Minden tiszteletem ellenére azt kell mondjam, hogy a cári orosz birodalom igenis gyarmatosította Szibériát.
Azt is tegyük hozzá, hogy ezt az ukrajnai kozákok igen hatásos támogatásával tették.
Ugyanazt csinálták, mint a nyugatiak:
- Rákényszerítették a vallásukat a helyi népekre
- A behurcolt betegségeik megtizedelték az ott élőket, akiknek az immunrendszere védtelen volt ezek ellen a vírusok ellen
- Az őslakosokat rászoktatták az alkoholra, hogy könnyebben kizsákmányolhassák őket, csak whisky helyett vodkát adtak nekik
- Aki nem tudott adót fizetni, azt rabszolgaként dolgoztatták
- A szőrmekereskedők mesés vagyonokat szereztek, miközben üveggyöngyökkel fizettek
- A "fehér emberek" bármit megtehettek, mert mögöttük állt a katonaság
- A természeti kincseket kisajátították
- Millió számra deportáltak oda bűnözőket, hadifoglyokat, vagy bárkit, aki ellent mert mondani, vagy csak nem tetszett a képe a hatalomnak
(Ausztráliába se csak bűnözőket deportáltak az angolok, hanem bárkit, akit messze akartak tudni, mert ki merte nyitni a száját).
Ha már keressük az úgynevezett orosz ősbűnöket, akkor azért nem ártana tisztázni az orosz nép felelősségi köreit.
A szibériát úgymond gyarmatosító cári moszkvai elit származása és tényleges orosz nemzeti identitása már önmagában se fix, hiszen az orosz cári birodalom kezdete a mongol, míg a vége a nyugati dinasztikus befolyás idejére esik.
Mondhatni, az orosz a birodalomban megmaradt a középrétegtől lefelé a muzsikig. Az elit származása fogalmazzunk úgy, minimum kevert volt.
Ehhez képest a Nyugat által előszeretettel orosznak azonosított Szovjetúnió létrejöttéhez vezető bolsevista káoszt egy félzsidó-félbaskír nyugati ügynök és sajátos kompániája robbantotta ki.
Lengyel, grúz, zsidó, ukrán és örmény karakterek, melyek egymást se kímélték.
A Szovjetúniót magát már egy grúz klikk kezdte uralma alá hajtani, ezidőtájt szökött szárba az örmény politikai zsonglőr, Mikojan karrierje is, aki nemcsak a testvére repülőgéptervező irodájat jutatta a szovjet hadiipar élére, de még az ukrán Hruscsov alatt is vígan elvolt.
A szovjet katonai-tudományos-nukleáris "közéletet" ukránok, zsidók, örmények uralták, zömében szakmai tehetségük okán, de ez is jól mutatja, hogy a gonosz Szovjetúnióban az oroszok befolyása lényegesen kisebb volt, ergo a szovjet bűnökben játszott szerepüket sem lehet a putyini orosz birodalmi restaurációs törekvésekkel fedésbe hozni.
Ez ugyanis egy nyugati csúsztatás.
Ugyanis a nyugati média a mostani orosz nemzetbiztonsági érdekeket kompromittálva, azokat, mint a szovjet birodalmi politika egyenesági folytatásaként írják le.
Holott, ahogy fentebb írtam, a Szovjetúnió bűneit az abban "elnyomott és érvényesülni képtelen" kisebbségek képviselői hozták össze, sokszor zömében a többségi oroszok kárára.
Fogalmazzunk úgy, hogy a Szovjetúnióban igenis tudtak érvényesülni a kisebbségek és akinek sikerült az elitbe felkerülni, az bizony onnantól kezdve hazabeszélt. Mert megtehette.
Ez az igazán ördögi a nyugatiak farizeuskodásában.
Mert ugye a "szovjet uralom" alól "felszabadult" (értsd, a Szovjetúnió bukása után függetlenné vált) egykori tagköztársaságok a Nyugatról támogatott politikai narratíva alapján nem vágytak vissza a Szovjetúnióba, de bizniszt természetesen a mai napig megtartották.
Mert a pénz beszél.
És mi a helyzet a KKE térség szovjet elnyomásával? Ha a KGST-t és a VSz-t nézem, nos mára már nem látok sok különbséget az akkori és a mai EU/NATO tagság között.
Azaz egyet mégis.
Kezdve azzal, hogy a Szovjetúniónak valamicske joga azért a Don-kanyar után mégis volt, hogy eljöjjön idáig (illetve Sztálingrád után elmenjen Berlinig), az amerikai-angol megszállásnak nulla realitása volt.
De azért felmerül a kérdés, hogy szemben a szovjetekkel míg az USA komolytalannak vette a magyar hadüzenetet, miért bombázta szarrá az országunkat?
De engedjük is el ezt a polémiát.
Maradjunk ott, hogy bár távolról sem volt reális a háború után a Nyugathoz tartozni, vajon az amerikai adott volna nekünk hadseregre való fegyverzetet, atomerőművet, nehézipart, miegyebet búzáért, szabolcsi almáért, Ikarus buszért?
Adott-e volna bármit is?
Szóval maradjunk annyiban, hogy minekután ostobán megtámadtuk a Szovjetúniót, az meg hazapofozott minket, de úgy, hogy közben a gazdaságunk és az infrastruktúránk nagy részét az angolszászok pusztították el (válaszul a komolytalan hadüzenetünkre), a szovjet (és nem az orosz) szállt meg minket. Mert ennek ez volt a realitása és a következménye is egyben. És minekután jópár honfitársunkat elszállította rabszolgának és a nyakunkra ültetett egy kommunista, nemzetidegen terror elitet, majd az ezek ellen fellázadó nép ellen mégegyszer bevonult (a zömében ukrán szovjet haderő egy ukrán pártfőtitkár parancsára), a konszolidációt követően segített felépíteni ezt az országot.
Jobb lett volna, ha az amerikaiakhoz tartozunk? Igen.
Volt realitása? Nem.
Ez Putyin bűne? Nem. Az oroszoké? Nem.
Putyin a világ ellen harcol? Nem.
A magát "szabad világnak" nevező gazdasági-politikai érdekkör harcol Oroszország ellen? Igen.
Ezért harcolnak Putyin ellen is? Igen.
Ezért lett visszamenőlegesen bűnös az orosz nép is? Igen.
Az ukránok ügye érdekel bárkit is Nyugaton? A legkevésbé sem.