Mert azzal ugyan nyertek volna 3-4 oblasztyot, de elbukták volna Ukrajnát, amit addig, ha nehezen is, de sikerült Moszkva érdekszférájában tartani. Akkor jobb ötletnek tűnt "hivatalosan" kimaradni a fegyveres konfliktusból és Ukrajnán belül tartani (és ellensúlyként, destabilizátorként használni) a lázadó területeket. Számomra nem kérdéses, hogy Moszkva hosszú távú célja évtizedek óta változatlan és ma is ugyanaz: Ukrajnát (de legalábbis Ukrajna nagyját Kijevvel és a tengerparttal együtt) orosz befolyás alá vonni (illetve visszaszerezni).
Mégis az lett volna a vége, mert ha nem teszik, akkor a Nyugat már 2015-ben bevezette volna a szankciókat (egy akkor még gyengébb orosz gazdaság ellen), a NATO pedig már akkor megkezdte volna Ukrajna nyílt felfegyverzését és a revansra való felkészítését. Tehát tovább kellett volna menniük és végül ugyanoda lyukadt volna ki a történet, ahol most is tart.
Ennek nincs jelentősége, akit Washington latorállamnak bélyegez, az az is marad, függetlenül attól, hogy milyen történelmi hagyományai, humanitárius céljai, etnikai érdekei, gazdasági szempontjai vannak, vagy hogy mit közvetít a nemzetközi jog szelleme. Ha van rajta sapka, azért verjük, ha nincs, akkor azért. Ha megsérti a népek önrendelkezési jogát, akkor azért bűnös, de ha támogatja, akkor az államhatárok megváltoztathatatlanságát sérti. Az USA-ra persze mindez fordítottan áll: Lépései vagy ennek vagy annak az elvnek az alapján szépek és jók (Lásd pl. Koszovó esetét)...
Hogy Kijev vagy Moszkva nyert-e többet ezzel a 8 év haladékkal, nem tudom. Eme nyomorult konfliktus magjainak több, mint 30 évük volt érlelődni, a Pentagon héjái már a 90-es évek elején atomfegyverekkel akarták kitömni Ukrajnát és nem is csináltak nagy titkot abból, hogy Oroszországgal szemben akarják felépíteni a frissen függetlenné vált sosemvolt államot.
A legjobb még akkor volt a helyzet, amikor 2000-ben a frissen hatalomba kerülő Putyin a leköszönőben lévő Clintonnak megpendítette, hogy esetleg Oroszország is belépne a NATO-ba. Ez egy északi (fehér-keresztény (múltú)) integráció hosszú távú esélyét alapozhatta volna meg a délről fenyegető iszlámmal, Kínával, meg a (nem fehér) népességrobbanással szemben. De hát ez már régen volt, győzött az amerikai új világrend koncepciója és a multikulti profitéhség. Pusztuljon csak az is, ami maradt a tradicionális Európából, Párizstól Szentpétervárig!