Én flpi7 véleményével értek egyet.
Az anyagok lényegében ugyanazok. Kell nagyon szívós és közepesen kemény anyag, ami az acél és közel ugyanaz mindenhol. Kell nagy sűrűségű, nagy közegellenállású, keményfém. E téren a szegényített urán sztárolásának sincs értelme. Nem azért alkalmazzák mert jobb lenne, mint a wolfram, hanem mert atomipari melléktermékként olcsóbb annál. De a wolfram ugyanolyan jó, sőt hajszálnyival jobb. Kell kis sűrűségű kemény/szívós anyag, ami a szilícium karbid és a titán. Ezek mindenkinek rendelkezésére állnak. A legszuperebb kohászati eljárásokkal pár %-kal jobb tulajdonságú anyagok állíthatók elő, mint az egy fokkal elavultabbakkal, de ez nem olyan nagy különbség.
A beépített anyag mennyiségét, a tömeget nem csak abszolút mértékben kell nézni, hanem a védett felülethez viszonyított arányában. Kisebb felületű orosz harckocsik kisebb tömeg mellett tudják hozzávetőleg ugyanazt a védettséget.
A tömegegységre vetített védettséget úgy növelik, hogy levegőt építenek be. Megfelelően méretezett kemény és szívós lapokat építenek be műanyag/könnyűfém mátrixba ágyazva úgy hogy mögöttük legyen tere az elmozdulásuknak. Ha jól méretezik, az átütéshez szükséges munka kevesebb, mint az elmozdításhoz szükséges. Így egy kis szakaszon a lövedék tolja maga előtt a teljes lapot, anélkül hogy átütné. Végül átüti, de az átütéshez szükséges, közegellenállásból származó energiaveszteséghez a lap felgyorsítására fordított energiaveszteség is hozzáadódik. Természetesen mindezt több rétegben. Ezen kívül a lapok aszimmetrikusan mozdulnak el. Ezzel részben folyamatosan új anyag kerül az átütő mag elé, részben pedig oldalirányú erő hat az átütő magra, amivel megpróbálják azt eltörni.
A nyugati tankok ezt a rétegzést teljes egészében a páncélon belül oldják meg. Ilyen réteges páncélja az orosz tankoknak is van, de az oroszok részben a páncélon kívülre vitték a rétegzést az ERA tömeges alkalmazásával és folyamatos fejlesztésével. ERA terén az oroszok lekörözték a nyugati tankokat. Az ERA előlapja is rétegelt páncélhoz hasonlóan működik és az is aszimmetrikusan robban le.
A kumulatív hatás elleni védelemben is jó a rétegzett páncél, de az ERA is. Tartok tőle hogy a kumulatív hatás elleni védelem terén inkább marketing ízűek a közölt számok. Tudjuk hogy RPG-29 szemből is átvitte M1A2 és Challenger-2 páncélzatát is, igaz hogy nem a tornyon, hanem a testen. De az RPD 29 (vagy az ugyanazt a töltetet használó PG-7VR az RPG-7-hez a 80-as évek végének terméke és csak 105 mm-es. A nagyobb átmérőjű és továbbfejlesztett Kornet a Merkava IV-est is le tudta amortizálni a gyakorlatban. Egy páncéltörő rakéta nagyon egyszerűen növelhető az átütő képesség az átmérő növelésével. Az hogy ezt a rakéta gyártók nem tartják szükségesnek, azt mutatja, hogy a jelenleg gyártott rakéták valószínűleg elégségesek a jelenleg alkalmazott páncélok ellen. Az ágyúk kumulatív lőszereinél meg tripla kumulatív megoldással növelték az átütő képességet.
Ugyanezt mutatja az is, hogy egyik oldalon sem növelték meg az ágyúk űrméretét 40-50 éve. Pedig előtte folyamatosan versenyeztek az űrméret nevelésében.
Persze mindehhez el kell találni a harckocsit. E téren az oroszok aktív védelmi rendszerei egyáltalán nincsenek lemaradásban. Sem a lövedék elhárításban és ma már a besugárzásjelzők, zavarók és automatikus ködgránátvetők/csalik terén sem.
A saját találati pontosság terén az orosz ágyú némileg pontatlanabb ugyan, de a gyakorlatban jellemző lőtávolságokon, illetve azon a lőtávon, ahol még átütés valószínű, tudomásom szerint az orosz is kielégítően pontos.
Az orosz mikroelektronika le van ugyan maradva a nyugatihoz képest, de ma már az orosz felderítő és tűzvezető műszerek is bőven képesek biztosítani a felderítést a hatásos lőtávon.
Nem állítom, hogy egy T-90AM/SM harcértéke azonos egy Leo-2A7-ével, de nem akkora a különbség, amekkora a két tank ára között van.
Egyébként nekem egyik tank sem kéne, hanem egy csomó páncéltörő rakéta töredék akkora költségen, amivel kilőhetem őket.
A nicknevedet nem akartam magyarítani!
