Nagyon sok kérdőjel van ebben a konfliktusban mind Oroszország, mind a Nyugat körül, amelyek egy része továbbra sem téma gyakorlatilag sehol. A napi mainstream és közösségi platformok bizonyos kérdésköröket túltolnak, de ezzel legalább megadják a közbeszéd és közgondolkodás irányait, addig sem jut eszébe senkinek kellemetlen részletkérdéseket feszegetni.
Az orosz-ukrán katonai konfliktusról azt gondolom, hogy a hadművelet megindítása önmagában stratégiai vereség volt Oroszország számára.
Jobban belegondolva azonban azt látom, hogy a Szovjetunió szétesését követően már eleve stratégiai szempontból vert helyzetből indultak és a következő évtizedek egészen a majdani eseményekig sem győzték meg őket arról, hogy számukra jó irányba változnak az események, a kijevi kormánybuktatás pedig végleg feltette az i-re a pontot. Tehát továbbra is veszteg ülni a s*ggükön szintén konzervált stratégiai vereséget jelentett volna számukra.
1991-ben, a Szovjetunió felbomlását követően Moszkva elvesztette az addig birtokolt területeinek 24%-át (5.300.000. km2), a korábbi lakosságának 51%-át (149.600.000. fő) a kelet európai vazallus államok területe és lakossága nélkül. A hirtelen külföldre került orosz lakosság ebből kb. 30 millió fő volt. Ha egy ország egyik pillanatról a másikra elveszti a területeinek negyedét és a lakosságának a felét az gyakorlatilag felér egy kemény igazi háborús veszteséggel. Ebből a vesztes és frusztrált állapotból indul Oroszország új története, amit hiba lenne figyelmen kívül hagyni.
Nem kell együtt érezni senkivel és nem kell felmentést adni senkinek adott döntésére, de ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy megértsük adott páciens mit és miért tesz.
Megérteni valamit nem jelenti azt, hogy automatikusan egyet is kell érteni vele.
Visszatérve az ukrán invázióra ez azért következet be, mert így is és úgy is hátrányos, vert stratégia helyzetben voltak, de egy invázióval több esélyt láttak ennek a helyzetnek a megváltoztatására, mintha nem tesznek semmit, csak tépik a szájukat és mindenféle lényegtelen papírfecnit írogatnak alá közben. Azt gondolom ezt a meglátást nem fogja vitatni senki.
Mostanra, 2 évvel az invázió megindulását követően az alábbiak derültek ki:
Oroszország katonailag nem tudta gyorsan rendezni a kérdést, Ukrajna, mint kiderült, nem Grúzia (Georgia), nem Belarusz és nem is Kazahsztán. Azt most hagyjuk, hogy lassú vagy gyors háború volt tervezve, nyilván egy épeszű stratégia gyors győzelmet akar elérni, de számolnia kell egyéb opciókkal is már jó előre. A Nyugat gazdaságilag próbálta kirúgni a széket Putyin alól, ez idáig sikertelenül, gyengülés helyett pont ellenkező folyamatok indultak el. A Nyugat túlbecsülte az orosz katonai képességeket és alábecsülte az orosz gazdaságot és társadalmat, gyors orosz katonai győzelem és orosz gazdasági bedőlés helyett lett egy elhúzódó kvázi állóháború és mint mostanáig kiderült, Oroszország egyelőre bírja a mostanra már 18 ezerre rúgó nyugati szankciót. Micsoda meglepetések sorozata!
Felmerül még egy kellemetlen probléma, amiről előbb vagy utóbb, de valószínűleg beszélni kell:
Az orosz gazdaság valószínűleg továbbra is bírni fogja a kiképzést, a katonai fejlődés és erősödés viszont elindult náluk, legalábbis a nyugati, valamint a hazai szakértők egy része ezt állítja. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi fegyveres konfliktus permanens fenntartása mellett továbbra is képes lehet a belső társadalmi stabilitását biztosítani és az orosz haderőt tovább modernizálni, erősíteni.
Ezzel kellene szembe állítani a jelenlegi Európát: Az európai katonai és a gazdasági erősödés párhuzamosan reális opció-e? Ha igen, akkor egy kvázi erő egyensúlyi állapot visszahozható, ha viszont nem, akkor rövidesen (talán már így is késve) véglegesen választani kell majd, hogy a kettő közül melyikre áldozzon Európa. Ez garantáltan mindenkit érinteni fog személy szerint is valamilyen szinten.
Végezetül a védvonalak kiépítésének kérdésköre, amiért próbáltam ezen keresztül gondolkodni: kellene egy hozzávetőleg pontos adat az invázió megkezdése óta az elfoglalt területeken létrehozott műszaki-katonai műtárgyakról, szerintem ez a műholdak korában nem akkor titok. Sajnos egyelőre nem találok ilyen adatokat, de ha lesz adatunk, abból már lehet következtetni a háttér előkészítés állapotára. Nagyon nem mindegy, hogy 1.200 km vagy akár 2.400 km összhosszúságú védvonal rendszer épült ki szűk egy év alatt a hivatkozott területeken!
Az sem mindegy, amit nemrég az egyik szakértő megjegyzett Oroszországgal és a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban: Ott valaki vagy zseni volt és előre kimatekozta, vagy pedig piszok gyorsan tanulnak és alkalmazkodnak.
Melyik a veszélyesebb opció?!
). Vannak természetesen tehetséges parancsnokaik, de ahol régóta megy a dilettantizmus, ott hamar elveszik a szakma, marad a protekcionizmus, intrika. Nem gondolom, hogy az ukrán oldalon ne lenne gond….
)
/cloudfront-eu-central-1.images.arcpublishing.com/madsack/PDQ3M4PZHBHWJDNDNPMS6IFETA.jpg)
