Szerintem mi magyarok egy évezreden át nem léptük át a 20 milliós lélekszámot, sokszor a töredéke volt, de itt vagyunk.
Túléltük a tatárjárást, a törököt, a kihalt területek számtalan népességpótlását más népekkel.
Olyan rémlik valami blogról, hogy volt olyan időszak a budai oldalon, hogy többen beszéltek németül, mint magyarul...
A vezetékneveink jelentős része mai napig Német, Horváth, Szerb, Sváb, Cseh, Tóth, Oláh, Lengyel, Orosz, meg a bánat tudja...
(Mondjuk Ukránról nem tudok...)
Ezek a népek asszimilálódtak, a történelmi tudatunk pedig kollektíve magyar.
Az is igaz, hogy számtalan népnév, néptudat meg eltűnt, ahogy a nevük is már csupán a történelmi atlaszokon, meg könyvtárak elfeledett könyveiben szerepel...
A több tíz milliós ukrán nép számossága van akkora a valós meg vélt történelmi sérelmeikkel, bosszútudatukkal, hogy kitartson - ha nem is ezer évig, de kitudja, hogy meddig?
Akár kettőnél jóval több nemzedéken át is.
Addig pedig hordani fogják a békétlenség izzó parazsát, aminek mindig lesz célpontja; az egész világra haragudni fognak.
Sok nép úgy került konfliktusba, szenvedett és netán szenvedett is ki a történelem folyamán, hogy nem tehetett róla; egyszerűen csak útjába került egy leigázó, kiirtó népnek/hatalomnak.
Nem vádaskodásképpen, de van olyan történelmi szál - lassan több is -, amikor ukránok viszont nem (sem) érezték, hogy kik a bajkeverők, kik azok, akik maguk előtt tartott bokszzsáknak tudták használni őket, úgy, hogy ráadásul még öntudatosan fel is vállalták ezt a szerepet.
Nekik valamiért ilyen szerepet is kiosztott a sors.
Ez a velünk való összehasonlítás nem állja meg a helyét. Pont az a különbség köztünk és az ukránok között, hogy magyar államiság több, mint ezer év óta megszakítás nélkül létezik, ukrán meg 33 éve. Magyar nép, törzsek, magukat magyarnak tartók legalább 2-3 ezer éve létezünk. Míg 150-200 évvel ezelőtt ha bejártad volna a mai Ukrajna területét és kérdezted volna az ott élőket, hogy az orosztól és/vagy lengyeltől különböző ukránnak tartják-e magukat, mit gondolnak az elkülönült ukrán népről, nemzetről, hát elég furcsán néztek volna rád. Még az első ukrán irodalmi alkotás, a 18., 19. század fordulóján is saját nyelvét kisorosznak nevezi és ezt a megnevezést utólag írták át a 20. században ukránra.
Addig, amíg nem kezdtek el felülről, mesterségesen ukránosítani, nem nagyon akarózott csak úgy magától elementáris erővel felszínre törnie a mélyen szunnyadó ukrán nép- és nemzettudatnak, elkülönült kultúrának, nyelvnek. Még a függetlenségét kikiáltó Ukrajnában is, az elmúlt 3 évtized nagy részében az emberek alapvetően oroszul beszéltek. Orosz volt a kultúrájuk. Pedig államilag 2014 előtt is próbálták rájuk erőltetni az ukránkodást, sőt már a szovjet időkben is felülről tolt ukránosítás folyt. Majd jött 2014 és a turbó fokozatra kapcsolt erőszakos ukránosítás, minden betiltása, ami orosz és a mesterségesen gerjesztett orosz gyűlölet. Mégis mit tapasztalok személyesen én, itt Budapesten? Elég jól meg tudom különböztetni az orosz, ukrán és ukrános tájszólással beszélt orosz nyelvet. Az utóbbi 2,5 évben többszörösre emelkedett itt az oroszul beszélők száma. De érdekes módon túlnyomó részben rendes, ukrán beütés nélküli oroszt beszélnek és csak kb. minden 10., 20. esetben hallok ukránt, vagy ukrános oroszt. Ahogy kiszabadulnak a rájuk kényszerített ukránkodás nyomása alól, az emberek túlnyomó többsége visszatér az alapbeállításhoz, az oroszhoz.
Annak ellenére, hogy 2014 előtt is erőteljesen nyomták felülről az ukránosítást, akkor Ukrajnában az emberek nagyobb része beszélte otthon, elsődleges nyelvként, anyanyelvként az oroszt, mint az ukránt. Orosz volt a TV műsort, az újságok, az internetes keresések messze túlnyomó része. Amiben semmi meglepő nincs, hiszen a terület mintegy fele, keleti és déli része az a Novorosszija és Krím volt, amely a legkevésbé sem volt ukrán 1922, illetve 1954 előtt. A nyugati részen ott van Kárpátalja, ami a legkevésbé sem volt ukrán 1945 előtt. Az észak-nyugati rész pedig 1945-ig lengyel (rövid ideig náci német) uralom alatt volt, előtte Habsburg, az előtt megint lengyel-litván fennhatóság alatt állt.
Hogy ki kit fog gyűlölni? Minden országban, népben vannak olyan csoportok, akik gyűlölnek más csoportokat vallási, nemzetiségi, faji, vagy más alapon. Ehhez nem kell háború, vagy halottak. De a társadalom többsége nem ilyen és normális esetben az ilyen csoportok el vannak nyomva, nem jutnak komoly lehetőséghez a hatalom hivatalos szervezeteivel szemben. Ukrajnában volt olyan turbó ukrán csoport, aminek gyűlölete népirtásban öltött testet, a banderista nácik a wolyni mészárlás idején, mert az aktuális hatalom (náci németek) engedte nekik és felhasználta őket. Aztán a németeket kiverték és a banderistáknak sem termett több babér, pedig biztosan tovább gyűlölte a maradékuk a lengyeleket, oroszokat.
Ezeknek megvannak a mai utódaik, akik minden vágya volt oroszt ölni akkor is, amikor nem volt háború. Nem az oroszok kezdtek ukránokat gyilkolászni 2014-ben, hanem fordítva. De attól még, hogy engedik őket tombolni és minden eszközzel igyekeznek orosz gyűlöletet kelteni, ők továbbra is a társadalom nagyon kis részét képviselik, csak most ők uralkodhatnak a többség felett. Őket a most zajló háborúnak kimondott orosz célja a lehető legnagyobb arányban elpusztítani, bebörtönözni, átnevelni, vagy legalábbis elnyomni (denacifikálás).
A volt Ukrajna azon részén, ami már orosz fennhatóság alatt van (2014-től a Krím és de facto a DNR és LNR, 2022 óta pedig hivatalosan 4 volt ukrán megye, gyakorlatban pedig a már orosz kézre került terület) egyáltalán nem tapasztalható, hogy az ottani népesség orosz gyűlölő lenne. Pedig biztos ott is van olyan - ha nem is nagy számban - aki nem örül az orosz fennhatóságnak. De Csecsenföldről is kiszorították, vagy kiirtották, bebörtönözték a nagyon jelentős hányadban külföldről oda küldött fegyvereseket. Békét, biztonságot teremtettek, újjáépítettek, látványosan életszínvonalat emeltek. Most Csecsenföld látványosan az orosz központi hatalmat támogatja és a nép nem lázong a gaz, gyűlölt, elnyomó orosz orkok ellen, akik megölték a rokonait.
Mariupolt látványosan újjáépítették, életszínvonalat emeltek és lám a népnek ez tetszik. A jónép jobban szereti az orosz béreket, nyugdíjat, infrastruktúrát, közszolgáltatásokat, életminőséget, mint az ukrán rezsim uralmát. És ez számos esetben előfordult már a legyőzöttel, ha a vérmesebb gyűlölködő csoportjait megritkították, kiirtották, a többség pedig, akik csak normálisan szeretnének élni, jobb életkörülményeket kapott.
Ma Ukrajnában élni nem túl vonzó dolog szinte semmilyen szempontból. Legalábbis az átlagember számára. Beszéljen bármilyen nyelven, vallja magát bármilyen nemzetiségűnek. Erről az emberek a lábukkal szavaztak. Ma az Ukrajnában élőket sokszorta inkább fenyegeti a kijevi rezsim és a szabadon garázdálkodó szélsőséges fegyveres csoportok, mint az orosz fegyverek. Vajon azt fogják-e gyűlölni, aki ezt a háborút kieszközölte, a USA-t, illetve az egész nyugatot és a kijevi bábjaikat, a fékevesztetten tomboló banderiasta, náci csoportokat, vagy az oroszokat? Vajon azt fogják-e gyűlölni, aki elvitte a vágóhídra a családtagjukat, vagy azt, akinek a tüzérsége megölte, miután oda hajtották elé, vele szemben harcolni? Biztos lesz ilyen is, olyan is, de hogy orosz gyűlöletből lesz-e több, mint a nyugat, a mai vezetés, és a banderista náci csoportok elleni gyűlöletből, hát az közel sem biztos, sőt. A 2014-es puccsista csapat hatalmasat bukott a puccs utáni első választáson annak ellenére, hogy az már minden volt, csak szabad választás nem. Porosenko azt ígérte, hogy kiegyezik az oroszokkal Akkor azok közül, akit engedtek egyáltalán részt venni ez volt a legkevésbé orosz ellenes álláspont. Nagy fölénnyel nyert. Aztán kiderült, hogy ő is amerikai báb és az ellenkezőt csinálja, mint amit ígért. De a választáskor az ígéretére szavaztak. Ő is oltárit bukott ezzel a politikával és jött Zelenszkij, amely szintén kiegyezést ígért az oroszokkal. Róla is kiderült, hogy ő is amerikai báb és az ellenkezőt csinálja, mint amit ígért. De a társadalom többsége amikor csak tehette nem a mérhetetlen, habzó orosz gyűlöletét fejezte ki. Azóta nem tartottak hivatalkos választást, de az emberek azért szavaztak a lábukkal. Kb. két nagyságrenddel többen menekültek külföldre, mit amennyien önként mentek az oroszok ellen harcolni.
Biztos vagyok benne, hogy a ma még Ukrajnában élők legnagyobb része is csak a harc végét, békét, biztonságot, normális életet akar és nem a gyűlölködés, öldöklés végtelenségig való folytatását. Gyűlölködni, gyilkolászni a turbó ukránok akarnak. A másik oldalról viszont folyamatosan minden megnyilatkozásban, minden tettükben különbséget tesznek e kisebb csoport és az ukrán társadalom többsége között. Orosz oldalon nem dívik az általános ukrán gyűlölet és az irtsunk ki minden ukránt szemlélet. Ők 2,5 év után is még sok szempontból visszafogottan háborúznak. Nem az ukrán nép ellen irányulnak a csapásaik. Kezdettől fogva elindulhattak volna válogatás nélküli pusztítással, az eredményesebb lett volna katonai szempontból, de nem tették és ma sem teszik. Ha majd megszűnik az egyoldalú propaganda és mindkét fél tetteiről lehet egy tisztább képet kapni, akkor az átlag embernek vajon a banderisták és a nyugati báb vezetés tettei az elfogadhatóbbak, vagy az oroszok visszafogott háborúja?
t.me
