Második rész.Ha tényleg érdekel a téma:
Az oroszok nem hülyék a diplomáciához, csak propaganda célból nyomatják ezt a sztorit.
"Személyesen tanúsíthatom, de a Külügyminisztérium dokumentumai is igazolják,
hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nemhogy sürgették volna a VSZ fölszámolását,
hanem lassítani, fékezni próbálták azt, hogy ne sértsük a szovjetek érzékenységét,
s ne veszélyeztessük Gorbacsov pozícióját."
Az, hogy "személyesen tanúsíthatom", ez az égvilágon semmit nem jelent.
Érdekes módon Jeszenszky megengedi magának az ilyen megállapításokat, miközben Putyintól
írásos bizonyítékokat követel. A "Külügyminisztérium dokumentumait" is szívesen olvasnánk,
de ezek szerint a magyar titkosítási szabályok jóval szigorúbbak, mint az amerikai, brit, német és orosz szabályok.
"Azt az igényt, hogy szuverén államok felvételével a NATO ne terjedjen tovább keleti irányba,
a Gorbacsovval szembenálló keményvonalasok fogalmazták meg 1991 első felében."
Ezzel szemben az igazság az, hogy ezt maga Gorbacsov fogalmazta meg a James Bakerrel folytatott 1990. február 9.-i tárgyaláson.
"Baker: I want to ask you a question, and you need not answer it right now.
Supposing unification takesplace, what would you prefer: a united Germany outside of NATO, absolutely independent
9and without American troops; or a united Germany keeping its connections with NATO,
but with the guarantee that NATO’s jurisprudence or troops will not spread east of the present boundary?
Gorbachev: We will think everything over. We intend to discuss all these questions in depth at the leadership level.
It goes without saying that a broadening of the NATO zone is not acceptable.(!!!!!)
Baker: We agree with that"
https://nsarchive.gwu.edu/document/16117-document-06-record-conversation-between 8.-9. oldalak
"A Visegrádi Hármak 1992. májusi csúcsértekezletükön bejelenthették,
hogy céljuk a NATO-tagság. Ez akkor nem váltott ki Moszkva részéről semmiféle tiltakozást."
ha áttekintjük az 1992.-es év kaotikus oroszországi eseményeit, ebben semmi meglepő nincs.
Akkoriban ez volt a legkisebb gondjuk, ráadásul nyilvánvaló volt,
hogy a NATO tagság nem a Visegrádi Hármak bejelentésén múlik, hanem az amerikaiakon.
"Miért tartott még öt évig az elvi döntés megvalósulása?
Azért, mert a Nyugat Oroszország érzékenységét mindképpen figyelembe akarta venni."
Jeszenszky itt saját magával kerül ellentmondásba.
Ebben a mondatban az orosz érzékenységet jelöli meg a halogatás okaként,
viszont lentebb ezt írja:
"Clinton és kormánya párhuzamos küzdelmet folytatott
a közvélemény és a politikusok meggyőzésére a bővítés indokoltságáról"
Most akkor az orosz érzékenység volt a meghatározó, vagy az a tény,
hogy öt évbe tellett meggyőzni az amerikai közvéleményt és politikai elitet?
Mivel a NATO bővítésre végül sor került (nem is egyszer), ez azt
mutatja, hogy az utóbbi.
(Valamint az, hogy nem akarták Gorbacsov(majd utána Jelcin) pozicióját veszélyeztetni,
csakhogy ez egyszerű taktikai kérdés volt, nem pedig valamilyen hosszú távú
békestratégia része.)
"Soha senki sem mondta azt nekem, hogy a NATO-ba azért nem vehetnek föl,
mert van egy titkos ígéret, hogy nem lesz keleti bővítés."
Mégis miért mondták volna? Kinek képzeli magát Jeszenszky?
(Ja persze, szemtanúnak!
)"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Ez megint csak Putyin baráti szándékait bizonyítja,
különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy
"Amerikai és orosz levéltárakból származó, titkosított dokumentumokból kiderül,
hogy amerikai tisztviselők 1993-ban elhitették Borisz Jelcin orosz elnökkel,
hogy a Békepartnerség a NATO bővítésének alternatívája, nem pedig előfutára,
miközben egyidejűleg tervezték a bővítést Jelcin 1996-os újraválasztási pályázata után,
és többször elmondták az oroszoknak, hogy a jövőbeli európai biztonsági rendszer Oroszországot nem kizárni, hanem bevonni fogja.
Az 1993. október 22-i egyik kulcsfontosságú beszélgetésről szóló,
titkosítás alól feloldott amerikai beszámoló (8. dokumentum) azt mutatja,
hogy Warren Christopher külügyminiszter Moszkvában arról biztosította Jelcint,
hogy a Békepartnerség Oroszországnak az összes európai országgal együtt történő bevonásáról szól,
nem pedig egy új, csak néhány európai országot tartalmazó NATO-tagsági lista létrehozásáról;
Jelcin pedig azt válaszolta: „ez zseniális!”.
Christopher később emlékirataiban azt állította,
hogy Jelcin félreértette - talán a részegségtől - a valódi üzenetet,
miszerint a Békepartnerség valójában „a NATO fokozatos bővítéséhez vezet”;[1]
de a beszélgetésről beszámoló tényleges amerikai írásos távirat alátámasztja a későbbi orosz panaszokat a félrevezetésről[2].
NATO Expansion: What Yeltsin Heard | National Security Archive
Washington, D.C., March 16, 2018 – Declassified documents from U.S. and Russian archives show that U.S. officials led Russian President Boris Yeltsin to believe in 1993 that the Partnership for Peace was the alternative to NATO expansion, rather than a precursor to it, while simultaneously...
nsarchive.gwu.edu
"Nem ennek az írásnak a feladata megmondani,
mi idézte elő egy évtized alatt a bizalom teljes megszűnését,
Putyin Nyugat-ellenes fordulatát."
Kár. Mert érdekes volna áttekinteni az eseményeket, amik ha külön-külön
nem is jelentős dolgok, de összességükben igen, és
határozottan egy tendenciát jeleznek.
"A NATO az elmúlt harmincnégy évben korrekt módon járt el,
semmilyen valóban fenyegető vagy provokatív lépést nem tett."
Tehát Jeszenszky szerint a kelet felé nyomuló 3 lépcsős NATO bővítés,
Szerbia bombázása, a rakétapajzs tervének 2006-os bejelentése (majd 2016-os megépítése),
Koszovó elszakítása, Ukrajna és Grúzia meghívása a NATO-ba,
Szíria elszakításának a kísérlete, valamint a 12 ukrajnai CIA bázis 2014es megnyitása
Jeszenszky szerint nem provokatív lépések.
Hát ez érdekes. Akkor mégis mi számít provokációnak?
"Ugyanakkor Putyin különösebb zokszó nélkül tudomásul vette a NATO 2004-es újabb bővítését,
Szlovákia és Szlovénia mellett a balti országok felvételét."
Ebben nincs semmi furcsa, hiszen mint ő maga is megállapítja fentebb:
"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Putyin nyilván még ekkor is bízott olyan megállapodásban, ami figyelembe veszi Oroszország érdekeit.
"A NATO keleti irányú bővítését Oroszország tehát huszonöt éven keresztül elfogadta.
A NATO nyugat-európai erőit folyamatosan csökkentette,
Kelet-Közép-Európában pedig csupán 2014 óta tartott és cserélt egy-két ezer fős gyors reagálású csapatot."
1990 és 2007 között (amikor Putyin fordulópontnak tekinthető müncheni beszéde elhangzott) -akárhogy is számolom-
mindössze 17 év telt el. Hogyan lett ebből 25 év? Talán mert jobban hangzik?
Persze ki lehet jelenteni, hogy nincs jelentősége annak, hogy 17 vagy 25 év,
de egy ilyen "tévedés" erősen megkérdőjelezi Jeszenszky szavahihetőségét.
Emellett Jeszenszky a jelek szerint összekeveri egy amerikai bázis POLITIKAI JELENTŐSÉGÉT a KATONAI POTENCIÁLJÁVAL.
Had hívjam Varga Gergelyt segítségül a magyarázathoz.
"Stratégiai értelemben azonban ennél is többrõl volt szó, és alighanem ez
az, ami miatt a lengyel és a cseh politikai–katonai elit a végsõkig ragaszkodni
igyekezett a rendszer telepítéséhez. Cseh és lengyel remények szerint ugyanis a rakétavédelmi rendszer egy fizikailag is testet öltõ,
stratégiai jelentõségû kapcsolatot jelenített volna meg az Egyesült Államok
és a két közép-európai ország között. A létesítmény amerikai katonai eszközök, technológia, személyzet állandó jelenlétével
járt volna Csehországban és Lengyelországban, most nem is beszélve a befogadással, a telepítéssel és a mûködtetéssel
együtt járó befektetésekrõl. A nagyhatalmi vetélkedésnek és osztozkodásnak a múltban oly sokszor kiszolgáltatott közép-európai országok
vezetõi számára pedig mindennél erõsebb biztonsági garanciának tûnt az amerikai jelenlét, bár azzal nyilván
õk is tisztában voltak, hogy tényleges katonai védelmet önmagukban ezek a létesítmények Oroszországgal szemben nem
nyújtanának."
folyt. köv.
