Most majdnem leöntöttem magam kávéval, ahogy ezt olvastam. Joggal? He???
A Harpoon kifejlesztése nagyobb hatótávra kb. semmiféle jelentősebb plusz költséget nem jelentett volna, itt pusztán arról van szó, hogy a repülős tisztek nem akarták ezt a feladatkört a hadihajóknál hagyni. Eleve a Harpoon fejlesztését 1968-ben kezdték el (!) és csak 1971-ben ítélték oda a McDonnall-Douglas-nak, noha már az 1950-es években lett volna igény rá, de ezeket folyamatosan lesöpörték azzal az indokkal, hogy majd a repülőgépek. Az első hatótáv-igény 25 tengeri mérföld volt, és csak később növelték meg 50 tengeri mérföldre. Igényként felmerült a 100, sőt, 150 tengeri mérföld is, de ezeket folyamatosan áthúzták, és közölték, hogy 50 tengeri mérföld maximum.
Ez olyan, mintha a gyalogságnak csak pisztolyt nyomsz a kezébe gépkarabély vagy puska helyett, mondván, hogy ne aggódj, ami 15 méternél messzebb van nálad, azt majd elintézi a tüzérség. Na, ennél a hasonlatnál azt mondod, hogy ez teljesen rendben van, mert hát a tüzérség úgy is a meghatározó erő a hadviselésben.
Az US NAVY 1977-ben rendszeresítette a Harpoon-t, 10 évvel az INS Eliat elsűllyesztése után!!! A Harpoon hatótávolsága kb. megegyezett az 1960-tól hadrendben álló P-15-el! Az US NAVY nem CSG-ben közlekedő hadihajó 1960-tól 1977-ig (effektíve inkább 1980-ig) gyakorlatilag laposkúszásban kellett járják a tengereket, mert nem csak a szovjet, de a kínai, vietnami, jugoszláv, kelet-német, egyiptomi, észak-koreai, de még a bangladesi haditengerészet is messzebbről tudott hajó elleni robotrepülőgépeket indítani, mint az adott hajók visszalőhettek volna! A visszalövés pedig légvédelmi rakétákkal történhetett látóhatáron belül (~30km), mint a Tartar (56kg-os harci fej), Terrier (99kg-os harci fej) vagy Talos (211kg-os harci fej) rakétákkal, és még az utóbbi is kevesebb, mint fele akkora tömegű harci fejjel bírt, mint a P-15 (454kg).
Persze, lehet azzal védeni ezt, hogy hát a repülőgép-hordozók majd... De ez a fenti hasonlat szerint olyan, mintha a pisztollyal felszerelt gyalogságot folyamatosan önjáró tüzérséggel kíséred, mert hát az úgy lenyom majd mindenkit, mielőtt tüzet nyithatna rájuk...
Akkor még egyszer: egy nagyobb hatótávolságú SSM kifejlesztése kb. tizede lett volna, mint egy hordozófedélzeti repülőgép kifejlesztésének, amiből a NAVY többet is futtatott egyszerre az adott időben (A-6, A-7, F-4, F-14, sőt, ugye még F-111, stb.). Nem is szólva a különféle rakétaprogramokról. Szóval nem lett volna pénz egy relatíve olcsó SSM programra, mert emiatt ne adj isten egy
picivel kevesebb jut az amúgy párhuzamos képességű repülőgépekre? Ugye nem baj, ha ezen nevetek egy jót....
Akkor még egyszer, nagyságrendek. Egy LCS korvett ára ma fejlesztési költségek és küldetés modulok nélkült ~500 millió dollár. A fent említett BGM-178 program demo része 50 millió dollár lett volna 2003-ban. A program első fázisa 179 millió dollár, a tervezett teljes fejlesztési program 450 millió dollár. Persze, túlköltekezés szinte kötelező, de akkor is, mondjuk két mostani LCS árából lett volna egy olyan Mach 3+ sebességű, 1000km+ hatótávolságú, legalább 252kg-os harci fejű robotrepülőgépe a NAVY-nek.
Most komolyan, olyan érvet felhozni, hogy dehát szegény csóró US NAVY számára ez nem opció, mert hát nem fér bele a többi program pár száz milliárdja mellé?!?