A TLVS eredetileg a MEADS utódja.
Nem magával a PAC3-as rakétával van alapvetően a gond, az kipróbált, jól működő fegyver (amennyiben a cél az általa védett területre érkezik), a gond a Patriot komplexum elavult struktúrájával van.
Ennek az elavult struktúra leváltására lett volna a TLVS jó, de továbbra is a PAC3 (és önvédelemre az IRIS-T) rakéták alkalmazásával.
Egy beérkező ballisztikus cél mért repülési paraméterei alapján az adott komplexumnak ki kell tudnia számolni az adott célra vonatkozó megsemmisítési zónát (MZ), és ehhez meghatároznia az indítás optimális idejét (APP műszer). A képlet előállításához szükség van egy SW-re, ami gyakorlatilag egy komplex PAC3 repülési szimulátor (mekkora magasságra mennyi idő alatt ér a rakéta, és ott mekkora manőverezési tartalékkal rendelkezik, mennyi a sebessége, stb...).
A vita alapvetően ezen a képlethez szükséges SW-en ment (ami alapvetően egy komplex PAC3 rakéta repülési szimulátor).
Az amcsik hajlandóak voltak egy leegyszerűsített PAC3 repülési modell SW-t odaadni a németeknek, vagy odaengedni a németeket az komplex SW-hez hogy megalkossák az indítási képletüket a TLVS-hez, de magát a PAC3 repülését modellező SW-t nem akarták átadni.
Az üzleti/politikai szempontok mellett az amcsik óckodása a SW kiadásától végülis indokolható azzal, hogy a 80-as évektől érkező szovjet/orosz Tocska/Oka/Iszkander rakéták a végfázisban egy törést (dive) visznek a pályájukba, hogy elkerüljék az ABM rakétákat, illetve megnehezítsék a céljuk azonosítását.
Amennyiben kiszivárog a SW, és keleten ismertté válik hogy a PAC3 adott magasságon mekkora túlterhelésű manőverre képes, akkor a következő Iszkander verziónak ennek tudatában már sokkal könnyebb eredményes PAC3 elkerülő pályaletörést végeznie.