A német kormány szerint a NATO nem éli túl Trump elnökségét
2024-02-05
A német vezetés körében egyre nagyobb az aggodalom, hogy a NATO nem marad fenn, ha a republikánusok által támogatott Donald Trumpot újraválasztják amerikai elnöknek – állítja a
New York Times című lap.
Trump a múlt hónapban Las Vegasban támogatói előtt felszólalva kijelentette, hogy az Egyesült Államok “fizeti a NATO-t, és nem kapunk belőle túl sokat”, hozzátéve, hogy “ha valaha is szükségünk lenne a segítségükre, mondjuk, ha megtámadnának minket, nem hiszem, hogy ott lennének”. A volt elnök többször is azzal vádolta Washington NATO-szövetségeseit, hogy nem teszik a dolgukat, és 2017-ben kijelentette, hogy a katonai blokk “elavult”.
Trump továbbra is kényelmesen vezet a republikánus elnökjelöltségért folyó versenyben a novemberi szavazás előtt, számos vetélytársa már kiszállt a versenyből.
A NYT szombati cikkében azt állította, hogy magas rangú német tisztviselők attól tartanak, hogy jelentős kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a NATO túlélne-e egy második Trump-időszakot.
A Berlinben és más európai fővárosokban állítólag zajló nem hivatalos tanácskozások, amelyek a jelentések szerint a blokk esetleges felbomlására összpontosítanak, “megdöbbentő gondolkodásbeli fordulatot” jelentenek ahhoz képest, hogy 2022 februárjában, Oroszország Ukrajna elleni katonai hadjáratának megkezdését követően “új egységről” beszéltek – tette hozzá a lap.
“Közvetlen aggodalmuk a növekvő pesszimizmus, hogy az Egyesült Államok továbbra is finanszírozni fogja Ukrajna harcát” – jelentette a lap, utalva a kongresszusban hónapok óta tartó patthelyzetre Joe Biden elnök legutóbbi, Kijevnek javasolt 60 milliárd dolláros csomagjával kapcsolatban.
A republikánusok az Ukrajnának és Izraelnek nyújtott további védelmi támogatások feloldását attól tették függővé, hogy a kormány beleegyezik-e az amerikai-mexikói határ ellenőrzésének szigorításába a migránsáradat megfékezése érdekében.
A NYT névtelen forrásokra hivatkozva decemberben arról számolt be, hogy uniós diplomaták és több agytröszt képviselői “elutaztak Trump úr munkatársaihoz”, hogy arról érdeklődjenek, tervezi-e az USA kivonását a NATO-ból.
A hónap elején Mark Esper, aki 2019 júliusától 2020 novemberéig Trump alatt az Egyesült Államok védelmi minisztere volt, az MSNBC-nek azt mondta, hogy újraválasztása esetén korábbi főnöke “megvonja az Ukrajnának nyújtott támogatást”.
“A következő lépése az lenne, hogy elkezdene kivonni minket a NATO-ból, minden bizonnyal csapatokat vonna ki a NATO-országokból” – állította a volt Pentagon-vezér. Esper figyelmeztetett, hogy egy ilyen forgatókönyv “a szövetség összeomlását okozhatja”.
Leaders are sounding alarms about growing threats, but Chancellor Olaf Scholz is wary of pushing the Kremlin, and his own ambivalent public, too far.
www.nytimes.com
Orbán Brüsszelnek tett engedményeinek okairól
2024-02-05
Budapest, 2024. február 5. hétfő (MB)
Miért tett engedményt Orbán Viktor a brüsszeli háborúpártiaknak az Európai Unió február 1-i csúcsértekezletén – kérdezik sokan azok közül, akik eddig rokonszenvvel viszonyultak a magyar miniszterelnök békepolitikájához, és egyetértettek vele abban, hogy Magyarországnak meg kell erősítenie szuverenitását a nyugati szövetségi rendszerben, és építenie kell kapcsolatát a Kelettel.
A békepártiakat, azaz a magyarok túlnyomó többségét hidegzuhanyként érte, hogy bár a kormánypropaganda arról szól, hogy „Magyarország nem úgy táncol, ahogyan Brüsszel fütyül”, kormányfőnk visszavonta vétóját Ukrajna 50 milliárd eurós pénzügyi támogatásától, hozzájárult a folyamatos katonai készletadományozáshoz, az új katonai megrendelésekhez és az európai hadiipar kapacitásának növeléséhez – mint áll a csúcsértekezletről kiadott zárónyilatkozatban, mely leszögezi: „Az EU kész támogatni Ukrajnát, ameddig csak szükséges”. Miniszterelnökünk ezzel rábólintott az EU katonai dimenziójának kiépítésére.
Szó se róla, ez nem jelenti, hogy háborúba keverednénk az oroszokkal. Legalább is közvetlenül nem. De vajon közvetve?
A királyi média, felső utasításra most mindent elkövet, hogy elhomályosítsa az engedmény horderejét, igyekezvén kompromisszumként feltüntetni, ami nem az. De nem tudja feledtetni Orbán „Kállay kettős” politikáját. Hiszen Orbán annak ellenére is megszavazta az EU Oroszország elleni 12 szankcióját, kivéve az energiaellátásunkra vonatkozókat, hogy szóban fellépett ellenük. Harcos opportunizmus – mondhatnánk.
Ha február 1-én Brüsszelben nem tett volna az eddigieknél is komolyabb engedményt, úgy vélhetnénk, hogy miniszterelnökünk következetes maradt kétarcú politikájához. De tett, mégpedig az ukrajnai háború folytatásáért, a békés rendezés elnapolásáért.
Vajon miért tette? Megbánta volna, hogy ujjat húzott szövetségeseivel, sőt össze is rúgta a port velük, s felismerte volna, hogy helytelenül viselkedett, bűnbánó Magdolna módjára pedig ki akarta engesztelni őket? Orbánt ismerve, ez aligha feltételezhető.
Nekem az a véleményem, hogy a lepkesúly nem tudott megbirkózni a nehézsúllyal. Macron és Scholtz kétvállra fektette Orbánt. Megfenyegette, hogy ha megint vétót emel Ukrajna pénzügyi és katonai támogatása ellen, politikai és gazdasági szankciókat foganatosítanak Magyarország ellen. Többek között megvonnák szavazati jogát az Európai Tanácsban, a Magyarországnak járó 20 milliárd eurót pedig átutalnák Ukrajnának. Egyesek szerint még az is szóba jöhetett, hogy befagyasztanának bizonyos banki folyószámlákat. Ki tudja?
Annyi bizonyos, hogy
Orbán túlbecsülte lehetőségeit az EU-ban. Úgy gondolta, hogy az Unió demokráciája az államok egyenjogúságán alapul, és Magyarországnak ugyanolyan joga van beleszólni, sőt dönteni világpolitikai horderejű kérdésekbe, mint akár Berlinnek vagy Párizsnak. Be kellett látnia, hogy ez nem így van. A rendszer fenntartásához fűződő hatalmi érdek felülírja a demokráciához fűződő érdeket, a feltételeket a legerősebbek szabják meg, a centrum, a többieknek pedig nincs más választásuk, mint elfogadni, vagy viselni a következményeit, ha önálló, szuverén politikát folytatnak.
Magyarország szuverenitása korlátozott. Korlátozza a NATO-hoz és az EU-hoz tartozásunk. Mint ahogyan korlátozta annak idején a Varsói Szerződéshez tartozásunk is. De míg a Varsói Szerződés keretében Magyarország az 1970-es években kezdeményező szerepet játszott Kelet és Nyugat kiegyezésében, és a „Helsinki folyamat” keretében elősegítette az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrejöttét, nyugati szövetségeseink most
meg akarják akadályozni egy olyan európai együttműködés megszületését, amely elismerné Oroszország jogos biztonsági igényeit, és visszaparancsolná a NATO-t eredeti határai mögé. A centrum a puszta gondolatától is retteg annak, hogy Kelet-Európa kiváljon a nyugati szövetségi rendszerből, és a semlegesség útjára lépjen.
Magyarország miniszterelnöke most fejet hajtott az EU tényleges urainak, s ezzel rossz szolgálatot tett a békének, és a kelet-nyugati együttműködésnek. Nyilván arra számít, hogy az Európai Parlament idei választásán politikai változás születhet a békepártiak javára. Időt akar nyerni? Meglehet. Hiszen Nyugat-Európában is érezhető a
kiábrándulás a liberális-szociáldemokrata háborús politikából.
Mégis látnia kellene, hogy egy dolog a választói akarat, és más dolog,
mit kényszerít a népre a háttérhatalom, az a bizonyos finánctőke,
mely mentesül mindennemű demokratikus ellenőrzés alól! Amíg Magyarország a NATO tagja marad, békénkről nem maga fog dönteni, hanem mások. Ezt bizonyítja az Európai Unió politikája is, amely a közösség „stratégiai érdekévé” nyilvánította Ukrajna győzelmét Oroszország ellen. Orbán Viktor pedig vállalta a vállalhatatlant.
Budapest, 2024. február 5. hétfő (MB) Miért tett engedményt Orbán Viktor a brüsszeli háborúpártiaknak az Európai Unió február 1-i csúcsértekezletén – kérdezik s…
bekekor.wordpress.com
- Ne köpködj széllel szembe, mert a saját képedbe fröccsen a nyál!
webm.red
www.dnes.bg
, igen ez így van, de valamiért azzal hogy az USA még inkább hízik a nyomorunkon, arról sokan nem beszélhetnek, tudom én 
!
