A harckocsi fejlesztőknek mindig is a hármas követelményből kellett a prioritásokat kialakítani. Tűzerő, mozgékonyság, védettség. A harcászati elvek, a használati felhasználás szerint a három követelmény egymáshoz viszonyított aránya határozza meg az alapvető paramétereket, úgymint tömeg, pánzélzat vastagsága, fegyverzet, motor teljesítmény, stb. Azért is van annyiféle harckocsi (gyalogsági harcjármű is) és sokszor azért nem összevethetőek a harci paraméterek, mert alapvetően az orosz és nyugati harckocsi építés teljesen más elveket követ.
A német LEOPÁRD 2 család méltó utóda a II. vh. TIGRIS harckocsiknak, az angolok is a náluk kialakított utat követik a Challanger harckocsikkal, a német vonalhoz csatlakozott be az amerikai M1 Abrams (nem véletlenül a közös MBT harckocsik bázisán). A franciák a Lecler harckocsival is ehhez a nehéz harckocsi koncepcióhoz csatlakoztak. Azért a nyugati országok a fejlesztéseiket egymással megosztják, amely nagyon sokat számít.
Alapvetően a védettség, a tűzerő és a mozgékonyság a prioritás.
Ugyanez megfigyelhető a gyalogsági járműveiknél.
Az elektronikus eszközök (felderítő, tűzvezető, kommunikációs) fejlődése és nagyfokú alkalmazása nagyon sokat dobott a nyugati harckocsik harcászati képességein, amely megmutatkozott főleg az utolsó 25 év harctéri tapasztalatain.
A nyugati nehéz harckocsi koncepcióval szemben az oroszok még mindig a közepes kategóriát favorizálják. Náluk a támadó képesség, mint a harckocsik fő alkalmazási módja dominált, pl a T-72 harckocsinál. Azért azt látni kell hogy a T-72 a szovjet hadseregben másodvonalbeli harckocsi volt mindig és azért a 70-es években elég rendesen ott volt a szeren.
Az a közel 20 év (1985-2005 között) fejlesztési és gazdasági "megtorpanás" sokat jelentett a jelenlegi harckocsi állományuk helyzetére. Ők viszont a fejlesztéseiknél másra nem nagyon számíthatnak. Az olcsón előállítható, tömeggyártású eszközökről át kell állniuk a nagyon drága, kisebb darabszámú eszközökre, amely azért nem kis feladat. A hadseregnek a hozzáállása is megváltozott, most már nem vesznek át mindent, amit kapnak és ez így jó.
Megfigyelhető most már nagyon sok, magára adó hadseregnél, hogy a drágán kiképzett személyzetet kell védeni, még a technika kárára is. (lásd pl. Forma 1 fejlesztések).
Úgy látom, hogy a harckocsi fejlesztéseknél is 25-30 évente van drasztikus előre lépés.
Egy viszont tagadhatatlan: a jól képzett parancsnokok, személyzetek a kellően megválasztott taktikával, harcászati eljárásokkal egy kevésbé korszerű technikával is döntő jelentőségűek lehetnek egy csata kimenetelére.