„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon - 5. rész
A horvát védelem
A 3. harckocsi század 1991. december 20-án körülbelül három kilométerre a Kupa folyó mögött diszlokált. A század még mindig a hídnál történő esetleges szerb áttörés megállítására összpontosított, de nem zárta ki a szerbek lehetséges erőszakos folyami átkelését az elviekben vízalatti átkelésre képes M-84-esekkel és T-55-ösökkel. A 102. ZNG dandár gyalogsága a folyó mentén kialakított fő védőövben helyezkedtek el, és jól használták ki a harcok szünetét, hogy aknamezőket, drótakadályokat és fa erődítményeket készítsenek elő. A korlátozottan rendelkezésre álló anyag és felszerelés miatt azonban a védelem nem volt túl mély, és semmiképpen sem volt bevehetetlen egy elszánt ellenséges gépesített támadással szemben.
ZISz-3 76 mm-es könnyűágyúk
A gyalogság rendelkezésére álló páncéltörő eszközök közé tartozott néhány RPG, körülbelül egy tucat, az Egyesült Államokból csempészett LAW, valamint három világháborús szovjet ZISz-3 76 mm-es könnyűágyú, egyenként körülbelül 30 lőszerrel. A páncélosokkal támogatott ellenséges támadás elleni védekezés terhe a 3. harckocsi századra hárult.
December 21-e reggel baljósan kezdődött a 3. harckocsi század számára. Aznap reggel, körülbelül 0800 órakor a szerbek tüzérségi támadásba kezdtek. Ez többnyire 105 mm-es tüzérségi tűz volt, de néhány nehezebb löveg, mint például a 122 mm-es és 152 mm-es ágyútarackok is kivehetőek voltak. Ez ellentétben állt az általános szerb taktikával, amely szerint a nap folyamán csak kisebb 82 mm-es aknavetőket használtak elszórtan. A legtöbb gránát a Kupa partja mentén elhelyezkedő horvát gyalogságot célozta, de néhány gránát a 3. páncélos század közelében is robbant.
A szerb tüzérség többnyire nem volt túl pontos, de a tűz intenzitása - becslések szerint körülbelül másfél órán keresztül percenként egy gránát - miatt nem lehetett a nyílt terepen mozogni. A horvátok nem szenvedtek katonai veszteségeket a tüzérségi támadásban, de a szerbeknek sikerült megsebesíteniük a területen maradt néhány civil lakos egyikét, valamint megölni egy óvatlan macskát.
A nap folyamán a jugoszláv légierő részéről is fokozódott a légi tevékenység. A gépek többsége MiG-21BISz volt, jónéhány egyszerűen csak áthúzott a horvát állások felett, miközben Zágráb felé repültek, de néhány gép a Kupa folyó felett kőrözött anélkül, hogy bármit is megtámadott volna.
Pancirno gondoskodott arról, hogy a század járművei jól álcázva legyenek a közeli erdőben. A légitámadás veszélye mindig is jelen volt, és a 3. harckocsi századnak nem voltak légvédelmi fegyverei, kivéve a T-55-ösökre szerelt 12,7 mm-es nehéz-géppuskákat és a BVP M-80A 20mm-es gépágyúit. Ez meglehetősen veszélyessé tette a napközbeni mozgást, és Pancirno állandóan aggódott amiatt, hogy a 3. harckocsi századnak mikor kell majd elmozdulnia az állásaiból, hogy ellentámadást indíthasson a Kupa folyón áttörő szerbek ellen. A BVP M-80A-kat 20 mm-es gépágyúikkal az alegység elsődleges légvédelmi fegyvereiként jelölte ki, és ezzel a feladattal bízta meg őket arra az esetre, ha a 3. század ellentámadást indítana. A horvátok szerencséjére a jugoszláv pilóták viszonylag tapasztalatlanok voltak a levegő-föld harcban, és az időjárás is egyre rosszabb lett. Mégis, ez volt az, amit nem lehetett elvetni, mint azt a későbbi események bebizonyították.
a holnapi folytatásban a szerb harckocsik felvonulnak...
