Хроники Гераней
Хинзиры утверждают о успешном применении нашими воинами данного носителя FPV дронов на дальности 40 км в тылу ВСУ. Видео наше естественно.
t.me
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Második rész.Ha tényleg érdekel a téma:
Az oroszok nem hülyék a diplomáciához, csak propaganda célból nyomatják ezt a sztorit.
Köszönet, hogy bár néhány napja már linkelted ezeket a dokumentumokat, most még a lényeges részek fordítására is szántál időt. Biztos vagyok benne, hogy néhányunk számára ez segítséget jelent.Második rész.
"Személyesen tanúsíthatom, de a Külügyminisztérium dokumentumai is igazolják,
hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nemhogy sürgették volna a VSZ fölszámolását,
hanem lassítani, fékezni próbálták azt, hogy ne sértsük a szovjetek érzékenységét,
s ne veszélyeztessük Gorbacsov pozícióját."
Az, hogy "személyesen tanúsíthatom", ez az égvilágon semmit nem jelent.
Érdekes módon Jeszenszky megengedi magának az ilyen megállapításokat, miközben Putyintól
írásos bizonyítékokat követel. A "Külügyminisztérium dokumentumait" is szívesen olvasnánk,
de ezek szerint a magyar titkosítási szabályok jóval szigorúbbak, mint az amerikai, brit, német és orosz szabályok.
"Azt az igényt, hogy szuverén államok felvételével a NATO ne terjedjen tovább keleti irányba,
a Gorbacsovval szembenálló keményvonalasok fogalmazták meg 1991 első felében."
Ezzel szemben az igazság az, hogy ezt maga Gorbacsov fogalmazta meg a James Bakerrel folytatott 1990. február 9.-i tárgyaláson.
"Baker: I want to ask you a question, and you need not answer it right now.
Supposing unification takesplace, what would you prefer: a united Germany outside of NATO, absolutely independent
9and without American troops; or a united Germany keeping its connections with NATO,
but with the guarantee that NATO’s jurisprudence or troops will not spread east of the present boundary?
Gorbachev: We will think everything over. We intend to discuss all these questions in depth at the leadership level.
It goes without saying that a broadening of the NATO zone is not acceptable.(!!!!!)
Baker: We agree with that"
https://nsarchive.gwu.edu/document/16117-document-06-record-conversation-between 8.-9. oldalak
"A Visegrádi Hármak 1992. májusi csúcsértekezletükön bejelenthették,
hogy céljuk a NATO-tagság. Ez akkor nem váltott ki Moszkva részéről semmiféle tiltakozást."
ha áttekintjük az 1992.-es év kaotikus oroszországi eseményeit, ebben semmi meglepő nincs.
Akkoriban ez volt a legkisebb gondjuk, ráadásul nyilvánvaló volt,
hogy a NATO tagság nem a Visegrádi Hármak bejelentésén múlik, hanem az amerikaiakon.
"Miért tartott még öt évig az elvi döntés megvalósulása?
Azért, mert a Nyugat Oroszország érzékenységét mindképpen figyelembe akarta venni."
Jeszenszky itt saját magával kerül ellentmondásba.
Ebben a mondatban az orosz érzékenységet jelöli meg a halogatás okaként,
viszont lentebb ezt írja:
"Clinton és kormánya párhuzamos küzdelmet folytatott
a közvélemény és a politikusok meggyőzésére a bővítés indokoltságáról"
Most akkor az orosz érzékenység volt a meghatározó, vagy az a tény,
hogy öt évbe tellett meggyőzni az amerikai közvéleményt és politikai elitet?
Mivel a NATO bővítésre végül sor került (nem is egyszer), ez azt
mutatja, hogy az utóbbi.
(Valamint az, hogy nem akarták Gorbacsov(majd utána Jelcin) pozicióját veszélyeztetni,
csakhogy ez egyszerű taktikai kérdés volt, nem pedig valamilyen hosszú távú
békestratégia része.)
"Soha senki sem mondta azt nekem, hogy a NATO-ba azért nem vehetnek föl,
mert van egy titkos ígéret, hogy nem lesz keleti bővítés."
Mégis miért mondták volna? Kinek képzeli magát Jeszenszky?
(Ja persze, szemtanúnak! )
"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Ez megint csak Putyin baráti szándékait bizonyítja,
különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy
"Amerikai és orosz levéltárakból származó, titkosított dokumentumokból kiderül,
hogy amerikai tisztviselők 1993-ban elhitették Borisz Jelcin orosz elnökkel,
hogy a Békepartnerség a NATO bővítésének alternatívája, nem pedig előfutára,
miközben egyidejűleg tervezték a bővítést Jelcin 1996-os újraválasztási pályázata után,
és többször elmondták az oroszoknak, hogy a jövőbeli európai biztonsági rendszer Oroszországot nem kizárni, hanem bevonni fogja.
Az 1993. október 22-i egyik kulcsfontosságú beszélgetésről szóló,
titkosítás alól feloldott amerikai beszámoló (8. dokumentum) azt mutatja,
hogy Warren Christopher külügyminiszter Moszkvában arról biztosította Jelcint,
hogy a Békepartnerség Oroszországnak az összes európai országgal együtt történő bevonásáról szól,
nem pedig egy új, csak néhány európai országot tartalmazó NATO-tagsági lista létrehozásáról;
Jelcin pedig azt válaszolta: „ez zseniális!”.
Christopher később emlékirataiban azt állította,
hogy Jelcin félreértette - talán a részegségtől - a valódi üzenetet,
miszerint a Békepartnerség valójában „a NATO fokozatos bővítéséhez vezet”;[1]
de a beszélgetésről beszámoló tényleges amerikai írásos távirat alátámasztja a későbbi orosz panaszokat a félrevezetésről[2].
NATO Expansion: What Yeltsin Heard | National Security Archive
Washington, D.C., March 16, 2018 – Declassified documents from U.S. and Russian archives show that U.S. officials led Russian President Boris Yeltsin to believe in 1993 that the Partnership for Peace was the alternative to NATO expansion, rather than a precursor to it, while simultaneously...nsarchive.gwu.edu
"Nem ennek az írásnak a feladata megmondani,
mi idézte elő egy évtized alatt a bizalom teljes megszűnését,
Putyin Nyugat-ellenes fordulatát."
Kár. Mert érdekes volna áttekinteni az eseményeket, amik ha külön-külön
nem is jelentős dolgok, de összességükben igen, és
határozottan egy tendenciát jeleznek.
"A NATO az elmúlt harmincnégy évben korrekt módon járt el,
semmilyen valóban fenyegető vagy provokatív lépést nem tett."
Tehát Jeszenszky szerint a kelet felé nyomuló 3 lépcsős NATO bővítés,
Szerbia bombázása, a rakétapajzs tervének 2006-os bejelentése (majd 2016-os megépítése),
Koszovó elszakítása, Ukrajna és Grúzia meghívása a NATO-ba,
Szíria elszakításának a kísérlete, valamint a 12 ukrajnai CIA bázis 2014es megnyitása
Jeszenszky szerint nem provokatív lépések.
Hát ez érdekes. Akkor mégis mi számít provokációnak?
"Ugyanakkor Putyin különösebb zokszó nélkül tudomásul vette a NATO 2004-es újabb bővítését,
Szlovákia és Szlovénia mellett a balti országok felvételét."
Ebben nincs semmi furcsa, hiszen mint ő maga is megállapítja fentebb:
"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Putyin nyilván még ekkor is bízott olyan megállapodásban, ami figyelembe veszi Oroszország érdekeit.
"A NATO keleti irányú bővítését Oroszország tehát huszonöt éven keresztül elfogadta.
A NATO nyugat-európai erőit folyamatosan csökkentette,
Kelet-Közép-Európában pedig csupán 2014 óta tartott és cserélt egy-két ezer fős gyors reagálású csapatot."
1990 és 2007 között (amikor Putyin fordulópontnak tekinthető müncheni beszéde elhangzott) -akárhogy is számolom-
mindössze 17 év telt el. Hogyan lett ebből 25 év? Talán mert jobban hangzik?
Persze ki lehet jelenteni, hogy nincs jelentősége annak, hogy 17 vagy 25 év,
de egy ilyen "tévedés" erősen megkérdőjelezi Jeszenszky szavahihetőségét.
Emellett Jeszenszky a jelek szerint összekeveri egy amerikai bázis POLITIKAI JELENTŐSÉGÉT a KATONAI POTENCIÁLJÁVAL.
Had hívjam Varga Gergelyt segítségül a magyarázathoz.
"Stratégiai értelemben azonban ennél is többrõl volt szó, és alighanem ez
az, ami miatt a lengyel és a cseh politikai–katonai elit a végsõkig ragaszkodni
igyekezett a rendszer telepítéséhez. Cseh és lengyel remények szerint ugyanis a rakétavédelmi rendszer egy fizikailag is testet öltõ,
stratégiai jelentõségû kapcsolatot jelenített volna meg az Egyesült Államok
és a két közép-európai ország között. A létesítmény amerikai katonai eszközök, technológia, személyzet állandó jelenlétével
járt volna Csehországban és Lengyelországban, most nem is beszélve a befogadással, a telepítéssel és a mûködtetéssel
együtt járó befektetésekrõl. A nagyhatalmi vetélkedésnek és osztozkodásnak a múltban oly sokszor kiszolgáltatott közép-európai országok
vezetõi számára pedig mindennél erõsebb biztonsági garanciának tûnt az amerikai jelenlét, bár azzal nyilván
õk is tisztában voltak, hogy tényleges katonai védelmet önmagukban ezek a létesítmények Oroszországgal szemben nem
nyújtanának."
folyt. köv.
Na te is ugyanúgy mész ignorra mint meszes ... millióan felhívták már a figyelmet arra, hogy a trollokra adott válaszok ugyanúgy trollkodás, szerinted ki olvassa ezt a félmillió leütést ??? Ez egy haditechnikai fórum, a legtöbben azért vannak itt mert érdekli őket valami, de az semmiképpen hogyan tanítja egyikőtök a másikat ... gratula.Második rész.
"Személyesen tanúsíthatom, de a Külügyminisztérium dokumentumai is igazolják,
hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nemhogy sürgették volna a VSZ fölszámolását,
hanem lassítani, fékezni próbálták azt, hogy ne sértsük a szovjetek érzékenységét,
s ne veszélyeztessük Gorbacsov pozícióját."
Az, hogy "személyesen tanúsíthatom", ez az égvilágon semmit nem jelent.
Érdekes módon Jeszenszky megengedi magának az ilyen megállapításokat, miközben Putyintól
írásos bizonyítékokat követel. A "Külügyminisztérium dokumentumait" is szívesen olvasnánk,
de ezek szerint a magyar titkosítási szabályok jóval szigorúbbak, mint az amerikai, brit, német és orosz szabályok.
"Azt az igényt, hogy szuverén államok felvételével a NATO ne terjedjen tovább keleti irányba,
a Gorbacsovval szembenálló keményvonalasok fogalmazták meg 1991 első felében."
Ezzel szemben az igazság az, hogy ezt maga Gorbacsov fogalmazta meg a James Bakerrel folytatott 1990. február 9.-i tárgyaláson.
"Baker: I want to ask you a question, and you need not answer it right now.
Supposing unification takesplace, what would you prefer: a united Germany outside of NATO, absolutely independent
9and without American troops; or a united Germany keeping its connections with NATO,
but with the guarantee that NATO’s jurisprudence or troops will not spread east of the present boundary?
Gorbachev: We will think everything over. We intend to discuss all these questions in depth at the leadership level.
It goes without saying that a broadening of the NATO zone is not acceptable.(!!!!!)
Baker: We agree with that"
https://nsarchive.gwu.edu/document/16117-document-06-record-conversation-between 8.-9. oldalak
"A Visegrádi Hármak 1992. májusi csúcsértekezletükön bejelenthették,
hogy céljuk a NATO-tagság. Ez akkor nem váltott ki Moszkva részéről semmiféle tiltakozást."
ha áttekintjük az 1992.-es év kaotikus oroszországi eseményeit, ebben semmi meglepő nincs.
Akkoriban ez volt a legkisebb gondjuk, ráadásul nyilvánvaló volt,
hogy a NATO tagság nem a Visegrádi Hármak bejelentésén múlik, hanem az amerikaiakon.
"Miért tartott még öt évig az elvi döntés megvalósulása?
Azért, mert a Nyugat Oroszország érzékenységét mindképpen figyelembe akarta venni."
Jeszenszky itt saját magával kerül ellentmondásba.
Ebben a mondatban az orosz érzékenységet jelöli meg a halogatás okaként,
viszont lentebb ezt írja:
"Clinton és kormánya párhuzamos küzdelmet folytatott
a közvélemény és a politikusok meggyőzésére a bővítés indokoltságáról"
Most akkor az orosz érzékenység volt a meghatározó, vagy az a tény,
hogy öt évbe tellett meggyőzni az amerikai közvéleményt és politikai elitet?
Mivel a NATO bővítésre végül sor került (nem is egyszer), ez azt
mutatja, hogy az utóbbi.
(Valamint az, hogy nem akarták Gorbacsov(majd utána Jelcin) pozicióját veszélyeztetni,
csakhogy ez egyszerű taktikai kérdés volt, nem pedig valamilyen hosszú távú
békestratégia része.)
"Soha senki sem mondta azt nekem, hogy a NATO-ba azért nem vehetnek föl,
mert van egy titkos ígéret, hogy nem lesz keleti bővítés."
Mégis miért mondták volna? Kinek képzeli magát Jeszenszky?
(Ja persze, szemtanúnak! )
"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Ez megint csak Putyin baráti szándékait bizonyítja,
különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy
"Amerikai és orosz levéltárakból származó, titkosított dokumentumokból kiderül,
hogy amerikai tisztviselők 1993-ban elhitették Borisz Jelcin orosz elnökkel,
hogy a Békepartnerség a NATO bővítésének alternatívája, nem pedig előfutára,
miközben egyidejűleg tervezték a bővítést Jelcin 1996-os újraválasztási pályázata után,
és többször elmondták az oroszoknak, hogy a jövőbeli európai biztonsági rendszer Oroszországot nem kizárni, hanem bevonni fogja.
Az 1993. október 22-i egyik kulcsfontosságú beszélgetésről szóló,
titkosítás alól feloldott amerikai beszámoló (8. dokumentum) azt mutatja,
hogy Warren Christopher külügyminiszter Moszkvában arról biztosította Jelcint,
hogy a Békepartnerség Oroszországnak az összes európai országgal együtt történő bevonásáról szól,
nem pedig egy új, csak néhány európai országot tartalmazó NATO-tagsági lista létrehozásáról;
Jelcin pedig azt válaszolta: „ez zseniális!”.
Christopher később emlékirataiban azt állította,
hogy Jelcin félreértette - talán a részegségtől - a valódi üzenetet,
miszerint a Békepartnerség valójában „a NATO fokozatos bővítéséhez vezet”;[1]
de a beszélgetésről beszámoló tényleges amerikai írásos távirat alátámasztja a későbbi orosz panaszokat a félrevezetésről[2].
NATO Expansion: What Yeltsin Heard | National Security Archive
Washington, D.C., March 16, 2018 – Declassified documents from U.S. and Russian archives show that U.S. officials led Russian President Boris Yeltsin to believe in 1993 that the Partnership for Peace was the alternative to NATO expansion, rather than a precursor to it, while simultaneously...nsarchive.gwu.edu
"Nem ennek az írásnak a feladata megmondani,
mi idézte elő egy évtized alatt a bizalom teljes megszűnését,
Putyin Nyugat-ellenes fordulatát."
Kár. Mert érdekes volna áttekinteni az eseményeket, amik ha külön-külön
nem is jelentős dolgok, de összességükben igen, és
határozottan egy tendenciát jeleznek.
"A NATO az elmúlt harmincnégy évben korrekt módon járt el,
semmilyen valóban fenyegető vagy provokatív lépést nem tett."
Tehát Jeszenszky szerint a kelet felé nyomuló 3 lépcsős NATO bővítés,
Szerbia bombázása, a rakétapajzs tervének 2006-os bejelentése (majd 2016-os megépítése),
Koszovó elszakítása, Ukrajna és Grúzia meghívása a NATO-ba,
Szíria elszakításának a kísérlete, valamint a 12 ukrajnai CIA bázis 2014es megnyitása
Jeszenszky szerint nem provokatív lépések.
Hát ez érdekes. Akkor mégis mi számít provokációnak?
"Ugyanakkor Putyin különösebb zokszó nélkül tudomásul vette a NATO 2004-es újabb bővítését,
Szlovákia és Szlovénia mellett a balti országok felvételét."
Ebben nincs semmi furcsa, hiszen mint ő maga is megállapítja fentebb:
"2002-ben, immár Putyin elnöklete alatt, ezt váltotta föl a NATO – Oroszország Tanács,
még szorosabbá téve az együttműködést, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben,
így Afganisztánban is. Közös hadgyakorlatok is voltak."
Putyin nyilván még ekkor is bízott olyan megállapodásban, ami figyelembe veszi Oroszország érdekeit.
"A NATO keleti irányú bővítését Oroszország tehát huszonöt éven keresztül elfogadta.
A NATO nyugat-európai erőit folyamatosan csökkentette,
Kelet-Közép-Európában pedig csupán 2014 óta tartott és cserélt egy-két ezer fős gyors reagálású csapatot."
1990 és 2007 között (amikor Putyin fordulópontnak tekinthető müncheni beszéde elhangzott) -akárhogy is számolom-
mindössze 17 év telt el. Hogyan lett ebből 25 év? Talán mert jobban hangzik?
Persze ki lehet jelenteni, hogy nincs jelentősége annak, hogy 17 vagy 25 év,
de egy ilyen "tévedés" erősen megkérdőjelezi Jeszenszky szavahihetőségét.
Emellett Jeszenszky a jelek szerint összekeveri egy amerikai bázis POLITIKAI JELENTŐSÉGÉT a KATONAI POTENCIÁLJÁVAL.
Had hívjam Varga Gergelyt segítségül a magyarázathoz.
"Stratégiai értelemben azonban ennél is többrõl volt szó, és alighanem ez
az, ami miatt a lengyel és a cseh politikai–katonai elit a végsõkig ragaszkodni
igyekezett a rendszer telepítéséhez. Cseh és lengyel remények szerint ugyanis a rakétavédelmi rendszer egy fizikailag is testet öltõ,
stratégiai jelentõségû kapcsolatot jelenített volna meg az Egyesült Államok
és a két közép-európai ország között. A létesítmény amerikai katonai eszközök, technológia, személyzet állandó jelenlétével
járt volna Csehországban és Lengyelországban, most nem is beszélve a befogadással, a telepítéssel és a mûködtetéssel
együtt járó befektetésekrõl. A nagyhatalmi vetélkedésnek és osztozkodásnak a múltban oly sokszor kiszolgáltatott közép-európai országok
vezetõi számára pedig mindennél erõsebb biztonsági garanciának tûnt az amerikai jelenlét, bár azzal nyilván
õk is tisztában voltak, hogy tényleges katonai védelmet önmagukban ezek a létesítmények Oroszországgal szemben nem
nyújtanának."
folyt. köv.
Muskátlik meg gerberák...Muskátlik krónikájaLOSTARMOUR | Carthago delenda est!
Хроника Гераней Удары по территории Украины 13-14 сентября 2024 Источник: https://t.me/geranium_chronicles Обсуждение: https://lostarmour.info/svot.me
Támadások Ukrajna területén 2024. szeptember 13-14
Forrás: https://t.me/geranium_chronicles
Tegnap éjjel-nappal rakétaerők és repülőgép-erők támadtak célpontokat Szumiban és Szumi régióban, Harkovban, Donyeck régióban, valamint Herson és Herson régióban (a fegyverek teljes skálája), Csernyigov régióban, Iljicsevszkben, Odessza régióban (OTRK), Pavlogradban (X- 59/Х-69), Poltava régió (Geraniums/Gerberas).Хроники Гераней
Вчера днем и ночью ракетные войска и ВКС наносили удары по целям в Сумах и Сумской и Харьковской, Донецкой областях, а так же Херсоне и Херсонской области(весь спектр средств поражения), Черниговской области, Ильичевске Одесской области (ОТРК), Павлограде (Х-59/Х-69), Полтавской области...t.me
Kronológia:
9.45 10.10 Konsztantyinovkában robbanások sorozata. MLRS.
10.35 Sumy régió – robbanás. MLRS/OTRK.
11.10 Sumy régió – robbanások. UMPC.
13.05 Csernigov régió – robbanás. OTRK.
13.15 Csernigov régió – robbanás. OTRK.
13.50 Csernyihiv régió – újabb robbanás. OTRK.
14.50 Pokrovszk – robbanások sorozata. Valószínűleg MLRS.
15.50-16.15 Harkov régió - robbanások. 3 találat az UMPC-n.
16.15-17.20 Sumy régió - robbanások. Az UMPC 5 találata.
20.20 Iljicsevszk – robbanás. OTRK.
21.03 Pavlograd - robbanás X-59/X-69.
21.35 Sumy régió – robbanások. UMPC.
22.30-kor fedezték fel az első muskátlikákat Sumy régió felett.
22.40 Kherson – robbanások. MLRS.
23.15 Harkov – robbanások. UMPC.
23.55 Poltava régió – robbanások. Muskátlik/gerberák.
00.00 Sumy régió – robbanások. Muskátlik/gerberák.
00.05 Új muskátlik átkelnek a Dnyeperen a Herszon régió felett.
0,07 Harkov régió - robbanás. OTRK.
0.10 Nikolaev régió - robbanások. Muskátlik/gerberák.
0.20 Sumy régió – robbanások. Muskátlik/gerberák.
Az eredmények hagyományosan későbbiek.
Kevés muskátli volt.
3. részHa tényleg érdekel a téma:
Az oroszok nem hülyék a diplomáciához, csak propaganda célból nyomatják ezt a sztorit.
Azért ahoz pont elég a britt atom "ütőerő" hogy válaszként "felégessenek" néhány Orosz nagyvárost vagy pont Moszkvát.Nem feltétlenül ők lennének a legjobb célpont példát "statuálni".azt a részt kell megvizsgálni, hogy milyen jellegű orosz figyelmeztetésre milyen nyugati reakció várható, a nyugat jelen cihológiai helyzetében
a kísérleti robbantásra orosz területen például vélhetően az lenne a reakció hogy lám megmondtuk nincs erejük otthon robbantgatnak csak, nincs itt semmi veszély
ha egy taktikait elpukkantanak a lembergi gyaktér felett dettó
ugyanez rzeszovra még mindig nem biztos hogy felnyitná a szemeket, világvégi lengyel falu, nincs is nagyobb jelentősége, ennyire képes az orosz, stb.
ahhoz hogy a fejlettnyugat átérezze a helyzet súlyát, a vezető politikusaink nyilatkozatait elnézve valamiféle kifejezetten aránytalan és brutálisra lenne szükség
utalnék ismét hiroshimára és nagaszakira, na az kellően aránytalan és brutális volt
orosz oldalról nézve kérdés a célpont megválasztása
egy balti ukrán vagy más földrajzilag közeli célpont nem tenne jót az orosz egészségnek se, a sugárzás nem nagyon foglalkozik országhatárokkal
egészségügyi szempontból egy amerikai célpont lenne megfelelő, esetleg egy hordozócsoport a világ túlvégén, de ennek meg lennének azok a kockázatai és mellékhatásai hogy az usa kitárazza a saját stratégiai rakétáit bombáit robotrepülőit és rekettyéseit azonnal gondolkodás nélkül
most viszont feldereng egy köztes megoldás
amikor az usa úgy tűnik kimarad a nagytávolságú fegyverek használatát engedélyezők köréből, a britek viszont láthatóan engedélyeznék azt
nagybritannia pont a megfelelő távolságra van egy kellően brutális válaszcsapáshoz, az usa pedig pont most tette fel az asztalra a kifogást hogy miért is nem lesz ez 5. cikkely, amikor saját maga megtiltotta ugyanezen fegyverek használatát, elismerve hogy hogy az oroszország elleni közvetlen beavatkozásnak minősíthető
csak egy gondolatmenet...
3. rész
"A 2016-os lengyelországi és romániai rakétatelepítésekre pedig csak akkor került sor,
amikor Moszkva már erősen agresszív hangokat ütött meg a Nyugattal szemben.
Ezek a rakéták azonban csak védelemre, ballisztikus rakéták lelövésére alkalmasak, támadásra nem."
Jeszenszky itt diszkréten hallgat arról, hogy ez az elhárító rendszer
mi mindenre használható ballisztikus rakéták lelövésén kívül. Vagy tényleg nem tudja.
Ezzel kapcsolatban:
"Az amerikai rakétavédelmi rendszer “regionális komponenseinek fő feladata az,Amerikai rakétavédelmi rendszer: Moszkva és Peking „lépéseket tesz”
Az amerikai rakétavédelmi rendszer a hadászati dominancia megszerzésének eszköze, ezért Moszkva és Peking megteszi ahirado.hu
hogy előretolt védvonalat képezzenek Oroszország és Kína nukleáris erőinek
és űrcsoportosulásainak blokkolásában” – jelentette ki a tábornok"
"az amerikai Standard Missile 3-as (SM-3) elfogórakéta egy rombolóról felbocsátott 1A változatával
2008-ban sikerült már lelőni egy 250 kilométeres magasságban haladó műholdat,
de az SM-3 2A modifikációja és a GBI (Ground-Based Interceptor) ellenrakéta ennél is hatásosabb lesz.
Mint mondta, ezek a tengerről az orosz ballisztikus rakétákat már a gyorsulási szakaszban is
képesek megsemmisíteni, nemcsak a ballisztikus röppálya középső szakaszában, ahogy azt amerikai részről állítják."
"Poznyihir rámutatott, hogy az amerikai rakétavédelem Mk-41-es kilövőállásai – ilyenek vannak,
illetve lesznek Romániában és Lengyelországban,
és ilyeneket telepítettek egyebek között az Európában állomásozó hadihajókra –
könnyen és rejtve alkalmassá tehetők 2500 kilométeres hatótávolságú Tomahawk manőverező robotrepülőgépek bevetésére,
amelyek képesek elérni Oroszország egész európai területét.
A “szárnyas rakéták” tengeri indítóeszközeinek szárazföldi alkalmazásával Washington megsérti
a közepes és kisebb hatótávolságú rakétákról megkötött egyezményt,
amely csak az 500 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépek kilövőállásainak telepítését engedélyezi."
Én nem vagyok fegyverszakértő, ha valaki (forrásokkal alátámasztva) meg tudja cáfolni
Poznyihir altábornagy kijelentéseit, én készséggel elhiszem, de eddig ilyen cáfolatokkal nem találkoztam.
(A cáfolat és a tagadás nem ugyan az.)
Az sem mellékes, hogy a rakétapajzs terve 2006-ból származik, amit az Obama-kormányzat ugyan 2009-ben leállított,
de 2016ban mégis megvalósított.
"Az Egyesült Államok számára katonai értelemben nem a Lengyelországba telepíteni kívánt tíz rakéta volt a fontos,
hanem a csehországi radar, amely egy globális megfigyelõ rendszer egyik elemeként
képes lett volna mélyen belelátni az orosz légtérbe."
"A körbekerítés vádja értelmetlen, hiszen Oroszországnak roppant kiterjedésű határai vannak
a Balti-tengertől az Északi-tengeren át egészen Kínáig és Indiáig. A NATO egyáltalában nem veszi körül."
Én eddig nem tudtam, hogy Oroszország és India határosak lennének.
Amúgy valóban nem veszi körül. Mindössze Oroszország valamennyi tengeri kijáratát ellenőrzi,
egyedül Kamcsatka felől hajózhatnának ki a Csendes-óceánra, ami pillanatnyilag teljesen amerikai ellenőrzés alatt áll.
(Ez egyben meg is magyarázza, miért ragaszkodnak az oroszok a Kuril-szigetekhez.)
Érdemes azt is áttekinteni, hogy melyik bázis mikor került amerikai használatba.
Norvégiában (ami NATO alapítótag) 1991.-ben(!) 3 amerikai bázis nyílt.
Bulgáriában 2003 és 2006 között négy. Vagyis az első még a csatlakozás előtt.
Romániában 2007-2008-ban 3 bázis (további 2 bázis 2014ben ill. 2017-ben.)
Grúziában 2008-ban és 2009-ben.
Lengyelországban 2012-ben az első.
"2008-as bukaresti értekezletén a NATO nemet is mondott
Ukrajna és Georgia (Grúzia) felvételére, hogy ne élezze a viszonyt Oroszországgal.
Ugyanakkor nem kötelezte el magát, hogy a jövőben nem veszi föl őket tagjai sorába,
mert ez elfogadhatatlan korlátozása lett volna ezek szuverenitásának."
Ezzel szemben a valóság az, hogy:
"44 A 2008-as bukaresti csúcstalálkozó zárónyilatkozatába amerikai kezdeményezésre került bele az, hogy a két kelet-európai ország
„a NATO tagja lesz” (céldátum és feltételek megjelölése nélkül).
Ezt az ígértet tekinthetjük a 2008-as grúz-orosz és a 2014-es oroszukrán háború egyik kiinduló pontjának
– a párhuzamosan jelen lévő orosz nagyhatalmi ambíció mellett.
Lásd: Bucharest Summit Declaration. [online] 2008. 04. 03. Forrás: nato.int [2023. 02. 21.], 23. pont
Az sem világos, hogy miért jelentené pl. Ukrajna számára a "szuverenitás elfogadhatatlan korlátozását" az,
hogy nem CSATLAKOZHAT valakikhez?
Mert ha nem léphet ki egy szövetségből tetszése szerint, az valóban korlátozás.
De hogy nem csatlakozhat? Mondjuk ez a gondolat szépen illeszkedik a manapság rák módjára
burjánzó emberi jogi rögeszmék sorába. A következményei is hasonlóan pusztítóak.
"2021. december 17-én, tehát Ukrajna megtámadása előtt,
az orosz külügyminisztérium közzétette az Egyesült Államokkal kötendő biztonsági garanciavállalási szerződés,
valamint az Oroszország és az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti biztonsági intézkedésekről szóló megállapodás
tervezetét. Ez egy ultimátum volt: a Szövetség vonja vissza katonai infrastruktúráját az 1997 előtti állapotra,
vagyis érvénytelenítse a NATO keleti bővítését."
Sajnos Jeszenszky Úr ismét ellentmond magának.
A NATO keleti bővítésének "érvénytelenítése" azt jelentené, hogy a '97 után felvett országok
elveszítik a NATO tagság legfontosabb előnyét, a biztonsági garanciát.
Csak hogy maga Jeszenszky is elismeri, hogy nem erről van szó,
hanem a külföldi bázisok felszámolásáról.
Ez azért nem ugyanaz.
"Putyin elnök tavaly december 17-én azzal az igénnyel állt elő,
hogy a NATO vállaljon kötelezettséget: sem Ukrajnát, sem más egykori szovjet köztársaságot nem vesz föl tagjai sorába,
továbbá, hogy a NATO Európában ne tartson orosz területet elérő rövid- és közép-hatótávolságú rakétákat.
Magyarországot közvetlenül is érinti a harmadik követelés,
hogy a NATO ne állomásoztasson csapatokat és ne tartson fenn katonai infrastruktúrát az orosz határok közelében,
azaz az egykori Varsói Szerződés, illetve az egykori szovjet tagállamok,
tehát a balti országok területén, sőt nagyobb hadgyakorlatokat se tartson ott.
Mindezek elfogadása azt jelentené, hogy a NATO-ba 1999 óta felvett – kelet-közép-európai és balti – országok
legfeljebb valamiféle másodosztályú tagok lennének a szervezetben."
Miért nevezi ezt az orosz tervezetet ultimátumnak?
Ha ez egy "tervezet", akkor az azt jelenti, hogy tárgyalni fognak róla, és mind két fél engedményeket fog tenni, mielőtt megállapodnak. Az elfogadhatatlan követeléseknek általában az a célja, hogy legyen miből engedni.
Ilyen az alkudozás, és amióta világ a világ, ilyen is volt.
Ultimátumnak nevezni nem más, mint hangulatkeltés.
"„Egy hüvelyknyire sem keletre – ez az, amit a kilencvenes években mondtak nekünk.
Na és? Becsaptak és pimaszul átvertek minket.”
Ez Vlagyimir Putyin tavaly december 23-án megtartott sajtótájékoztatóján hangzott el.
Az állításnak semmi köze sincs a valósághoz – ahogy az eddigiekben bizonyítottam."
Bizonyításról szó sem volt.
Az "egy hüvelyknyit sem keletre" mondattal Putyin kimondottan Bakert idézi,
de Jeszenszkynek ez nem tűnik föl, úgy látszik, tényleg fogalma sincs arról, amiről beszél.
És még egy idézet :
"A háborút közvetlenül megvívó Oroszország és Ukrajna mellett kétségtelenül az Egyesült Államok szerepe
a legnagyobb az orosz-ukrán katonai szembenállásban, ami több elemzési szinten és a 2022-es eszkalációt
megelőző időszakra visszanyúlóan értelmezendő.
Elsőként, az 1990-es évek amerikai unipoláris pillanata,
majd az ezredfordulót követő stratégiai túlterjeszkedés – elsősorban a tágan értelmezett Közel-Keleten,
beleértve a demokrácia terjesztésének stratégiai célkitűzését is – az orosz biztonságpercepció több alapvető elemét érintették.
Ezek között szerepelnek geopolitikai megfontolások (afrikai és közel-keleti rivalizálás),
geostratégiai és katonai sérelmek (a NATO keleti bővítése, különösképpen a „posztszovjet” balti államok felvétele a szövetségbe,
illetve a tagság ígérete Ukrajnának és Grúziának44), valamint az orosz belpolitikai tényezők vélt vagy valós befolyásolási szándéka
(a demokrácia terjesztésével szemben álló rezsimbiztonsági megfontolások).
Mint azt Vlagyimir Putyin 2007-es müncheni biztonságpolitikai beszéde óta számos állásfoglalás,
majd legutóbb a háborút megelőző diplomáciai tárgyalások mutatták,
az érdekszféráját és befolyását a hegemón hatalomtól féltő Oroszország elsősorban Washingtontól,
kisebb mértékben a NATO-tól várta (el), hogy Ukrajna kapcsán és hozzákapcsolva a fenti sérelmeket,
egy „új európai biztonsági architektúráról” egyezzenek meg, amiben Oroszországnak – fogalmazzunk így – nagyobb szerep jut,
igényeit jobban figyelembe veszik.
Azt természetesen az amerikai diplomácia is felismerte, hogy a kétoldalú megközelítés elsősorban arra
szolgál, hogy egyrészt az egyes közvetlenül érintett államok (Grúzia, Ukrajna stb.), másrészt a teljes
európai közösség feje felett, jaltai paktum stílusban a két nagyhatalom egyezkedjen, miközben azoknak,
akikről a döntés szól, nem biztosítanak szavazatot. A „köztes szereplők” szerencséjére ebben Washington
nem volt partner, ami viszont konfrontációhoz vezetett, mivel – ahogy ezt elemzésünk már bemutatta –
Moszkva kifogyott az alternatív érdekérvényesítési lehetőségekből."
pont azért kell kellően brutálisnak lennie az első figyelmeztető csapásnak hogy a briteknek ilyen ne jusson az eszükbe, tekintettel arra az orosz képességre hogy egész nagybritanniát rövid úton megszüntessék, mindenestülAzért ahoz pont elég a britt atom "ütőerő" hogy válaszként "felégessenek" néhány Orosz nagyvárost vagy pont Moszkvát.Nem feltétlenül ők lennének a legjobb célpont példát "statuálni".
Meg Meszike el se olvassa ...Falra hányt borsó.
Na akkor elvileg tényleg hangzott el ilyen. Legalábbis ez is ezt írja: https://www.lakmusz.hu/nincs-irasos...kara-amely-a-haboru-kirobbantasahoz-vezetett/Kedves Meszike91!
Elolvastam Jeszenszky Géza cikkét, amit -ha jól értem- perdöntő bizonyítéknak
szántál. Sajnos a cikkel több probléma is van.
Először is, Jeszenszky Géza nem szemtanú.
Az alább hivatkozott tárgyalásokon Ő nem vett (nem is vehetett) részt.
Másodszor, ez egy véleménycikk, hiába illetik a "világmagyarázat" címkével.
Nem hivatkozik semmilyen forrásra, nem közöl semmilyen linket,
egyszerűen kijelenti, hogy Putyin állításaira nincs "perdöntő" bizonyíték.
vagyis szó sincs arról, hogy bármit is "ízekre szedne".
Nagyon örülök, hogy Jeszenszky perdöntőnek nevezi az írásos dokumentumokat,
sajnálatos viszont, hogy ezek a dokumentumokok még 2024ben sem jutottak el hozzá, noha az nsarchive.gwu.edu már 2017-ben nyilvánosságra hozta valamennyit.
Na de nézzük a részleteket.
"Akkoriban még nem mondott olyanokat,
hogy 1990-ben, Németország egyesítésekor Baker amerikai külügyminiszter,
vagy maga Bush elnök ígéretet tett a megszűnőben lévő Varsói Szerződés (VSZ) tagállamainak
az Atlanti Szövetségen kívül tartására. (Baker ezt maga is cáfolja.)
Lehet ma eltérően emlékezni, ki mit mondott 1990 elején, de az a perdöntő,
hogy semmilyen írásos nyoma sincs az orosz elnök által emlegetett ígéretnek, kötelezettségvállalásnak."
Jeszenszky állításával szemben igen sok írásos bizonyíték van.
nem kötelezettségvállalásra, hanem az ígéretekre, az elhitetésre, mely szavakat Jeszenszky próbál összemosni.
Előbb had idézzem az nsarchive összefoglalóját:
(https://nsarchive.gwu.edu/briefing-...on-what-gorbachev-heard-western-leaders-early)
"James Baker amerikai külügyminiszter híres „egy centimétert sem keletre” biztosítéka a NATO-bővítéssel kapcsolatban
a Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel 1990. február 9-én tartott találkozóján a nyugati vezetők által Gorbacsovnak
és más szovjet tisztviselőknek a szovjet biztonságról adott biztosítékok kaszkádjának része volt
a német egyesítés 1990-es folyamata során és 1991-ben is,
a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma által ma közzétett,
feloldott titkosítású amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok szerint(http://nsarchive.gwu.edu).
A dokumentumokból kiderül, hogy 1990 elejétől 1991-ig több nemzeti vezető is fontolgatta és elutasította
a közép- és kelet-európai NATO-tagságot, hogy a NATO-ról a német egyesítési tárgyalások keretében 1990-ben folytatott tárgyalások
egyáltalán nem korlátozódtak szűken a keletnémet területek státuszára, és hogy a későbbi szovjet és orosz panaszokat,
miszerint félrevezették őket a NATO-bővítéssel kapcsolatban,
a legmagasabb szinteken készült, egyidejűleg készült írásos emlékeztetők és táviratok alapozták meg.
A dokumentumok megerősítik Robert Gates volt CIA-igazgató kritikáját,
miszerint „a NATO keleti irányú terjeszkedését [az 1990-es években] erőltették,
miközben Gorbacsovval és másokkal elhitették, hogy ez nem fog megtörténni.”
A kulcskifejezés, amelyet a dokumentumok alátámasztanak, a „elhitették”.
George H. W. Bush elnök az 1989. decemberi máltai csúcstalálkozón biztosította Gorbacsovot,
hogy az Egyesült Államok nem fogja kihasználni („nem ugráltam fel és alá a berlini falon”) a kelet-európai forradalmakat
a szovjet érdekek sérelmére; de sem Bush, sem Gorbacsov (vagy éppen Helmut Kohl nyugatnémet kancellár) nem számított ekkor még
ilyen hamar Kelet-Németország összeomlására vagy a német egyesülés gyorsaságára[2].
A nyugati vezetők első konkrét biztosítékai a NATO-val kapcsolatban 1990. január 31-én kezdődtek, amikor Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter a bajorországi Tutzingban a német egyesítésről szóló nagyszabású nyilvános beszéddel nyitotta meg a licitet. A bonni amerikai nagykövetség (lásd az 1. dokumentumot) arról tájékoztatta Washingtont, hogy Genscher világossá tette, „hogy a kelet-európai változások és a német egyesülési folyamat nem vezethet a szovjet biztonsági érdekek »sérelméhez«. Ezért a NATO-nak ki kell zárnia „területének kelet felé történő bővítését, azaz a szovjet határokhoz való közeledését”.”
A bonni távirat azt is megjegyezte, hogy Genscher javaslata szerint a keletnémet területet még egy egyesült Németország NATO-n belüli katonai struktúráiból is ki kellene hagyni.[3].
Ez utóbbi, az NDK területének különleges státuszára vonatkozó elképzelést kodifikálták az 1990. szeptember 12-én
a Kettő plusz négy külügyminiszterek által aláírt végleges német egyesülési szerződésben (lásd a 25. dokumentumot).
Az előbbi elképzelés a „szovjet határokhoz való közelségről” nem szerződésekben, hanem a szovjetek és a legmagasabb szintű nyugati tárgyalópartnerek (Genscher, Kohl, Baker, Gates, Bush, Mitterrand, Thatcher, Major, Woerner és mások) közötti többszörös beszélgetési memorandumokban van leírva, amelyek 1990 folyamán és 1991-ben biztosítékokat nyújtanak a szovjet biztonsági érdekek védelméről és a Szovjetunió bevonásáról az új európai biztonsági struktúrákba. A két kérdés összefüggött, de nem ugyanaz. A későbbi elemzések néha összemosták a kettőt, és azt állították, hogy a vita nem érintette egész Európát. Az alább közzétett dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy igen.
A „Tutzing-képlet” azonnal a következő 10 nap fontos diplomáciai megbeszélései középpontjába került 1990-ben,
amelyek a Kohl és Gorbacsov közötti döntő fontosságú 1990. február 10-i moszkvai találkozóhoz vezettek, amikor a nyugatnémet vezető elvi szovjet hozzájárulást kapott a német egyesüléshez a NATO-ban,
feltéve, hogy a NATO nem terjeszkedik kelet felé.
A szovjeteknek sokkal több időre lett volna szükségük ahhoz,
hogy belpolitikai véleményükkel (és a nyugatnémetek pénzügyi támogatásával) foglalkozzanak,
mielőtt 1990 szeptemberében hivatalosan is aláírták volna a megállapodást.
A Kohl biztosítékát megelőző megbeszéléseken kifejezetten szóba került a NATO-bővítés, a közép- és kelet-európai országok, valamint az, hogy miként lehetne meggyőzni a szovjeteket az egyesülés elfogadásáról.
Például 1990. február 6-án, amikor Genscher találkozott Douglas Hurd brit külügyminiszterrel, a brit jegyzőkönyv szerint Genscher azt mondta: „Az oroszoknak valamilyen biztosítékot kell kapniuk arra,
hogy ha például a lengyel kormány egyik nap kilép a Varsói Szerződésből, akkor a következő nap nem csatlakoznak a NATO-hoz”. (Lásd a 2. dokumentumot)
Miután Genscherrel találkozott a szovjetekkel folytatott megbeszéléseken, Baker pontosan a Genscher-féle megfogalmazást ismételte meg
1990. február 9-én, Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel való találkozóján (lásd 4. dokumentum); és ami még fontosabb, szemtől szemben Gorbacsovval.
Baker nem egyszer, hanem háromszor próbálta ki Gorbacsovval az 1990. február 9-i találkozón az „egy centit sem kelet felé” formulát. Egyetértett Gorbacsov kijelentésével, válaszul a biztosítékokra, miszerint „a NATO terjeszkedése elfogadhatatlan”.
Baker biztosította Gorbacsovot, hogy „sem az elnöknek, sem nekem nem áll szándékomban egyoldalú előnyöket kicsikarni a zajló folyamatokból”,
és hogy az amerikaiak megértették, hogy „nemcsak a Szovjetunió, hanem más európai országok számára is fontosak a garanciák arra,
hogy ha az Egyesült Államok a NATO keretein belül megtartja németországi jelenlétét, akkor a NATO jelenlegi katonai joghatóságának egyetlen centimétere sem fog keleti irányba terjeszkedni”. (Lásd a 6. dokumentumot)"
Ezek pedig maguknak a hivatkozott dokumentumoknak a linkjei:
Sajnos csak több részletben engedi át, folyt. köv.
Ettől függetlenül még érdekes tényeket mutat be, és sok munkát is tett bele, szóval szerintem összességében megérte, hogy leírta.Meg Meszike el se olvassa ...
Vannak azonban valós szerződések amit kötöttek, mint pl a Budapesti Memorandum ami garantálja Ukrajna területi épségét.
Vagy a NATO-Oroszország alapokmány amit 97-ben kötöttek és a bővítés tilalma helyett gyakorlatilag a bővétés lehetőségéről ír.