Szlovéniából származó sorkatonák helyettesítésére, akik korábban a JNA gyalogsági egységeinek nagy részét alkották. Összességében november végére mintegy 5500 irreguláris állt rendelkezésre a Kupa folyó elleni támadásokhoz.
A szerb fél másik nagy előnye a teljes légi fölény volt. Egy MIG-21BISz-ekből álló vadászrepülőszázaddal és két Jastreb és Galeb könnyű támadógépekből álló vadászbombázó századdal, amelyek a szomszédos boszniai Bihácsban és Banja Lukában állomásoztak, a szerbek anélkül támadhatták a horvát célpontokat, hogy a nem létező horvát légierő miatt aggódniuk kellett volna. A szerbeknek körülbelül 15 helikopterük is volt, többségük a MI-8 típusból. Mindez azt jelentette, hogy a horvátok számára nagyon nehéz időszak következett.
Támadás a Kupa-vonal ellen
Ez volt a horvátok általános helyzete a Kupa folyó mentén Sisak és Karlovac között 1991. december közepén. Ekkorra a JNA és a szerb irregulárisok megkezdték a horvát állások támadását. Teljesen értelmetlen lenne minden egyes akciót leírni; sok volt, és úgy tűnt, mindegyiknek ugyanazok a jellemzői. Sokkal hasznosabb, ha inkább egy ilyen összecsapásra, a Pisarovina körüli harcra összpontosítunk. Ez volt azon kevés harcok egyike, amelyek a horvát és a JNA harckocsi erői között zajlottak azon a télen a Kupa mentén, és kiváló példája a Balkán harckocsi hadviselésnek. Pisarovina egy kisváros, amely nagyjából félúton fekszik Karlovac és Sisak között (B térkép). Különös figyelmet érdemelt a ZOGZ részéről, mert a Kupa folyó mentén húzódó frontvonalak voltak a Zágrábhoz legközelebbi szerb állások.
A szerb irreguláris erőknek a JNA tüzérsége és légiereje segítségével október végén sikerült átkelniük a Kupa folyón, és a Jamnicka nevű kis falut elfoglalták. Aztán a horvát erők néhány nappal később visszaszorították őket a folyón túlra.
A Pisarovina környéki területet később megerősítették a horvát 102. ZNG dandár két századával, valamint a 2. OMB 3. harckocsi századával. A 3. harckocsi századot Pisarovinától körülbelül két kilométerre délkeletre, magától a Kupa-tól körülbelül három kilométerre helyezték tartalékba, azzal a feladattal, hogy ellentámadást indítson az esetleges folyón átkelő esetleges szerb előre nyomulás ellen. A védelem a Kupa folyó felett átívelő, sérült, de még álló kőhídra összpontosított. A század feladata fontos volt, mivel felismerték, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy a Kupa hídjánál szerb hídfőállást létesítsenek, amely ugródeszkaként szolgálhat a Zágráb felé irányuló jövőbeli hadműveletekhez.
a folytatásban holnap a 3. harckocsi század ismertetése...